https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=2924
Szerző: D. Mészáros Elek
Település: Kiskereki
Rovat: Agrárvilág
2020.09.08

Több munkával a jobb megélhetésért

Manapság a minimálbéren foglalkoztatott gyári munkásoknak nagy kihívást jelent a megélhetés. De akadnak, akik vidéki létüket kiaknázva, munkaidő utáni gazdálkodásból egészítik ki jövedelmüket. Ezúttal egy kiskereki gazdához látogattunk el.

Gulácsi Sándor nem tősgyökeres kiskereki lakos. Benősült a faluba. Azóta két gyermek édesapja, immár unokája is körüldongja. Az évek során többféleképp is próbálta, próbálja előteremteni családjának a mindennapit. Gulácsiék egy régi házat vásároltak meg a faluban. Egykori gazdája ma nem ismerne rá a portára, a lakóházra. Minden megújult azóta, a ház külsejét, a belső teret a modern kor ízlésének megfelelően alakították át. Közben a férfi egy véletlennek vagy sokkal inkább jó szimatának köszönhetően a mezőgazdaság felé is nyitott.

Mérlegelnie kellett, hogy melyik ágazatban kamatoztatja szorgalmát. Több szempontot is figyelembe vett, elsősorban a földtulajdon nagysága volt meghatározó. Mivel kevéske birtoka volt, a zöldségtermesztés tűnt az ideális választásnak. A következő lépésben az áru eladhatóságát elemezte, ezért döntött a fűszerpaprika termesztése mellett. Ezt nem szükséges azonnal értékesíteni, mint a legtöbb zöldségfélét, mert jól tárolható, és a hektáronkénti haszna meglehetősen magas. Itt-ott szétnézett, már befutott termelőktől próbálta ellesni a termesztés fortélyait. De az évek során összegyűjtött tapasztalat segítette hozzá leginkább a sikerhez, a maga kárán tanulta a legtöbbet, így egyre jobb minőségű áruval lépett piacra. Manapság már egy gulyásba való őrlemény sem marad a nyakán.

A fűszerpaprika-termesztésben a legalapvetőbb a jó minőségű talaj, valamint a kiváló minőségű vetőmag. Eleinte forgalmazóktól vásároltak vetőmagokat, de nem voltak teljesen megelégedve velük. Később egy idős asszony olyan fűszerpaprika magját adta nekik, amilyet egykor évtizedeken át termesztettek a termelőszövetkezetekben. Nagyobb hozama és ellenálló képessége miatt ez lett a nyerő. Ha ez a két tényező hibádzik, akkor hiába az emberi odaszánás, a befektetett munka, de még az ideális időjárás is. Ellenben ha az indulás jól sikerül, akkor már csak a természet szólhat bele a sikerbe.

Gulácsi Sándor fontosnak tartja a munkafolyamatok idejének betartását is. Már a magvak elvetésének ideje sem mellékes, ügyelni kell arra is, hogy a palánták kiültetése ne legyen túl korai, mert a tavaszi fagyok nagy kárt tehetnek bennük. Március 15. táján vetik el a magvakat, a palánták kiültetése rá két hónapra válik esedékessé. A nevelés során ügyelni kell az optimális öntözésre, a megfelelő hőmérsékletre, ahogyan a bőséges fény is elengedhetetlen ahhoz, hogy életerős palánta kerüljön ki a földekre. A további veszélyforrást, még ha csekély mértékben is, a kártevők jelentik, elsősorban a levéltetvek. A betakarításhoz lehetőleg esőmentes napokat válasszunk. Ezt követően a feldolgozás buktatóit kell kikerülni. Indulásképp a megfelelő szárításra kell odafigyelni. Ha ez nem elégséges, akkor a paprika bizony megpenészedhet.

A munkálatok során Gulácsiék a természetességre törekednek. A termény érlelését a természetre bízzák, miközben a nagy termelők vegyszerekkel „erőltetik” a paprika pirosodását. Ezért náluk folyamatos a szedés is, augusztus végétől az első fagy beköszöntéig. Az idén 27 ezer palántát dugtak el, 20 centiméter tőtávolságra, s a sorközöket 70 centiméteresre hagyták. Ez utóbbi megkönnyíti a megmunkálást, kapagéppel és kézi erővel irtják a gyomot. A leszedett termést, ahogyan nagyanyáink is tették, felfűzve egy fedett teraszon szárítják. Amint mordabbra változik az időjárás, a füzéreket a jól felfűtött, több száz éves kéményre aggatják, így érik el a kívánt nedvességvesztést. Miután megfelelően kiszáradt a paprika, egy helyi szakember által készített géppel megőrlik.

