Elégedett megrendelő örömöt szerez

Az informatika és a robotizálás robbanásszerű fejlődése nyomán a gyárakban és üzemekben nagyon sok olyan feladatot gépekre bíznak, amit korábban szakmunkások végeztek. A kisebb műhelyekre és szakemberekre viszont szükség volt, van, és lesz is mindig. A margittai Tölcsér János asztalos egyike a ma már igen keresett mestereknek.

Valamennyi iparágban megjelennek a robotok, melyek tucatnyi ember munkáját tudják elvégezni ugyanannyi idő alatt. Ez a fejlődés és a növekvő kereslet miatt elengedhetetlenül szükséges. A tömegtermeléstől eltérő igényeknek azonban nem felel meg. A személyre szabott megrendeléseket vagy a háztartásokban használt bútorok, eszközök, gépek javítását kis műhelyekre célszerű bízni. Az „aranykor” éveiben a kisebb műhelyek képzett szakemberei a gyárak szalagmunkásaivá degradálódtak. A rendszerváltozás után felszámolták a veszteséges mamutüzemeket, így a szakmunkások nagy része állás nélkül maradt. A betanított munkások sok esetben csak a munkamenet egy-egy szakaszát ismerték, ez pedig kevés volt ahhoz, hogy műhelyt nyissanak. Viszont nap mint nap bebizonyosodott, hogy ezekre a szakmai szolgáltatásokra nagy szükség van. Szerencsére néhány szakember ezt észrevette, és kemény erőfeszítések árán felszerelt egy-egy műhelyt, hogy gyakorolhassa tanult szakmáját. Megrendelésük volt bőven, így többeknek is munkát tudtak adni, ezáltal vállalkozásuk több családnak nyújtott megélhetést. Ezek közé a vállalkozók közé tartozik Tölcsér János is, ő szülővárosában, Margittán asztalosműhelyt nyitott.

Tősgyökeres margittai család gyermekeként 1963-ban született. Iskoláit is ott végezte X. osztályig. Az akkori igényeknek megfelelően szülei mindenáron továbbtanulásra ösztönözték, de ő inkább vonzódott a fizikai munkához. Mivel édesapja asztalos volt a bútorgyárban, kézenfekvő volt, hogy ő is ebben a szakmában kezdjen dolgozni. Tizenöt évig volt a gyár alkalmazottja. Több akart lenni, mint szalagmunkás, ezért a munka mellett intenzív szakmai tanfolyamon is részt vett, s annak gyakorlati részét a gyárban végezte. Sikeres vizsga után szakoklevelet kapott. A gyárban megtanulta mindegyik munkafázist, így teljes értékű asztalosmester lett.

A rendszerváltozás után a gyár elvesztette megrendeléseinek egy részét, így Tölcsér János munkaviszonya bizonytalanná vált. 1990-ben felmondott, és Magyarországra ment dolgozni. Egy jól felszerelt és jó szakembereket alkalmazó asztalosműhelyben még jobban elsajátította a szakma fortélyait. Itt tanulta ki az épületasztalos mesterséget. Megismerkedett azokkal a gépekkel, melyeket addig nem használt. A bútorgyárban ugyanis nyílászárókat nem készítettek. Igaznak bizonyult a szakmai körökben sokat emlegetett mondás: „Az alapokat meg kell tanulni, a többit pedig ellesni a tapasztaltabb szakiktól.” Mesterünk így már két szakmát tudhatott magáénak: a bútor- és az épületasztalosságot. 1993-ban családjukat gyermekáldás érte, ezért úgy döntött, hazajön Margittára. Egy ideig egy fűrésztelepen dolgozott, majd kellő szaktudásának birtokában magánvállalkozást indított. 1996-ban megnyitotta saját műhelyét, Duolemn Prod néven.

– Bevált a terve? Volt elegendő munkája?

– Nagyon sok megrendelést kaptam. Hónapokkal előre betelt a munkafüzetem. Ennek köszönhetően bővíteni tudtam a műhelyemet gépekkel, majd a bérelt helyiség helyett egy csarnokot vásároltam, és műhellyé alakítottam át. Viszonteladók is rendeltek tőlem nyílászárókat, ezért 6-7 szakmunkást alkalmaztam. Külföldi megrendelőim is voltak. Egyenesen ívelt felfelé a cégem, míg meg nem jelentek a hőszigetelt nyílászárók (termopan). Ezek, mivel olcsóbbak, elvitték a klienskör nagyobbik részét. Szerencsére bútorokat is készítek, így talpon tudtam maradni, igaz, hogy ma már csak egy alkalmazottam van. Viszont a két családot el tudja tartani a vállalkozásom. Természetesen ehhez keményen és jól kell dolgozni. Szerencsére sokan kiábrándulnak a műanyag nyílászárókból, így ismét vannak megrendeléseink. Ugyanazt a szigetelést biztosítjuk, csak természetes anyagból, fából készítjük az ajtót-ablakot. Emellett megrendelésre kerti bútort, hintát, filagóriát is készítünk, és nem utolsósorban szoba- és konyhabútort. Leginkább fával szeretünk dolgozni, szívesen készítünk rusztikus bútorokat. Kemény- és puhafát egyaránt megmunkálunk, a megrendelő igénye szerint. Természetesen, ha úgy kérik, laminált bútorlappal is dolgozunk.

– Az alapanyagot ön adja vagy a megrendelőtől is elfogadja?

– Szerencsésebb eset, ha én adom az alapanyagot, de ha a megrendelő ragaszkodik az általa hozott faanyaghoz, az sem akadály. A tervezést is végezheti a megrendelő, vagy ha úgy akarja, reám bízhatja. Ebből a szempontból is teljesen rugalmas vagyok.

– Gyermekei érdeklődnek a szakma iránt?

– Szépnek és jónak tartják, de ők más megélhetést választottak. A fiam altatóorvos Gyergyószentmiklóson, a lányom pedig sportegyetemet végzett, Szalárdon dolgozik. Büszke vagyok rájuk, még így is, hogy nem vették át a stafétabotot. Öröm számomra az is, hogy itthon maradtak, itthon találtak megélhetést. Legbüszkébb azonban unokáimra, Bencére és Hannára vagyok.

– Ha lenne jelentkező, átadná szakmai tudását a fiataloknak?

– Én nagyon szeretem és tisztelem ezt a szakmát, és szívesen tanítanám a fiatalokat. Tisztességes munka, tisztességesen meg lehet élni belőle. Sajnos a fiatalok csak az informatika terén látnak érvényesülési lehetőséget. Pedig legalább olyan nagy szükség van a jó szakemberekre is. Nagy öröm az, amikor a kész munkát átadhatom az elégedett megrendelőnek.