https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=2515
Szerző: Borsi Balázs
Település: Érszöllős
Rovat: Faluról falura
2020.08.03

Többszörösére nőttek az ingatlanárak Csekenyén

Csekenye (Reghea) a községközponttól 3 kilométernyire fekvő kicsiny település. Alig lakják vagy harmincan, mégis sima, kétsávos aszfaltos út vezet odáig. Ezért pedig roppant hálásak a helybéliek, magyarázta GHIULAI LIVIU. Elmondta, el sem hitték, hogy ők valaha aszfaltúton járhatnak majd be Érszőllősre.

Évtizedeken át csak sáros kocsiúton lehetett megközelíteni Csekenyét. Amikor a polgármester néhány éve azt mondta, megcsináltatja az utat, sokan kételkedve fogadták a bejelentést, csak legyintettek a községvezető ígéretére. Az ígéretből azonban valóság lett, és olyan jó minőségű műutat építettek Csekenye irányába, amit máshol is megirigyelhetnének.

A dimbes-dombos táj völgyeiben elterülő kicsiny falucska lakói azóta is köszönik az utat a polgármesternek, de van még más is, amiért roppant hálásak. A helyszínen tudtuk meg Ghiulai Liviutól, hogy vezetékes víz is van a falujukban. Ez volt a másik olyan ígérete Beke László polgármesternek, amiben kevesen hittek. A község elöljárója azonban saját költségvetésből, saját munkaerővel Szőllősről indulva behúzta a vízvezetéket a mintegy három kilométerre lévő Csekenyére.

„Úgy higgye el, hogy amikor itt először út lett, aztán pedig vezetékes víz, a szomszédos Tasnádbajom (Boianu Mare – szerk. megj.) lakói is irigykedni kezdtek, nem jött, hogy elhiggyék, hogy nálunk ez is, az is van. Nekem van egy házam bent a faluban, amit annak idején 15 ezer lejért vettem. Tavaly megkérdezték tőlem, hogy mennyiért adnám el, én a hasamra ütöttem és nagyot mondtam, hogy 40 ezerért. Eltelt vagy két hét, és telefonáltak, hogy jönnek, hozzák a pénzt, és menjünk a jegyzőhöz. Azt sem tudtam, mit mondjak, már el is felejtettem a történetet. Mondanom kellett, hogy én csak vicceltem, eszem ágában sincs eladni a házamat! Pedig megadták volna érte azt a pénzt is!” – magyarázza kitörő lelkesedéssel a történetet Ghiulai Liviu.

Csekenyén valamikor, amikor sokkal nehezebb volt az élet, több mint ötven házban laktak. Akkor nem volt még sem műút, sem vezetékes víz, sem villanyáram, de sokkal több volt az öröm, és többet számított az adott szó az emberek között, mondja a 69 esztendős Chiş Gheorghe.

Takaros házuk szép tiszta udvarán ülünk le néhány percre, miközben felesége lekváros palacsintával és frissen főtt kávéval kínál. Vendégszerető emberek, bár nem nagyon értik, mit is keresünk náluk. El is mondják: „Nem tudjuk, mit akarnak kihozni ebből az egészből, de azt tudják meg, hogy itt nekünk jó. Ez az otthonunk, szeretünk itt élni, és most már kényelmes is, hogy minden van: út, víz, villanyvilágítás. A polgármesteri hivatal a helyi ortodox templomhoz segített tornyot emelni, így már messziről látszik a kis templom a domboldalban” – foglalja össze a lényeget vendéglátónk.

Szomorúan meséli, hogy a nehéz időkben sokkal többen voltak, több mint félszáz házat laktak, ma már csak 17 házban élnek falustársaik. A többiek elmentek, meghaltak. Chiș Gheorghe itt született a faluban, az édesapja a szomszédos Tasnádbajom községből költözött ide. „Itt jártam iskolába, méghozzá nyolc osztályt végeztünk itt el. Az iskolát 1984-ben zárták be, mert akkor már nem volt több gyermek, illetve az a kevés, amennyi volt, már bejárt Szőllősre. Sokkal több figyelmet érdemelne ez a vidék az emberektől” – mondja Chiș, majd – hogy mindenki jól értse – hozzá is teszi: ami a polgármesteri hivatalon múlott, megtette, most már csak rajtuk, lakosokon, illetve az elszármazottakon lenne a sor.

Készült az Érszőllősi Polgármesteri Hivatal megbízásából