Rév – Erdély sziklakapuja

A település neve a Sebes-Körös átkelőjére utal. Első ismert említése 1257-ből származik, akkor Portus Crisy volt, de Révelő néven is említették. Hajdanán a Sebes-Körös völgye volt az egyetlen könnyen járható útvonal, a kapu Erdély és a magyar Alföld között. A folyón tutajon szállították az árut – főleg sót. A folyó mentén vámszedő központokat építettek, ezek egyike a Tündérvárnak nevezett építmény Réven: egy sziklafalba épített, romjaiban ma is álló erős torony.

Rév első birtokosa Pál országbíró volt, majd Kopasz nádor tulajdona és Sólyomkővár tartozéka lett. 1316-ban Zsigmond király adományozta Losonczi Bánffy Istvánnak. 1520-ban vámszedőhely. A XVI. század második felében a Telegdiek uralják. Az 1800-as évek elején Zichy Domokos volt a földesúr, később Zichy Ödön.

Révet az is híressé tette, hogy 1903-ban egy vasúti felügyelő, Handl Károly felfedezte a később Zichy Ödönről elnevezett cseppkőbarlangot. A látványosságot 1905-ben avatták fel. A barlang közelében, mely vonzotta a turistákat, vasúti megállót és a Sebes-Köröst átívelő hidat építtetett a vidék birtokosa, Zichy Ödön. Egy turistaszállót is emelt a gróf, ez napjainkban elhagyatottan várja, hogy valaki felújítsa; erre most talán újra van remény.

1880-ban a településnek 1619 lakosa volt, közülük 1028 román, 503 magyar nemzetiségű. 1910-ben már 3089-en lakják, 2236 román, 842 magyar; 1941-ben az összlakosság 3118 fő, 1777 román, 1303 magyar. Az 1992-es népszámláláskor 3248-an éltek Réven, románok 2035-en, magyarok 919-en. Jelenleg Bertény, Tomnatek és Köröstopa falvakkal alkot egy községet, s a több mint 3100 lakosából mintegy 750 a magyar; ez 18,3 százalékos arányt jelent.

(alc.) Pályázatok partnerekkel

A néhány évvel ezelőtt emelt, szép községháza gyűléstermében afelől faggattam Dorel Cosma polgármestert, hogy milyen komolyabb beruházások történtek az utóbbi években Réven, és milyen elképzeléseik vannak a községfejlesztés terén. Elmondta, hogy befejezés előtt áll a község ivóvízhálózatának teljes felújítása és a csatornázás. A környezetvédelmi minisztérium finanszírozta az 5,8 millió euró értékű beruházást. A vezetékek fektetése elég sok gondot okozott az itt élőknek, hiszen az egész község fel volt túrva – jegyezte meg az elöljáró –, de a kivitelező már az utolsó simításoknál tart, s a háztartások csatlakozhatnak a hálózathoz.

A polgármester szólt arról az 5,1 millió lej értékű munkálatról, melynek eredményeként idén júliusra felújítják a községi utakat. Szinte teljesen elkészült az orvosi rendelő közelében kialakított park, egyéb zöldövezeteket is rendbe tettek, új parkolókat létesítettek több mint 3 millió lej értékben. Ami a jövőt illeti, beszélt a Bihar Megyei Tanáccsal közös projektről: a Zichy-barlang melletti, igen elhanyagolt turistaszálló felújításáról – a tervek szerint az idén elkezdik –, és elmondta, hogy egy fazekasmúzeumot akarnak létrehozni Réven. Az orvosi rendelő és a művelődési ház felszerelésének modernizálására is pályázati lehetőségeket kerestek.

Dorel Cosma az első szabad választás óta tölti be a polgármesteri tisztséget, egy mandátum kivételével. „Már 22 éve vagyok a község élén, gondok vannak bőven, de ha az ember akar valamit tenni a közösségért, mely bizalmat szavazott neki, akkor állandóan dolgozni kell. Meggyőződésem, hogy csak csapatmunkával érhető el eredmény, olyan emberekkel, akikre számítani lehet; itt nincs helye egyénieskedésnek. Községünkben kiemelkedőnek tartom az egészségügyi ellátást. Az állandó ügyeletünk mellett nagyon sok kórházi szakorvos rendel nálunk, egy-egy megadott napon fogadják itt a betegeket. Így a helybelieknek nem kell Élesdre vagy a megyeszékhelyre utazniuk egy-egy kivizsgálásra.”

