Vezetőt váltottak, de a cél maradt

A rossz anyagi körülmények között élő családokból érkezett gyermekek istápolásának a Stubenberg grófok egykori székelyhídi kastélya ad otthont. A II. világháború után elmenekült grófi család hátrahagyott ingatlanában 2008-ig iskola működött, akkorra felépült az új középiskola. Még épp idejében, hisz a kastély állaga már nagyon leromlott. Az enyészet útjára lépett épület megmentésére sem a városvezetés, sem a megye irányítói nem találták a megoldást. De valahol a levegőégen túl még nem írták le a grófi jusst, a Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett dévai Szent Ferenc Alapítvány nemcsak a környékbeli gyermekek megmentésére tett javaslatot, hanem az épület felújítását is vállalata. Ennek fejében ötven évre megkapták az ingatlan bérleti jogát. Elsőként a tetőt tették rendbe, falakat „toltak” ide-oda, kialakították a lakószobákat és a hozzájuk dukáló modern mosdót. Az alagsor is megújult, ott a konyha és tágas ebédlő kapott helyet.

Az indulás pillanatától ez év augusztusáig Kovács Ágnes irányította az otthont. Az új házvezető, Nagyfalusi Éva hosszú utat tett meg a Székelyhídra való kinevezéséig. Maga sem álmodta, hogy főfoglalkozásként gyermekeket fog ápolni, nevelni. Érettségi után került Budapestre, addig falun nevelkedett Magyarországon. Szülei vallásosak voltak, így már gyermekkorában beleivódott a keresztény hit. A magyar fővárosban közgazdaság–marketing szakon szerzett diplomát, majd jól fizető álláshoz jutott, amivel stabil egzisztenciát teremtett magának. Egy idő után mégis úgy érezte, hogy a pénzhalmozás, a vagyongyűjtés nem lehet az életcélja.

Elhatározta, hogy amint tíz ledolgozott évet tudhat maga mögött, váltani fog. Több lehetőséget mérlegelt, olyan feladatot keresett, amelyben vallásossága és a mások megsegítése is jelen van. 2010-ben elérkezettnek érezte az időt. Év végén felmondott munkahelyén. Úgy tervezte, hogy egy kis feltöltődésnyi időt hagy magának. A következő év húsvétjáig „lazított”; elsősorban önmagában akarta tisztázni, hogy mit is akar, melyik út határozza meg további életét vagy legalábbis életének egy nagyobb szakaszát. Felkereste a Szent Ferenc Alapítvány budapesti kirendeltségét, és elmondta szándékát: be akar állni Böjte Csaba csapatába. Szabad utat kapott, jelentkeznie kellett a dévai központban, hogy ott a továbbiakról egyeztessenek. Vállára csapta hátizsákját, és már utazott is Dévára. Böjte Csaba ott is marasztalta, ugyanis épp megüresedett egy nevelői állás.

Egyszerre tíz fiúgyermek nevelése szakadt a nyakába. Egy háromszobás panellakást kaptak birtokul. Két szobában a gyermekek laktak, a harmadikban a nevelőnő. Egy pénteki napon érkezett meg Dévára, még aznap délután munkába is állt. Hét és tizenöt éves gyermekek voltak a keze alatt, nagy bölcsességre volt szüksége, hogy mindegyikükkel szót értsen, hisz különböző környezetből érkezettekkel kellett, kell foglalkoznia. Gyakran a legalapvetőbb dolgokra is meg kellett tanítani őket, sokuk számára a szappan, a fogmosás és a fürdőszoba ismeretlen fogalmak, de még az evőeszközök helyes használata is. Szerencsére a legritkábbak a teljesen árva gyermekek. Velük nagyon nehéz kommunikálni. Déván is volt egy ilyen kis lakó, bezárkózott a maga kicsiny világába. A lelki páncél feltöréséhez sok-sok szeretetre van szükség. A házvezető fontosnak tartja, hogy a gyermekek kapcsolatot tartsanak szüleikkel, ezért szorgalmazza, hogy ha lehetőség van rá, látogassanak haza, illetve a szülők keressék fel csemetéiket.

Bár a reá bízott gyermekek jártak iskolába, szabadidőben pedig kinti foglalkozásokra, a tömbházlakás bezártsága mégis súrlódásokat okozott a fiúk között. Nagyfalusi Évának még egy nehézséggel kellett megküzdenie: a többségében románok lakta Déván nyelvismeret nélkül folyamatosan akadályokba ütközött. Mindemellett szép emlékeket hozott magával Székelyhídra előző szolgálati helyéről, hisz végtelen ragaszkodást és szeretetet kapott neveltjeitől. Ezzel feltarisznyázva erőt nyert a folytatáshoz.

Székelyhídon még több teendője lesz, de a kastély és annak parkja nagyobb „szabadságot” kínál. Jelenleg 17 lakója van a kastélynak, továbbá 25 napközis gyermekről gondoskodnak. Utóbbiak családjukkal együtt élnek, az ebéd és a délutáni tanulás idejét töltik az otthonban. Nagyfalusi Éva munkáját négy nevelő, egy szakács és egy raktáros-gondnok segíti. Két dolgot tart nagyon fontosnak a hivatásában: a gyermekek hitre és munkára nevelését. Székelyhídon mindkettőre van lehetőség: a templom a kastély szomszédságában áll, és a konyhán, a szobák rendben tartásában, de még a kerti munkákban is segédkezhetnek a bentlakók.

Beszélgetésünk végeztével bejártam az épületet, hogy lássam, milyen körülmények között élnek a fiatalok. Szép és rendezett szobák fogadtak, a fürdőszobák modernek, jól felszereltek, könyvekkel megrakott polcok várják az olvasni vágyókat. Egy szoborral is szemben találtam magam, csak feltételeztem, hogy Szent Ferencet ábrázolja. Egy épp arra járót megkértem, azonosítsa a szobrot. Megtette, szóba is elegyedtünk. Csontos Natália néhány napja érkezett Székelyhídra nevelőnek. Korábban az alapítvány nagyszalontai házának volt a lakója nyolc éven át. Függetlenedése után pedig úgy gondolta, hogy mostantól ő adja vissza a soron következőknek mindazt a szeretetet, amiben neki is része volt.