Negyedszázadot ünnepeltek

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a Berettyó-parti városban az amatőr színjátszás, gyökere a múlt század fordulójára nyúlik vissza. A két világháború között több társulat is működött egyidejűleg, közülük az Ipartestületé volt a legnépszerűbb, legnézettebb. Sajnos a háború véget vetett fennállásuknak. A szocializmus éveiben voltak próbálkozások az újraindítására, de korántsem kapott olyan erőre, mint elődei. Szövetkezeti és iskolai szinten működtek kisebb társulatok, de nem tudtak népesebb közönséget maguk mellé állítani, így lassanként kifulladt a kezdeményezés.

A rendszerváltás után, 1993-ban kezdtek el újra komolyabban foglalkozni az amatőr színjátszás gondolatával a színház- és irodalomkedvelő margittaiak. Az ötlet fészke az akkori RMDSZ-választmány volt. A tagok közül többeknek felmenői szerepeltek az egykori műkedvelő csoportban, s úgy gondolták, jó lenne ezt a mozgalmat újraéleszteni. A szórakoztatás mellett a színjátszás népszerűsítését és minél több magyar ember egy csoportba tömörítését is szolgálta. Ezek mellett hiánypótló szerepet is betöltött, mivel a hivatásos színjátszók ritkán léptek fel a margittai művelődési ház színpadán, a kabaré pedig majdhogynem feledésbe merült. Kifejezett rendezője nem volt a csoportnak, mindenki a maga belátása szerint formázta meg saját szerepét. Ez mind a mai napig így maradt.

Az elődök főleg népszínműveket adtak elő. Az összeverbuválódott új társaság az RMDSZ Színjátszó Csoportja nevet kapta, és kabaréjelenetek bemutatására vállalkozott. Erre látszott alkalmasnak, és erre mutatott igényt a nézőközönség. Megszületett a döntés: farsangi kabarét állítanak össze klasszikus vidám jelenetekből. Nagy kedvvel, komoly elhatározással és aránylag kevés hozzáértéssel kezdték el a próbákat. Kiderült, hogy nagy fába vágták a fejszét, de ez nem szegte kedvüket. Keményen dolgoztak, egymást segítették tanácsokkal. 1994 farsangjára elkészült a műsor. Mivel a csoportban sok volt a nótás kedvű férfi, úgy döntöttek, létrehoznak egy férfikórust is. Később hölgyek is csatlakoztak, és megalakult a vegyes kar. Összehoztak egy nótaműsort, mely része lett a kabarénak, ez volt a finálé.

Kicsit félve, kíváncsian és nagy izgalommal léptek először színpadra. Vajon mit szól a közönség, fog-e tetszeni a műsor? A válaszra nem kellett előadás végéig várniuk, helyben megszületett: a felhőtlen kacagás és a meg-megismétlődő nyílt színi taps egyértelműen megfogalmazta: Jók vagytok! Ez a bátorítás felszabadította a gátlásokat és a műsor végére tényleg mindenki jó lett. Persze nem annyira, mint amekkora a taps volt, de érthető, hogy a barátok, ismerősök, szomszédok egy kicsit elfogultak voltak. Az előadás utáni találkozások során minden irányból csak elismerő és biztató szavakat kaptak a fellépők. Ez megerősítette azon elhatározásukat, hogy az elkövetkező években is állítsanak színpadra kabarét farsangkor vagy annak tájékán. Műsorukat az évek során zenés politikai paródiával, viccparádéval, villámtréfákkal is bővítették.

Margitta első kulturális civil szervezete, a Horváth János Társaság (HJT) 2002-ben alakult meg, és átvette a színjátszó csoport és vegyes kórus működtetését. A társaságnak jogi személyként lehetősége nyílt pályázni, így be tudta szerezni a hangosításhoz szükséges felszereléseket, és ezzel új alapokra helyezte az előadások minőségét. A vendégszereplések megszervezését a társaság kulturális kapcsolatai könnyebbé, gördülékenyebbé tették. Az évek során a csoportok sikere és meghívásaik száma nőttön-nőtt. Mivel a vendégszerepléseken is nagy volt a siker, egyértelművé vált, hogy nem csak az esetleg elfogult baráti kör ismeri el tehetségüket.

Margittán évekig telt ház előtt játszottak, de néhány év múlva már kevésnek bizonyult egy előadás. Áttértek a duplázásra, manapság pedig már háromszor is képesek telt házat összehozni a kabaré előadásaira. A térség elismert és meghatározó kulturális csoportjává váltak. A gyakorlat teszi a mestert szólás igaznak bizonyult náluk is, egyre magabiztosabban mozogtak a színpadon, autodidakta úton kezdték elsajátítani a szakmát. Előadásaikról két ismert színházrendező is úgy nyilatkozott, hogy elérték az amatőr szint felsőfokát, sőt túl is lépték azt. Az évek során vendégszerepeltek az összes környékbeli településen, ahol csak művelődési ház volt, de messzebb is felléptek: Nagyváradon, a megyehatáron túl Nagyfaluban, Zilahon, Magyarországon pedig testvérvárosukban, Kiskőrösön, Hajdúbagoson és Konyáron. Ezeken a helyszíneken is nagy sikerük volt, esetenként telt házas előadással.

Megkedveltették a közönséggel a kabarét, tudták, hogy igény van rá. Ezt belátták a hivatásosok is, és elkezdtek kabarét vagy kabaré jellegű előadásokat bemutatni. Az viszont tény, hogy a HJT színjátszói mondták ki, hogy kell a kabaré, és ezt be is bizonyították.

Az énekkar évente megrendezi a Kórusfesztivált, ide meghívják a környékbeli kórusokat és – ha van rá lehetőség – anyaországi vendégeket is. Szívesen eleget tesznek a meghívásoknak maguk is kórustalálkozók, falunapok vagy más események kapcsán. Az évek során repertoárjukban a nóták mellett megzenésített versek és egy hosszabb ideig kórusművek is szerepeltek, a dalokat több szólamban adják elő. A színjátszók és kórustagok között „átfedés” van, sokan mindkét együttesnek tagjai. Feladatuknak tekintik a magyar hagyományok és a magyar nóta életben tartását a következő generáció számára. Negyedszázad alatt a kórus is vendégszerepelt már a környék összes településén és Magyarországon is.

A HJT színjátszói idei jubileumi előadásukon is óriási sikert arattak. Két telt házas fellépés kevésnek bizonyult, ezért húsvét után megismétlik a kabarét. Az RMDSZ vezetői pezsgővel, a polgármester óriástortával köszöntötte a csoportot. A közönség pedig szűnni nem akaró vastapssal. Munkájukat az érdekvédelmi szövetség megyei szervezete két alkalommal is kitüntette a Magyar Kultúráért díjjal. Második oklevelüket és emlék-domborművüket idén januárban, a magyar kultúra ünnepén vehették át a nagyváradi gálaünnepségen.

Mivel folyamatosan bővül a csoport fiatal és tehetséges színjátszókkal, a közönség pedig szereti és igényli előadásaikat, minden esély megvan arra, hogy a Horváth János Társaság színjátszó csoportjának és vegyes kórusának ezt az első 25 évét továbbiak követik majd.