Petróleumlámpától a LED-es izzóig

Akkoriban nagy érték volt faluhelyen a petróleum, a gyertyán kívül ez volt az egyedüli fényforrást biztosító energia. Lámpafénynél fejtették a babot, foltozták a kifeslett ruhadarabokat, a lurkók pedig igyekeztek az ákombákomokat értelmes szavakká formálni. Az állatok etetése, a tehénfejés is sárgásan tompa fénynél zajlott. A falusi boltban kijelölt napokon mérték a petróleumot, akkor is csak kiszabott mennyiséget lehetett vásárolni. Ezért téli estéken hamar kioltották a lámpát, inkább az ágyban fekve beszélgettek, amíg nem jött az álom. Csupán a kályhában sercegő parázs fénye világította meg az arcokat.

Mennyire megváltozott azóta a világ – meséli Nagy Kálmán és felesége, Jolán miközben az elénk tett feketekávét szürcsölgetjük. Hamar „kikéredzkedünk” az udvarra, hisz az egészséges falusi levegőre, a csupa zöldre vágyik a lélek. Itt, Érkeserű peremutcáján lehet csak igazán megérteni, hogy a Budapestről indult Számadó Ernő költő, meseíró miért is lelt otthonra az egykori lápvidék békességet hintő világában.

Nagyék számára ez a meghitt környezet természetes. Ennél sokkal nagyobb „attrakció” a két évvel ezelőtt modernizált közvilágítás. Miközben Jolán magyarázza, férje egyetértően bólogat, hogy biza a régi rendszerben másmilyen volt ez is. Az utcában mindössze két villanyoszlopon volt égő, amikor valamelyik kiégett, hónapokba telt, amíg kicserélték. Az idősödő házaspár biztonságérzetét is erősíti az új közvilágítás, mert ugye tudva lévő, hogy az ördög nem alszik…

Mostanság már minden oszlopon van LED-es lámpa, nagyvárosi fényben úszik a faluvégi utca is. Esténként ki-kiülnek a teraszra beszélgetni, még oda is beszökik a kinti fény – mondja a gazda.

Tudni kell, hogy Nagyék utcájáig egy lakatlan ligeten át, az úgynevezett Rónán lehet eljutni, nagy örömükre most már az is ki van világítva. És nemcsak Érkeserűbe, hanem a községalkotó mindhárom faluba beköszöntött a „megvilágosodás”.

Készült a Kiskereki Polgármesteri Hivatal megbízásából