A helyi tanácsnak 13 tagja van (5 liberális tanácstag, a polgármester párttársai, 3-3 RMDSZ-es, illetve szociáldemokrata, és két kicsi párt egy-egy reprezentánsa). „Sajnos vannak köztük, akik még ma is azt hiszik, hogy kampány van, és mondhatni állandóan gáncsoskodnak, pedig be kellene látniuk, hogy eredményt ezzel nem érnek el” – jegyezte meg Cosma. Hozzátette, hosszú évek óta nagyon jól együtt tud működni a magyar érdekképviselet, az RMDSZ tanácsosaival.

(alc.) Összevont magyar osztályok

Kellemes meglepetésként ért a találkozás Májer Zoltánnal, a Révi 1. Számú Műszaki Kollégium aligazgatójával, azért is, hogy van magyar aligazgatója az iskolának. A tanintézetbe 917 gyerek jár óvodástól középiskolásig, magyar nyelvű oktatás az óvodában, az elemiben és a gimnáziumban van. Az egyetlen óvodai csoportban most 13 magyar gyerek tanul, ugyanennyien az összevont előkészítő, I. és II. osztályban, és 12-en járnak az összevont III–IV. osztályba. A gimnáziumi osztályokban még kevesebb a diák: hat az összevont V–VI.-ban, és hét a VII–VIII.-ban. Ennél több a magyar gyerek, de V. után sokan román osztályba iratkoznak át. „Egyes szülők véleménye szerint az összevont osztályok miatt alacsonyabb a tanulás színvonala” – magyarázza az aligazgató. Az óvónő, tanítók, tanárok pedig mind képzett pedagógusok.

Májer Zoltán elismeréssel szólt iskolája magyar tagozatos diákjainak gazdag kulturális életéről is. „Szinte minden hónapban vannak különböző kulturális események az iskolában, a művelődési házban, az egyházközségben, ezeknek aktív részesei a mi diákjaink; a pedagógusaink készítik fel őket.”

(alc.) A révi magyarság mindenese

Részese a fent említett eseményeknek – és sok egyéb rendezvénynek, projektnek – a Pro Rév Egyesület elnöke, Hasas János is, aki harmadik mandátumát tölti alpolgármesterként. Őt arról kérdeztem, szerinte mi a legnehezebb egy község irányításában. Röviden válaszolt: „Jó döntéseket hozni, ez a legnehezebb egy elöljáró életében.” És ki állapítja meg, hogy egy döntés jó-e vagy rossz? Ezt firtató kérdésemre már hosszabb felelet érkezett: „Minden döntésnek van következménye, lehet, hogy csak évek múltán, de a milyensége lemérhető az emberek visszajelzései alapján, hiszen az önkormányzati munka mindenféleképpen érinti a település lakóit.”

Ilyen például az egészségügyi ellátás, amelyet – amint a polgármester is említette – a lakosság igényeit szem előtt tartva szerveztek meg. „Ez talán annak is köszönhető, hogy egy ideig az élesdi kórház igazgatója voltam, így sok tapasztalatot gyűjtöttem, kapcsolatokat építettem. Onnan elkerültem ugyan, de ezek a kapcsolatok megmaradtak, s később sok orvos ismerősöm elfogadta a meghívást, hogy hetente egyszer Réven fogadja szakrendelésen az itteni pácienseket. Persze ez anyagilag is megéri nekik, hiszen másképpen nem tennék, de a jóindulatuk is sokat számított” – tárta fel az összefüggéseket Hasas János.

Megemlítettem beszélgetőpartneremnek a rendkívül gazdag révi eseménynaptárt is, hiszen e rendezvények mozgatórugója szintén Hasas János.

– Nemcsak én. Kezdeményezőként igazi támogatóra találtam Papp Csaba református lelkipásztor személyében, aki nagyon aktívan bekapcsolódott a település kulturális életének fellendítésébe. Igazi segítő partnerem lett, de egyébként is minden rendezvényünk közös: a magyar érdekvédelmi szervezet, az egyház, az iskola és a Pro Rév Egyesület működik együtt. Évente mintegy harminc eseményt szervezünk a községben; vannak nagyon sikeresek, de olyanok is, melyek már kezdenek kopni – ezeket lassan megszüntetjük.

– Az Ön által vezetett Pro Rév Egyesületnek mi a szerepe, mivel foglalkozik?

– Kulturális, szociális, egészségügyi problémákkal foglalkozunk, támogatjuk az oktatást, könyvet és újságot adunk ki, szórólapokat készítünk. A lapunk évente kétszer-háromszor jelenik meg, ez elég ahhoz, hogy átfogja a szervezet évi tevékenységét, de például hasznos telefonszámokat is közlünk. Ez magyar nyelvű újság, 500 példányban jelenik meg, pályázati pénzből. Többen is besegítenek a szerkesztésbe, csak így tudjuk idejében elkészíteni és ingyen eljuttatni a magyar lakosokhoz; a község területén terjesztjük, de Magyarkakucsra is viszünk 30-40 darabot.