Bár munka bőven van a földeken és a ház körül, a gazda – „stratégiai” szempontokat figyelembe véve –, mégsem adta fel munkahelyét. Egy több száz embert foglalkoztató gyárban dolgozik, kollégáinak adja el a paprikát, így piacra már nem is kell járniuk. Pedig tetemes mennyiségű őrleményük van évente, a mintegy 5,5 tonna leszedett termésből öt mázsa „piros aranyat” nyernek.

Gulácsiéknak a fő bevételi forrásuk a fűszerpaprika, de azt vallják, hogy a több lábon álló gazdálkodás nagyobb anyagi biztonságot nyújt. A gazda egyik testvére Magyarországon él, virágtermesztéssel foglalkozik. Tíz évvel ezelőtt meggyőzte Sándort is, próbálja meg a virágtermesztést. Kezdetben száz tő krizantémot ültettek. A próba jól sikerült. Lassacskán növelték virágoskertjüket. Mindeközben házilag összeállított fóliasátrat is építettek. Ez annak idején a palántanevelés szempontjából volt fontos.

Kimentünk a tett helyszínére is, Sándor a kapálógéppel nekiveselkedett a sorközöknek. Hamar abba is hagyta, hisz az utóbbi hetek gyakori esőzése fellazította a talajt. Az ültetvény fejlődésével sincs megelégedve, máskor ilyenkor már javában virágoztak a palánták, most pedig helyenként biztató ugyan a fejlődésük, de sok a sínylődő egyed is. Jég is verte a határt, ennek nyomairól árulkodnak a megtépázott levelek.

Visszatérve a családi portára, a feleséget, Katalint épp a baromfiudvarban találtuk. Jércék, kakasok fogták körbe, éppen az esti etetés ideje volt. Egy másik ólban kisebb csibék laknak, a napokban vásároltak kétszázat belőlük. Kérdésemre, hogy mit kezdenek ennyi szárnyassal, a háziasszony elmondta, hogy azokból is pénzt csinálnak. Idehaza levágja, főzésre-sütésre előkészíti, Sándor gyárbeli kollégái között pedig mindig akad olyan, aki falusi csirkére vágyik.

Kezdetben faoszlopokból, deszkákból és lécekből összeállított fóliasátruk volt. Ahogy anyagilag gyarapodtak, az eleinte hatméteres palántanevelde előbb harminc méter hosszúra bővült, tavaly pedig egy negyven méter hosszú fóliasátrat vásároltak, immár gyári forgalmazótól, galvanizált vasszerkezettel. Amellett, hogy megtermelik benne a számukra szükséges palántamennyiséget, bőven jut eladásra is a jóféle paradicsom‑, padlizsán‑, különféle paprika‑, káposztacsemetékből. Kétszeresen is kihasználják a fóliasátrat, mert amint a palánták ideje lejár, már készítik is elő a talajt a krizantémok számára. Ide csak Magyarországon vásárolt tövek kerülnek, mert azok sokkal dúsabb virágúak, halottak napjára értékesíteni is tudják mind a 4000 szálat. A kert üresen maradt részébe is kerül krizantém, az másmilyen fajta, általában csokorba kötve kínálják eladásra. 2500 tövet már ki is ültettek belőle. A gazda azt is elárulta, hogy a kinti krizantémok szaporításával is próbálkoznak, ennek köszönhetően sikerül lefaragniuk a költségekből.

A dolog nagyobb része a feleségre hárul, Sándor pedig munkaidő után és hétvégeken veti bele magát a gazdálkodásba. Elismerően szólt feleségének szorgalmáról: elmondása szerint Katalin egy szezon alatt többet hoz a közös kasszába, mint amennyi az ő háromévnyi fizetése. Pályázatra soha nem is gondoltak, túl macerásnak tartják, rengeteg vele a papírmunka, sok az ellenőrzés. Így legalább nem függenek senkitől, kezük munkája által haladnak előre.

Eddig sem sok idejük volt szórakozásra, a jövő évtől pedig még annyi idejük sem lesz. Vendéglátóm elégedetten újságolja, hogy nemrég vásároltak még egy házat a faluban, mert annak jó termőföldű a kertje. Úgy tervezik, hogy ott majd földiepret termesztenek. Legalább a gyárbeli kollégái még egészségesebben fognak táplálkozni.