Harmincéves a szalontai református kórus

– Kérem, idézze fel néhány gondolatban a kórus megalakulásának idejét. A tagok elmondása alapján mit lehet tudni róla?

– 1990 augusztusának első napjaiban alakult. Elsődleges célja volt újraéleszteni a régebben működött vegyes kórust. Másik fő cél emelni istentiszteleteink, ünnepeink hangulatát, és hogy minden szinten áldhassák az Urat. Az alapító tagok közül néhányan mindmáig aktívak, és ha testileg már idősek is, lelkükben örökké ifjak maradnak. Első karnagyként Debreczeni Zoltán nyugalmazott lelkipásztort említem, sikerült szép, nagy létszámú kórust vezényelnie. Nagy segítségére volt felesége, Julianna.

– Az évek során milyen változásokon ment keresztül a kórus? Milyen jelentős eseményeket élt meg a társaság?

– Legfőképp minőségileg fejlődött az énekkar az évek folyamán. A kezdeti nehézségeket felváltotta a rutinos éneklés és az egymásra figyelés. Persze a karnagyok is változtak: Debreczeni Zoltán lelkészt Tóth (Pora) Krisztina zenetanár követte, majd Prém Imre kántor. Idővel híre szállt a kórusnak, és jöttek a meghívások. Sok helyen megfordult a csapat, Magyarországon és Erdélyben, elismerést szerezve szolgálatával.

– A kezdeti célokhoz képest mi változott, milyen új elképzeléseket igyekeznek gyakorlatba ültetni napjainkban?

– A mostani legfontosabb cél, hogy tagokat szerezzünk, ugyanis súlyos gondjaink vannak a tagok hiánya miatt. A fiatalokat nehéz megnyerni ennek a szép ügynek, hamar feladják.

– Hogyan ünnepelték meg az idei jeles évfordulót, a harmincadik „születésnapot”?

– Nagyon hálásak vagyunk az egyházközségnek, mert igazán elkényeztetett bennünket. Először süteményezés volt beszélgetéssel egybekötve a múzeum udvarán. Utána egy nagyon jóra sikerült kirándulás Révre, és a vállalkozó kedvűeknek túra a barlanghoz. Még nekem is fárasztó volt, de egyes idősek lepipáltak. És végül, de nem utolsósorban az ünnepi istentiszteleten a legkedvesebb énekeinket adtuk elő. Ott, akkor, hiszem, hogy mindenki teljes lelkét énekelte oda az Úrnak.

– Ön mióta irányítja a kórust? Kérem, mutatkozzék be néhány szóban olvasóinknak!

– 2002. október 1-én álltam szolgálatba itt, Nagyszalontán. Készen kaptam ezt az akkorra már elismert kórust. Az elején egy kicsit nehezen szoktunk össze, nehezen szokták meg a fiatalos lendületemet, lelkesedésemet, na és a makacsságomat. Tizennyolc év alatt viszont nagyon összeszoktunk, és rájöttek, nem kívánok lehetetlent. Én Nagyváradon születtem és nevelkedtem. Kisgyermekkoromtól zenélek, hegedű tanszakon érettségiztem a Művészeti Líceumban. Teológiára készültem, de más szolgálatot adott az Úr, más módon, de akkor is Őt hirdetni. A mostani Partiumi Keresztény Egyetemen végeztem vallástanár–kántor szakon 1999-ben. Három évet szolgáltam Nagyváradon, Csillagvároson, majd 2002-ben kerültem Nagyszalontára. Itt találtam meg életem párját, őt is a kórusnak köszönhetem, mert itt énekelt. Három fiúgyermek büszke édesanyja vagyok.

– Hány tagú az énekkar? Inkább az idős korosztály van jelen, vagy a fiatalok is képviseltetik magukat?

– A kórusban jelenleg huszonnégyen énekelnek. Nagyon sürgősen férfiakra lenne szükségünk, hogy megmaradhassunk. Leginkább az idősebbek vannak jelen, akik már rutinosan tevékenykednek, de a középkorúak is képviseltetik magukat. Ez a járványhelyzet sem tesz sok jót a kórusközösségnek, többen félnek közösségbe járni.

– A templomban rendszeresen szolgálnak az istentiszteleteken. Emellett milyen eseményeken hallhatják még önöket az emberek?

– Vannak alkalmak, amelyeken szolgálunk: koszorúzások, március 15., október 6. Legutóbb a Csonkatorony udvarán megrendezett adventi vásáron szolgált a kórus.

– Más városokban is énekelnek vendég előadóként?

– Persze, ahova hívnak, oda lehetőség szerint elmegyünk. Nagyon nagy lelkesedéssel szoktunk készülődni egy-egy meghívásra, legyen az akár imaheti alkalom, akár kórustalálkozó. Van olyan eset is, hogy egy kirándulás van összekötve szolgálattal.

– Bárki csatlakozhat az énekkarhoz, vagy szükséges valamilyen zenei előképzettség?

– Mindenki jöhet. Mi amatőr kórus vagyunk, nem szükséges semmilyen zenei képzettség, egyedül az éneklés szeretete, a kitartás és a szolgálatkészség az elvárás.

– Hogyan érhetik el önöket az éneklés iránt érdeklődők, illetve azok, akik szeretnék meghívni a kórust valamilyen fellépésre?

– Aki szeretne hozzánk csatlakozni, az csütörtök délutánonként 6 órakor megtalál minket az új iskola ebédlőjében. A meghívást a lelkész kollégák fogadják, mert ez csakis tőlük függ.