Szépségcsúfítás

Gyakran hallani velünk, nagyváradiakkal kapcsolatban, hogy szerintünk a mi városunk a világ közepe. Van benne valami, bár nem hiszem, hogy sokkal lokálpatriótábbak volnánk, mint más, szülőhelyéhez ragaszkodó ember. Az érdekesség viszont az, hogy Várad valóban a világ közepének számított akkor, amikor a XV. század derekán, a Vitéz János püspök alapította csillagvizsgálóban dolgozó, Johannes Regimontanus néven publikáló csillagászprofesszor ide helyezte a kezdő délkört, innen számítva a nap- és holdfogyatkozásokat is. Mindezt a híres Tabulae Varadiensis – Váradi táblák – gyűjteményben foglalta össze, akkoriban pedig ez volt az egyik legpontosabb elérhető gyűjtemény, másolatait a kor jeles utazói-felfedezői is vitték magukkal, például Kolumbusz Amerika felé tartó hajóján is volt egy példány belőle. Aztán a törökök közeledtével „került” előbb Párizsba, majd onnan Greenwichbe a kezdő meridián.

Hosszú időn át nem beszélt senki Váradnak erről a dicsőséges pillanatáról, de egy ideje már nyilvános, sőt a vár felújításának kezdetén megígérték, hogy valamiképpen jelezni fogják, hol is volt évszázadokkal ezelőtt a világ közepe. Ám azóta sem történt ezzel kapcsolatban semmi, még egy szerény mészcsíkot sem sikerült felfestetni. Pedig erre igazán tódulnának a turisták!

Talán ennek a tartozásnak a részleges lerovása miatt állíttatta a polgármester a kék bolygóra emlékeztető installációt a legutóbbi őszi fesztivál színhelyére. Csakhogy ez a giccses óriásjáték bárhová inkább kerülhetett volna, mint a város jelképének is mondható, dicséretesen rendbe tett Fekete Sas palota főbejárata elé-fölé, mintha csak a szecessziós műremek cerberuszának szerepét szánták volna neki.

A szecessziós építészeti emlékekre különösen büszke városatya elkövetett már egy-két merényletet a csodaépítmény ellen, amikor például tetőtől talpig beöltöztette kivetített nemzeti trikolórba. Az art nouveau iránti rajongás és a jó ízlés ezek szerint nem fér meg egymás mellett.

Nem elég, hogy a mondvacsinált, falusi vásárokhoz nagyon hasonló néhány napos felhajtás miatt nemcsak a közlekedés áll tótágast, a rengeteg egyidejű, a minimális ésszerűséget is mellőző, megkezdett, majd napokra abbahagyott munkálat miatt életveszélyesen tátongó árkok, gödrök, földhányások nehezítik a hétköznapi mozgást, még az építészeti szépséget csúfító giccsparádé is megkeserítette az arra járót. Mintha a plurális gyönyörűséget akarta volna a rendezőség fokozni: ne csak a sercegő kolbászok, sültek és lángosok ingereljék a szaglást és ízlelést, de a szemnek is szolgáltasson élvezetet a fölöslegesen kibiggyesztett, ízlésficamos förmedvény.

Ha a többi hasonló vásári hajcihőt a két közeli park egyikébe vagy esetleg mindkettőbe áthelyeznék, oda nyugodtan vihetnék az ízléstelen kitalációikat is. De épp az utóbbi időben fetisizált turisták ízlésének ingerküszöbére való tekintettel jobb volna ezentúl eltekinteni a szépség ennyire durva megcsúfolásaitól.