– Magyarországi településekkel is jó kapcsolatokat tartanak fenn…

– Testvértelepülésünk Székkutas, Felsőpakony és Körösszegapáti, de nagyon jó a viszonyunk Hajdúszoboszlóval és a Balaton-parti Révfülöppel is. A határon átnyúló pályázatok kapcsán más településekkel is együttműködünk. Általában cserelátogatásokat szervezünk egymás rendezvényeire, de például a székkutasiakkal már családok látogatják egymást, hisz ez a kapcsolatunk a legrégebbi. Együtt pályáztunk több ízben is Körösszegapátival és Hajdúszoboszlóval, ez utóbbi eredményeként született meg a révi inkubátorház, illetve a fürdővárosban a strandbejáratnál egy információs iroda, ahol Révről is tájékozódhatnak az érdeklődők. Az itteni turisztikai célpontokat ajánljuk az ott üdülőknek, a barlangok, hegyek mellett vadvízi evezős – rafting – túrákat is szervez két cég, ezekre Magyarországról és Románia más tájairól is érkeznek Révre. Összesen öt HU–RO pályázatot nyújtottunk be, van köztük kulturális és egészségügyi témájú is. Utókezelési központot hoznánk létre, ha sikerül, 1,1 millió euró lenne a részünk. Pályáztunk a Körösvidéki Múzeummal és Hajdúszoboszlóval partnerségben is, ezek megnyerésében és kivitelezésében is bízunk.

(alc.) Természeti, kulturális kincsestár

– Beszéljünk a révi fazekasságról is, hiszen ez is egyedi értéke a településnek!

– Mivel a tengerszint fölött 350 méter magasban fekvő Réven és környékén nincs jó termőtalaj, az emberek más megélhetési források után kutattak. Nagyon jó minőségű agyagot találtak, aminek az volt a jellegzetessége, hogy kiégetés után is fehér maradt, mivel kevés vas-oxidot tartalmaz. Ismereteink szerint hasonló agyagot még két helyen találtak a világon. Az agyaggal a réviek megalapozták fő foglalkozásukat. A XX. század elején száznál több fazekascsalád élt és dolgozott itt. Ekhós szekéren járták a vidéket Nagyváradtól Debrecenig, megfordultak Kolozsváron, Szatmárnémetiben is, de Szeged felé is eljutottak. Termékeiket pénzért és csereáruként is értékesítették. Aztán amikor a környéken beindultak a bányák, a férfiak nagy része ott kezdett dolgozni, a biztos kereset, nyugdíj miatt. Néhány család folytatta még a fazekasságot, de amikor megjelent a műanyag, szinte teljesen kiszorította a törékeny cserépedényeket. Ma már csak két családban forgatják a korongot. Mintegy két éve beindult egy fazekasképző fiatalok számára, Hasas Péter lánya tanítja a mesterséget az egyházközség egyik termében; hetente egyszer járnak a gyerekek. Több mint 20 gyerek kezdte, mára kevesebben maradtak, de abban bízunk, hogy hárman-négyen megmaradnak ebben a munkában. Ha elkészül a fazekasmúzeum, oda költözik majd ez a tevékenység. Büszkék vagyunk rá, hogy Révről már ketten is megkapták a magyar kormány által adományozott Népművészet Mestere megtisztelő díjat. Elsőként Géczi Hegedűs Sándor mint mesemondó érdemelte ki ezt az elismerést, tavaly augusztus 20-án pedig Szolga-Géczi Julianna. Az ő házát nem lehet eltéveszteni, hisz a kapu tetejére kitett agyagkorsó jelzi, hogy ott fazekasműhely működik.

Rév kulturális élete a rendszerváltás előtt is gazdag volt, elsősorban a Juhász Viktor irányította színjátszó csoportnak köszönhetően – emlékszik vissza Hasas János. Előadásaikkal bejárták a vidék magyarlakta településeit, Szilágy megyébe is eljutottak, sőt Magyarországra is kaptak meghívást. „Mi úgy tartjuk, hogy Juhász Viktor tanár úr a Sebes-Körös menti térség polihisztora volt. Nemcsak tudományos dolgozatokat és feleségével közösen Rév-monográfiát írt, de foglalkozott a térségben élő magyarok gondjaival, történelmi múltjával is. A magyar iskola igazgatójaként mindent megtett azért, hogy ne szűnjön meg a magyar oktatás, Magyarkakucsról autóbusszal szállították a gyerekeket Révre. Volt úgy, hogy saját pénzéből vett meg bérleteket, hogy ne szűnjön meg a buszjárat. Ő volt az, aki 1989. december 30-án megalakította az RMDSZ révi szervezetét, ő lett az első elnöke.”

