https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=3016
Szerző: Molnár Judit
Település: Nagyvárad
Rovat: Kultúra
2020.10.01

Rendhagyó évadkezdés a filharmóniánál

Keményen beletaposott hétköznapjainkba a világjárvány: már-már ezt a kaotikus állapotot kezdjük megszokni, és az lesz a rendhagyó, ahogy március előtt éltük világunkat. Csak úgy egyszerűen, járvány nélkül. Szerencsére a többségnek mégsem az a megszokott évadkezdés, ha a kulturális intézmények ilyenkor, a nagy kapunyitás idején még nem látják pontosan az utat jövő június végéig.

Egy biztos: a Nagyváradi Állami Filharmónia megkezdi szeptember 17-én a hangversenyévadot ugyanolyan határozottsággal, ahogy június 5-én elindította a márciusban félbeszakadt programsorozata évadpótló koncertjeit. Az intézmény két vezetőjével, Meleg Vilmos főigazgatóval és Kurucz Tibor művészeti igazgatóval igyekeztünk a még mindig jobbára bizonytalan perspektívájú évadban megtalálni a kapaszkodót nyújtó Ariadné-fonalat.

– Egy mindenképpen pozitív ténnyel kezdeném: az intézményüknek otthont adó, de folyamatosan romló állagú épület felújításához végre-valahára hozzákezdtek. Hogy sikerült ezt elérniük? – kérdeztem a főigazgatótól.

– Sokéves halasztás után sikerült a megyei tanácsnak megegyeznie a római katolikus püspökséggel, hogy – bár még nincs végleges döntés az épület tulajdonjogáról, tíz év óta e pereskedésben semmi előmenetel nem történt – nekilátnak a munkának, s ha majd bekövetkezne a tulajdonosváltás, az új tulajdonos visszatéríti a költségeket. Végéhez közeledik a Bémer tér felújítása, s ha maradt volna a filharmónia lerobbant állapota, a „látványosság” a város szégyenévé válik. Külön öröm a gyönyörű kapu felújítása; két évvel ezelőtt sikerült ugyan lefesteni, de a teljes felújításhoz nem találtunk szakembert. Most már van, és a hátsó udvarban kialakítottuk neki a munkához szükséges helyet. A főhomlokzat tehát mindenképp megújul, ám az udvari részekre is nagyon ráférne a tatarozás. Arról egyelőre még nincs szó, de a tetőt kijavítják, és felújítják a vízhálózatot is: az elfolyási csatornákat, az alagsorban lévő próbatermek bal oldali falának a szigetelését és az egész csatornarendszert. Októberre ígérték, hogy készen lesz, tehát ha megvalósul az álmunk, és októberben beltéri koncertet tarthatunk, akkor a technikai körülmények sem tehetnek már keresztbe.

– Hogyan értesültek arról, hogy fel kell függeszteniük a koncerttevékenységet? – kérdeztem a művészeti igazgatótól.

– Már megérkeztek a szólisták a március 12-i hangverseny előtt, amikor értesítettek minket, hogy elmarad, meghatározatlan ideig. A 11-i délutáni főpróbát „kineveztük” közönség nélküli előadásnak, és felvettük. Annyira jól sikerült, hogy nem kellett megismételni, és az első beltéri koncerten fogjuk átadni a felvételeket a bérleteseinknek.

– Minek köszönhetően intéződött olyan meglepően gyorsan a nyári hangversenysorozat?

– Tavaly ősszel a bazilikában volt egy kamarakoncertünk, s akkor Böcskei László püspök úr mondta, szeretné valamiképpen állandósítani a hangversenyeket nem annyira a templomban, mint az akkor épp felújított palotakertben. Amikor jött a járvány, felvettük vele a kapcsolatot, megbeszéltük. Június 2-án jelent meg a szabadtéri rendezvények lebonyolítására vonatkozó előírás, és mi már 5-én meg is tartottuk az első előadásunkat. Kiderült, ideális környezet a palotakert, nem csoda, hogy olyan sikeres volt az egész rendezvénysorozat. Jólesett a hétről hétre egyre nagyobb számú hallgatóság dicsérete, s még az első koncerteken bele-belecsivitelő madarak is átálltak a zenehallgatásra: teljesen elcsitultak.

