Közös célok érdekében működünk együtt

Szabó Zsolt lelkipásztort régi ismerősként köszöntöttem, amikor a napokban hivatalában felkerestem. Lelkészi családból származik, édesapja hosszú éveken át szolgált az ottományi református gyülekezetben. Kellemes meglepetésként ért az ízlésesen és praktikuson berendezett lelkészi hivatal. Amikor mindezt jeleztem, a tiszteletes csak annyit mondott, méltóságteljes körülmények között szeretnék fogadni mindazokat, akik különböző okok miatt betérnek a hivatalba.

Tiszteletes úr, kérem beszéljen a helyi egyházi életről, a templom látogatottságásról.

Arra nagyon vigyázunk, hogy az istentiszteleti alkalmak mindig megtartassanak. Minden vasárnap délelőtt és délután tartunk istentiszteletet, ezek sohasem maradhatnak el, akkor sem, ha szabadságon vagyok, vagy esetleg betegség miatt, mindig keresünk idejében helyettesítő lelkipásztort. Az elmúlt tíz év alatt nem volt olyan, hogy az istentisztelet óráját kivettük volna a maga medréből, hogy a délelőttit tettük volna ebédidőre, vagy a délutánit nem tartottuk volna. Ennek ellenére, amikor ide kerültem, a vasárnapi átlag egy istentiszteleten nyolcvan személy volt, most ennek a feléről beszélhetünk. A magyarázat ott van a temetési anyakönyvekben: az elmúlt két évtizedben eltemettük a templomba járók “gerincét”, ők, voltak azok, akik gyermekkoruktól rendszeresen részt vettek minden istentiszteleteken. Őket pótolni a családtagok nem tudják, vagy azért, mert nem laknak a településen, vagy már nem járnak abban a komoly hitben, mint elődeik. Ezért örülünk minden új arcnak, fiatalnak, aki rendszeresen látogatja a szertartásokat. A fiataloknak van biztosítva hely, ahol szervezett formában lehet velük foglalkozni, ez a Teleház, a Levente-ház, ahol termet kapnak, informatikai eszközöket találnak, helyet a sportoláshoz. Ötévenként mindig adódik egy kisebb csoport, mely kitartó, aktív, aztán jönnek hullámvölgyek, a fiatalok életében nagy a világ befolyása.

Hogyan történik a konfirmáció, vannak gyerekek, akik részt vesznek ezeken a foglalkozásokon?

A püspökség rendelete szerint ez két lépcsőben zajlik, eddig zömében mindig megvolt a tíz konfirmandus fölötti létszám, most is van a héten konfirmáló csoportban kilenc fiatal, a következő csoportban nyolc. A jövőben előfordulhat, hogy összevont csoportokban kell majd dolgoznunk, minderre abból tudok következtetni, hogy kevés a keresztelő Félegyházán. Házasságkötés általában három-négy volt évente, amit mostanában terveztek, a járvány miatt el kellett halasztani.

Milyen a kapcsolata a helyi önkormányzattal?

Biharfélegyházára kerülve nem könnyű természetű embereket, de nem is nehéz természetű embereket találtam, hanem más gondolkodásúakat, mint abban a faluban, ahol én felnőttem. Ehhez a mássághoz ragaszkodni kell a formálás és a tanítás igényével. Miután ide kerültem, öt évig Diószeggel kellett együtt élni, az akkori vezetőkkel is kapcsolatban kellett álljak az egyházközség érdekében. Biharfélegyházán 2003-ban alakult meg a Helyi Tanács, miután kivált Bihardiószegtől és önálló község lett. A megalakulás után Kis József volt a polgármester, és immár harmadik mandátumát tölti Kelemen Zoltán. A kapcsolat nagyon jó köztünk. Lelkipásztorként nagyon is együtt tudok működni a község vezetőivel, ami azt jelenti, hogy közös célok érdekében a lelkipásztor és a polgármesteri hivatal működik együtt és érnek el szép eredményeket. Ha szükség volt rá, mindig támogatásra találtunk az önkormányzat részéről, ehhez a kapcsolathoz türelem és alázat kell mindkét fél részéről. Mindenképpen különválasztanám az anyagi megvalósításokat a lelki ügyektől.

Készült a Biharfélegyházi Polgármesteri Hivatal megbízásából