A községbe látogatók több neves személyiség emlékhelyét is felkereshetik. Így Márton Gabriella újságírónőét, Ady Endre egyik szerelméét, aki Réven van eltemetve, sírját a helybeliek gondozzák. Kulcsár Andor református lelkész évtizedeken át szolgált a településen, tiszteletére két emléktáblát is avattak, és néhány évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el Juhász Viktor házának falán is. Czárán Gyula munkássága előtt is emléktáblával tisztelegtek a réviek. (Az 1870-ben átadott Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal egykori felügyelője, a Stájerországból Révre került Handl Károly 1903-ban, kirándulásai alkalmával fedezte fel a később Zichy Ödön grófról elnevezett cseppkőbarlangot. A látogatók előtt a Czárán Gyula által vezetett Erdélyi Kárpát Egyesület segítségével nyitották meg a barlangot, s az rövidesen Erdély egyik legismertebb turisztikai látványosságává vált.) Bersek Józsefnek, az 1848–49-es magyar szabadságharcban részt vett babérkoszorús huszár ezredesnek az emlékét pedig kopjafa őrzi a templomkertben.

A királyi Románia fővárosában is nagy becsben tartották Révet. Történt ugyanis, hogy 1930. június 6-án II. Károly repülőgépen ment volna Bukarestbe, hogy újra elfoglalja a trónt, ám Magyarország fölött a gép elvesztette az egyik üzemanyagtartályát, ezért kényszerleszállást hajtott végre Réven. A későbbi király jó szívvel emlékezett a helyiekkel való találkozásra, s tíz esztendeig, amíg uralkodott, trónra lépésének évfordulóján minden évben egy révi csoportot vitt fel Bukarestbe, Réven pedig kaszárnyát építtetett. Azt a kislányt, Maria Mudurát, aki egy korsóból vizet adott neki, felvitte a királyi palotába Bukarestbe, szobrot állíttatott neki a Herăstrău parkban, ez a mai napig megvan, és aranyérmét nyomatott, amelyiken az a jelenet van megmintázva, hogy a lány vizet ad a királynak.

Az idén immár fél évszázados lesz a község legnagyobb ünnepe, a Sóvám ünnepség. Ilyenkor a település régmúltját felidézve sóval megrakott tutaj érkezik az egykori vámszedő helyre, a Tündérvárhoz. A környékről és a határon túlról is mindig sokan érkeznek ilyenkor Révre.

A jelenre visszatérve az alpolgármestertől megtudtuk, hogy a réviek zöme helyben talált munkát. A legnagyobb üzem a cserépkályhagyár, ez a 30-as évek óta működik, továbbá van egy naposcsibe-keltető, és a nagyváradi Plastor kihelyezett részlege is üzemel. „Ha az ember végigmegy a révi utcán, mindenütt plakátokat láthat: munkaerőt keresnek váradi, szabolcsi gyárakba. Tehát aki dolgozni akar, az talál munkát” – mondta Hasas János.

Vidéki viszonylatban egyediként, a révi gyerekek teniszedzésre járhatnak; mintegy harmincan élnek a lehetőséggel. Ez annak is köszönhető, hogy miután Váradon felszámolták a teniszoktatást a Voința pályán, Drăgoi edző Réven szervezte ezt meg. Ennek eredményeként Rév bekerült az országos teniszszövetség programjaiba, nemrég országos verseny színhelye volt a sportcsarnok. A helyi önkormányzat teniszpályát is épített a település központjában, amint kitavaszodik, birtokba vehetik a sportolók. De az asztalitenisz is otthonra talált Réven, és évente kétszer terepfutóversenyt is rendeznek.

(alc.) Építkező lelkipásztor

A révi református templom 1876-ban épült, a reformáció 1540–1550-ben terjedt el a vidéken. A korábbi istenháza lejjebb volt a mostaninál, de a kiáradt Körös alámosta az alapját, és ledőlt. A ma is álló újat 300 férőhelyesre építették, de nagy ünnepeken négyszázan is eljönnek falai közé.

