Elkészült Szent László váradi lovas szobra

– Hogyan, mikor készült el a szobor makettje? – kérdeztük Szabó Ödönt, az utóbbi évek Varadinum-ünnepségeinek programkurátorát.

– 2017-ben közösen döntöttünk úgy a katolikus egyházzal, hogy Deák Árpádot kérjük fel az alapelképzelés megfogalmazására. Jól sikerült a terv, bronzba öntöttük a makettet, gyűjtést és kérelmeket fogalmaztunk meg a kivitelezési források előteremtésére. Nagyon jóleső érzés volt, hogy az összes egyház, a civil és nagyrészt politikai közeg is támogatta, támogatja az ügyet. A következő lépésre az idén kerülhetett sor: a művész immár a kétszeres életnagyságú szobor megformálására kapott megbízatást.

– Mit jelent ez a kétszeres életnagyság?

– Ez a Vitéz Mihály főtéri szobrának helyére került, Ferdinánd királyt ábrázoló lovas szobor pontos mérete. Azt reméljük, hogy ezáltal senki sem fogja egymáshoz méricskélni a két művet, hisz a méretük egyforma lesz. A művészi alkotás természetesen egyedi marad mindkét esetben.

Partnerségben a püspökséggel

– A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség milyen partnerségben van önökkel?

– Ez fordítva van. Mi vagyunk, próbálunk az egyház partnerei lenni ebben az ügyben is. Mi csak azokat a feladatokat vállaltuk a Szent László-szobor és -kultusz ügyében, amelyeket egyeztettünk a katolikus egyházzal. Nekünk, a Varadinumnak alapítónk a püspökség. Ha kezdeményeztünk is valamit, akkor abban biztos lehet, hogy a püspökség jóváhagyása megvolt a lépésünkhöz. Például a Deák Árpáddal megkötött megbízatási hármas szerződésben, amelynek alapján egyébiránt fele-fele arányban az egyház és a Varadinum Alapítvány fizeti az alkotói honoráriumot, mi eleve teljes egészében átadtuk a kivitelezési, felállítási, szerzői, megrendelői jogainkat az egyháznak.

– Kié lesz a szobor?

– Egyértelműen a római katolikus egyházé kell hogy legyen. A másik főtéri Szent László-szobrot is ez a tulajdoni helyzet mentette meg annak idején, és így vált áthelyezhetővé a legrosszabb időkben a római katolikus székesegyház elé, a püspöki palota szomszédságába, ahol ma is áll.

Figyelembe vett arcrekonstrukció

A lovas szobor 2017-ben elkészült makettje alapján az alkotó, Deák Árpád a kétszeres életnagyságúra tervezett szobor vasvázra épített agyagváltozatán dolgozott, ennek alapján öntötték bronzba szent királyunk mását a munkával megbízott zimándújfalui (Arad megye) öntőműhelyben.

„Évekkel ezelőtt olvastam, hogy volt egy Szent László lovas szobor a váradi várban, melyet a Kolozsvári testvérek készítettek a XIV. században. Habár valószínű, hogy Kolozsvári Márton és György itt, Nagyváradon készítette a három szent király álló és Szent Lászlónak a művészettörténetben különleges helyet elfoglaló lovas szobrát, sajnos egy pár vázlatos ábrázoláson kívül semmilyen nyom nem maradt utánuk” – válaszolta Deák Árpád képzőművész arra a kérdésünkre, honnan ihletődött a szobor megtervezésekor. „Több vázlatot is készítettem, foglalkoztatott egy olyan történelmi személyiség alakja, aki a romanika korában élt, a gótika és a reneszánsz idején teljesedett ki a kultusza, s akinek szakrális jelenléte a dél-olaszországi Altomontétól Vilniusig, a Felvidéktől Bolognán át Székelyderzsig meghatározta az eszményi lovagideált. S ami nagyon fontos: utóélete Nagyváradon teljesedett ki, máig ható szellemi jelenlétként” – tette hozzá.

„A hermában talált koponya antropomorfológiai vizsgálata után elkészítették az arcrekonstrukciót, ezt is figyelembe vettem. Ami a hagyomány szerint közvetlenül kötődik a királyhoz, az a zágrábi katedrális kincstárában őrzött palást. A szakirodalom szerint eredete a XI. századi Szicília lehetett. A palást hatszögű, stilizált virágmintás motívumait felhasználtam a kompozícióban. A koronával kapcsolatosan a Salamon király obulusán szereplő hercegi abroncskoronát tartom a legvalószínűbbnek, ilyen lehetett László koronája is” – árulta el az alkotó.

Készült az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének megbízásából