https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=2831
Szerző: Fried Noémi Lujza
Település: Érkörtvélyes
Rovat: Agrárvilág
2020.08.27

Körtvélyesi dinnyét és paprikát vegyenek!

Érkörtvélyesen hagyománynak számít a dinnyetermesztés, a község címerében is helyet kapott a gyümölcs. Igaz, a kereslet csökkenése miatt már ezzel is kevesebben foglalkoznak. TAS CSONGOR azon mezőgazdászok egyike, aki – minden nehézség ellenére – még termeszt dinnyét.

Tas Csongor 22 éve foglalkozik dinnyetermesztéssel, de mint mondja, most már kénytelen volt átállni más kultúrákra is. A dinnye iránt nem elegendő a kereslet, most már sokkal kisebb területeken termesztik, nehéz az értékesítése, mert a gyümölcs a szupermarketekben is már mindenfelé megtalálható. A gazda elmondta, ő munkahely mellett is gazdálkodott, de immár teljesen átállt a növénytermesztésre. A dinnye mellett kápiapaprikát és almapaprikát elkezdett termeszteni, mivel látta, hogy ezekre nagy kereslet van a faluban, nagyon sokan szeretik, de kevesen termesztik.

Csepegtetőrendszert használnak, maguk is érzik a klímaváltozást. Tas Csongor szerint nehéz megtermelni a zöldségeket, idén például sok betegséget hozott a sok eső, de reménykedik abban, hogy mégis meg tudnak belőle élni.

Tas Csongortól azt is megtudtuk, hogy a szomszédoktól bérli a kerteket, most kereken egy hektárt művel meg. Nemcsak helyben értékesít, próbálja kisebb városokba, zöldség-gyümölcs üzletekbe vinni az árut. „Piacra nem megyünk, mivel nincs munkaerő, most is a család szedi le a paprikát, meg két emberrel dolgozom. Ha csak két embered van, akkor nagyon nehéz mindig időben teljesíteni; ha valaki megrendel 30 zsák paprikát, azt egy nap alatt nagyon nehéz két emberrel leszedni” – avatott be a munkájuk nehézségeibe.

Agrártámogatást nem kapnak, illetve, amint Tas Csongor mondja, annyira kevés a szubvenció és sok a vele járó papírmunka, utánajárás, hogy nem éri meg kérni. Kétszer annyit költene napszámosra, aki helyette dolgozik, amíg ő a papírmunkát végzi, mint amennyit kapna…

A nehézségek ellenére lett gazdálkodó, s az is ösztönzi, hogy már 22 éve ezzel foglalkozik. Ő is próbálta a külföldi munkát, mint ma is sokan, de az így megkeresett pénz hamar elmegy. Tas Csongor reméli, előbb-utóbb eljut arra a szintre, hogy normális megélhetést jelent majd a mezőgazdaság. „Most is le van szedve két tonna dinnyém, hazamegyek, be kell ülnöm az autóba, teszek három-négy dinnyét a csomagtartóba, és végigjárom azokat, akik ezt nekem piacon eladják. Megmutatom, hogy ez van, ekkora mennyiséget tudok neked szedni, ilyen árban” – magyarázza Tas Csongor. Azt is elárulta: szereti is, amit csinál, annak ellenére, hogy rengeteg munkával jár.

„Ahogy visszaemlékezem, valamikor három-négyszáz hektáron termesztettek dinnyét, nem volt olyan rokonom Körtvélyesen, aki ne foglalkozott volna dinnyével. Nagyon nehéz volt akkor is eladni, de a viszonteladók jöttek és felvásárolták. Akkor is volt jó ár és rossz ár is, de mindenki tudott fejlődni, mindenki tudta csinálni a kis házát, mindenki tudta iskoláztatni a gyerekét belőle. Látom, hogy meg lehet ebből élni, csak nem mindegy, hogy mennyit kell hozzá dolgozni” – idézte fel a gazda.

A dinnyetermesztés legalább négy-öt hónapi munka, utána lesz belőle a pénz, de idén például sokat kellett befektetni ahhoz, hogy a kedvezőtlen tavaszi időjárást átvészeljék a palánták. Sok a kórokozó is, és házigazdám még mindig inkább a természetes módszerek híve, nem szereti a túltápozást. Mind Szatmárról, mind Nagyváradról vannak viszonteladói, akiknek csak 15 kilós dinnye kellene. „Viszont én a 15 kilós dinnyét nem szívesen adom oda senkinek. Ha valaki túl sok tápot ad a palántának, az nem egészséges. Megvágja az ember a dinnyét, per pillanat jó ízű, de ha beteszi a hűtőbe, két óra múlva már savanyú. Én megpróbálom még mindig úgy termeszteni, hogy megkapja a dinnye azt a tápanyagot, ami kell, az íze meglegyen. Ha valaki vesz tőlem egy dinnyét, akkor az jó legyen” – fejti ki Tas Csongor. Azt is megtudtuk tőle, hogy a korai dinnyék kisebbek, a nagyobbak későbbi fajták.

A dinnyevásárlásnál érdemes figyelni arra, hogy a gyümölcs legyen szép sima, ne legyen gerezdes a héja, mert az legalább kétujjnyi vastag, és nyomja a súlyt. A csíkos héjú dinnyének legyen kisárgulva sárga csíkja, az egyszínűnek pedig sötét színe legyen. „Ha a tenyerébe veszi, és ráüt a tetejére az ember, akkor átrezzen rajta, az már biztosan jó. Húsz év után, ha szedéskor az ember csak ránéz a dinnyére, már tudja, hogy ez jó” – osztotta meg a szakmai titkokat is velünk Tas Csongor dinnyésgazda.

Készült az Érkörtvélyesi Polgármesteri Hivatal megbízásából