https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=3110
Szerző: Máté Zsófia
Település:
Rovat: Vélemény
2020.12.14

Fekete év búcsúzik

Decemberi lapszámunk minden bizonnyal az utolsó lesz ebben a formában. A hó eleji lapzártakor rendelkezésünkre álló értesülésein alapján született a főszerkesztői értékelés.

Ünnepi köszöntőnek lenne itt a helye, ahogy már megszokták Önök, is, Kedves Olvasóink, és megszoktam én is az elmúlt kilenc esztendőben. A XII. évfolyamában járó, 276. számához elérkezett Biharország azonban – a lapzártánkkor rendelkezésre álló információk szerint – jelen formájában megszűnik.

Hetilapként indult 2008-ban, a Bihar Megyei Tanács fenntartásába került Várad Kulturális Folyóirat kiadványaként, és 2013-ban alakult át havilappá. Megyénk magyarlakta településeiről igyekezett sokszínű képet festeni, bemutatni a mindennapokat és az ünnepeket, megtalálni és megismertetni egy-egy kimagasló, példaként követhető teljesítményt vagy tanulságos életpályát, nem mindennapi sorsot. Kitekintettünk a határ túloldalára is, hiszen az ottani bihari térség lakóihoz fűződő természetes köteléket talán megkoptatta, de el nem szakította az a száz év.

Munkatársaink, tudósítóink a lap fennállásának ideje alatt megyénk minden térségét felkeresték, hogy hírt vihessünk Biharország egyik szegletéből a másikba. Jelenlétünkkel a világhálón pedig lehetőséget adtunk az innen messze elszármazottaknak ugyanúgy, mint akár a szomszédos megyékben élőknek arra, hogy belelássanak az itteni magyar közösségek életébe.

Köszönettel tartozunk minden korábbi, egykori és mostani munkatársunknak, hogy írásaikkal, kerativitásukkal, közösségünk iránti elkötelezettségükkel, szakmai tudásukkal és olvasóink iránti tiszteletükkel hozzájárultak a lap létéhez. Nem rajtuk, rajtunk múlik, ha nem lesz folytatás.

Talán olvasóink között is akadnak, akik megelégedéssel fogadták, hogy Nagyvárad eddigi polgármestere most a megye irányítását veheti kezébe. Elhatározása szerint a megyei önkormányzatot és az alárendeltségébe tartozó összes intézményt – a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságtól kezdve az Ipari Parkok Rt.-n át a Szigligeti Színházig – hatékonyan és gazdaságosan fogja működtetni. Ehhez első lépésként már meg is szüntetett néhány, általa fölöslegesnek ítélt intézményt, mint például a Bihar–Hajdú-Bihar Eurorégió Alapítványt vagy a szociális és ifjúsági ügyekkel foglalkozó civil szervezetek támogatását segítő igazgatóságot. A tanács saját apparátusán belül végrehajtott, a 60 százalékot megközelítő elbocsátásokat folytatja a kulturális intézményekben is. Kis tétel, de ott van a sorban a Várad Kulturális Folyóirat is, amely – hangsúlyozom: a most rendelkezésre álló, papírra még nem vetett, határozatként még el nem fogadott – terv szerint megszűnik önálló intézmény lenni, az eddigi 7,5 állásból megmaradó 3 átkerül a Gheorghe Șincai Megyei Könyvtár állományába, és az eddigi két lap helyett egy kiadását folytathatja. Mindeddig intézményünknél gazdasági, pénzügyi átvilágítás, értékelés nem történt, költségcsökkentő javaslatainkat szakértő nem elemezte, az sem látszik sokat nyomni a latban, hogy a Várad határon átnyúló, európai uniós finanszírozású projekt résztvevője a várad-velencei kultúrház művelődési központtá alakításával. Nem számít, hogy az ugyancsak a megyei önkormányzat által fenntartott s vele párhuzamba is állított Familia folyóirathoz képest mindig kevesebb éves költségvetésből, kevesebb alkalmazottal kétszer annyi nyomtatott lapot állítottunk elő, nagyságrendekkel több saját bevételt ért el, összehasonlíthatatlanul több rendezvényt szervezett – Törzsasztalok, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, alkotói pályázatok, könyvmaraton, könyvvásár stb. –, és számtalan kötetet adott ki a Várad. A lényeg, hogy olvasótábora a megye lakosságának mindössze a negyedét teszi ki, míg a Familiáé a háromnegyedét.

Ez a vezérelv tűnik meghatározónak ebben a megyében, ebben az önkormányzati mandátumban. Végleges döntés még nincs, de egyelőre nem biztathatom a kedves olvasókat arra, hogy fizessenek elő lapunkra. Annyit ígérhetek, hogy a maradók továbbviszik az eddigi értékkereső és -felmutató szemléletet, s törekednek az eddigi színvonal megtartására. Advent sötét napjaiban a remény nem fogyott el. Várjuk a világosságot. Kivárjuk.