– Egy kivételével mindegyik koncerten ott voltam, semmiféle, a rutintól való eltérés miatti fennakadást nem tapasztaltam. Az egyetlen furcsaság a csiptetőhasználat volt, de azt is hamar megszoktuk. Jól érzékeltem a zökkenőmentességet?

– Igen, természetesen. A ruhacsipeszekre meg azért volt szükség, mert csak húsz ember lehetett egyszerre a színháztól kapott pódiumon, tehát mi, vonósok nem ülhettünk ketten egy kottánál, s amíg az egyik játszik, a másik lapoz. Azt sem lehetett tudni, milyen szélmozgás lesz közben. De mi is hamar megszoktuk a csiptetőhasználatot. Szerencsénk volt továbbá, hogy a szünet nélküli, 70 perces időtartamra meghirdetett műsor összeállításában rengeteg, már az előzőekben is játszott preklasszikus és klasszikus mű állt rendelkezésünkre. Az eredeti műsorból mindent ejtettünk, mivel a létszámmegkötés és a kötelező távolság betartása nem tette lehetővé nagy létszámú zenekart igénylő művek előadását. Gondolok itt elsősorban a Beethoven-művek elmaradására, hiszen Beethoven-év van, születésének 250. évfordulója. Megpróbáljuk majd pótolni a most kezdődő évadban.

– Az előző évadokhoz hasonlóan már összeállt az idei programkínálat?

– Igen, de nem szeretnénk részletekbe bocsátkozni éppen azért, mert még mindig nem tudjuk, mi is következhet. Annyit viszont elárulnék, hogy igyekeztünk hazai művészeket meghívni, mert hisz akár naponta változhat a különböző országok közti átjárhatóság, és nem szeretnénk felsülni. Az első két koncertünk biztosnak látszik, mindkettőt a palotakertben tartanánk abban reménykedve, hogy ugyanúgy megússzuk szárazon az „égi áldást”, mint a nyári eseményekkor, amikor előfordult, hogy közben a város más pontjain esett, de ott nem. Vagy kezdés előtt még esett, a korábban jövő nézőink nyugodtan üldögéltek ernyőik alatt, vagy befejezés után pár perccel kezdett rá az eső. Szóval szeptember 17-én az eredetileg betervezett Beethoven-műsor helyett Delalande rézfúvós oktettjét, Mozart 5. hegedűversenyét – Simina Croitoru előadásában – és Mendelssohn vonósokra írt 9. szimfóniáját mutatjuk be. Az 1 óra 10 perces műsort Romeo Râmbu vezényli. A második koncertünkön, 24-én két rövid Mozart-szimfóniát, a 23-as és 25-ös számút, valamint Csajkovszkij gordonkára írt rokokó variációit hallgathatja meg a közönség, a csellista Octavian Lup lesz, karmester Ilie Alexandru. Ez a műsor egyébként az egyik, még áprilisra betervezettnek a felelevenítése.

– A kollégák hogyan élték meg ezt a nagyon bizonytalan helyzetet?

– Naponta kérdezték, mikor lehet már rendesen próbálni. Otthon komolyan dolgoztak ugyan, hisz minden zenész tudja: két hét kiesést három-négy hét alatt lehet csak bepótolni. Egyszóval ugyanúgy várták a kezdést, mint a közönség, és ez nagyon meg is érződött a koncertek hangulatán.

– Ezt tanúsítom magam is: soha nem éltem át azt a közös örömet, ami az első palotakerti koncerten mindenkit áthatott. Biztosan mások is örülnek, hogy ugyanott kezdődik az új évad.

– Velünk együtt – mondja a főigazgató. – Itt szeretnénk még egyszer megköszönni a püspök úrnak mindazt, amit a váradi zenei élet érdekében tett, a gyors, határozott szervezést és azt a szívélyességet, ahogy a zenekedvelő közönség és nem utolsósorban a mi intézményünk rendelkezésére bocsátotta a csodálatos környezetet, miáltal a kezdeti 180 lefoglalt helyből előbb 200, majd 250 lett, az utolsó koncerteken pedig már 400 helyre volt szükség, azokról nem is beszélve, akik állva vagy a parkbeli padokon ülve hallgatták a zenét. Októbertől nem tudjuk, mi lesz, de már mondtam, hogy reménykedünk a benti előadásban, a mi részünkről a műsor kész, és biztos vagyok benne, a közönségünk is alig várja az újabb találkozást.