A negyedik X-ben járó Papp Csaba református lelkész Zilahról származik, 2002-ben diplomázott Kolozsváron a protestáns teológián, ekkor meg is nősült. Első szolgálati helye missziói egyházközség volt, a Temes megyei Zsombolyán és a hozzá tartozó szórványgyülekezetekben. Odakerülésekor három szórványgyülekezetet talált, és két év múlva nyolcat hagyott utódjára, öt az ő közvetítésével alakult meg. Az Arad megyei Szentleányfalva következett szolgálati útján, nyolc évet töltött ott, közben két gyermekük született. 2012 decemberétől szolgál Réven, az itteni gyülekezet meghívására.

Elmondása szerint első pillanattól érezte, hogy sok munka vár rá, hiszen az egyházközség épületei eléggé elhagyatottnak látszottak, no meg várt rá a lelkigondozás, hiszen 542 főt számlál a gyülekezet, közülük 471-en fizetnek egyházfenntartói hozzájárulást. Tavaly nyolc gyerek konfirmált, hat leány és két fiú, tavalyelőtt egy sem, sajnos az idén sincs konfirmandusuk. Esküvő is kevés volt, tavaly egyetlen pár kötött házasságot. Amióta itt szolgál, Papp Csaba tiszteletes 23-szor keresztelt, és 77-szer temetett.

A helyi magyar közösséggel a templom falain kívül is szorosan együttműködik.

– Isten kegyelméből 15 éve szolgálok mint lelkipásztor, és rájöttem, hogy ha nem fogok össze a helyi értelmiséggel, magyar szervezetekkel, akik tenni akarnak a közösségért, akkor nehezebb a munka. Itt Réven is így van ez. Hála Istennek, a helybeli egyház, a politikum, a kulturális intézmények képviselői, egy maroknyi csapat, közösen dolgozunk. A legutóbbi helyhatósági választások előtt például minden lakost felkerestünk, én mentem elöl, utánam jött az érdekvédelmi szervezet elnöke, mindenhová bekopogtunk. Sokan nem értették, de meglett a hatása: az eddigi kettő helyet most három RMDSZ-es tanácsos foglal helyet az önkormányzat döntéshozó testületében.

– Milyen a templomlátogatás?

– Átlagban elfogadható, ez vasárnap délelőttönként több mint 110 hívet jelent. Azt vettük észre, ha az istentisztelet keretében még szervezünk valamit, akkor jobban meg tudjuk mozgatni a gyülekezeti tagokat. Ha szerepel a gyerek, akkor eljön az anyuka, apuka, nagymama, rokonság is. Délután már nem tartunk istentiszteletet, mert nagyon gyenge volt a részvétel. Próbálkoztunk filmklubbal összekötni, de ez sem tartott sokáig, a végén már csak én és a feleségem voltunk jelen.

– Nem sok helyen láttam olyan szép parókiát a mellette álló több épülettel együtt, mint amilyen Réven van. Minden felújítva, új a többfunkciós gyülekezeti ház. Hogyan sikerült mindezt elérni?

– Amikor idekerültem, a gyülekezeti ház olyan kicsi volt, hogy 15 gyereket leültetni nem lehetett, mosdó sehol. Tenni kellett! Meggyőztem először a presbitériumot, majd a közgyűlést, hogy itt neki kell fogni és rendbe tenni, amire szükség van, egy gyülekezeti központot kell építeni, benne vendégszobákkal. Rengetegen felkeresnek bennünket testvértelepüléseinkről, ez az egyházat is érinti. Húszezer lejjel kezdtük el, 2013. szeptember 4-én öntöttük az alapot, és az év december elején felkerült a tető az épületre. Sok közmunka is volt, a mesterembereket helyből fogadtuk fel, egy támogatónknak köszönhetően pedig nem manzárdos, hanem emeletes lett az épület, amit ma mindenki nagyra értékel. Sok pályázatot írtunk, amíg elkészült; 2017. november 11-én, a magyar szórvány napja alkalmával, a támogatók jelenlétében avattuk fel.

– Nem tévedek, ha az elmondottak alapján úgy vélem, ön itt a családdal igazi otthonra talált?

– Ez így van! Hála Istenek, úgy érzem, mind a gyülekezet, mind a közösség elfogadott bennünket, érzik, látják, hogy mi is megteszünk mindent a közösség érdekében, látták a munkát. Amikor a fiam még óvodás volt, a gyerekek feladatul kapták, hogy mondják el, mivel foglalkoznak a szüleik. A fiam azt mondta: apa építi a házat. Ő egész nap azt látta, hogy az építkezéssel vagyok elfoglalva, nem azt, hogy pap vagyok és prédikálok.

Igazi élmény volt több mint hat órát tölteni Réven, bejárni a falu egy részét, elbeszélgetve a település életében meghatározó személyiségekkel. A látottak, tapasztaltak alapján nyugodtan állíthatom, van jövője Révnek, az itt élő magyarságnak.