Lakást vett Angliában, de hazaköltözne

– Két év múlva tervezem a hazajövetelt. Hartlepoolban lakom jelenleg, ez egy kis északkelet-angliai város a tengerparton, nem messze a skót határtól. Vettem egy lakást, és akkor telik le a fix kamatozása, addig nem tudom kiadni albérlőknek. Tizenegy éve élek Angliában, és most már le szeretném zárni az ottani életemet.

– Berettyóújfaluból indultál el, igen aktív voltál diákként…

– Az általános iskolát követően a 126. Számú Ipari Szakmunkásképző következett, négyéves ruhaiparit végeztem. A diákönkormányzat vezetője voltam, és képviseltem a tanulók érdekeit, ha kellett, a fegyelmi tárgyalásokon is. Tagja voltam az Országos Diák Uniónak, ez akkor a legnagyobb diákjogi szervezet volt, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal. Nagyon sok képzésre, konferenciára jártam el abban az időben, van, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Nagy segítséget kaptunk dr. Bíró Endre nemzetközi jogásztól és az akkori művelődési és közoktatási minisztertől, Magyar Bálinttól. Én pedig nagyon lelkes voltam, még a Polgári törvénykönyvet is megvettem. Aztán egy-egy boltvezetői és vendéglátóipari gyorstalpaló tanfolyamot is elvégeztem. Mindig is a kereskedelemben szerettem volna dolgozni. Debrecenben egy térkőüzemben voltam először, de dolgoztam egy üdítőitalt forgalmazó cégnél is, ott promóciós tevékenységet végeztem. Egy-egy üzletben segítettem elrendezni a cég termékeit. Budapesten az egyik gyorsétteremláncnál vállaltam munkát, aztán egy boltot nyitottam Berettyóújfaluban, a József Attila lakótelepen. Egy évig működött csak, mert a bérletet nehéz volt kigazdálkodni. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne külföldre menni. Öt esztendő múlva érett meg bennem az elhatározás. Felmondtam az akkori munkahelyemen, hogy megvalósítsam önmagam.

– Mi volt az első lépés?

– Beiratkoztam egy angol nyelvtanfolyamra Debrecenben. Az eredeti cél az volt, hogy Kanadába megyek, de ez nagyon hamar megváltozott. A tanfolyam felénél az egyik csoporttársam mondta, hogy a fiának vannak Angliában üzletei, és szívesen segít, ha munkát keresek. Így kerültem abba a városba, ahol most is élek. Egy rövid állásinterjú volt itthon, püspökladányiakkal mentem ki, akik már ott dolgoztak. Hét és fél évet eljártam Stockton on Teesbe, itt voltam pizzafutár, majd később vezetőfutár lettem. Aztán Bristolba költöztem a magyar barátnőmmel, ott született meg a fiam. Itt több helyen is dolgoztam, de úgy döntöttem, veszek egy ingatlant, mert nem akarok mindig bérelni, még akkor sem, ha ez ott bevett gyakorlat. Visszaköltöztünk Hartlepoolba, és abban az épületben vettem lakást, ahol legelőször laktam. A család végül hazajött. Bár külön élünk, a jó kapcsolat megmaradt. Vezetem a Domino’s Pizza helyi üzemét, ahol korábban műszakvezető voltam. Jelenleg 22 alkalmazott tartozik hozzám. A Domino’s hálózatának több mint ezer boltja van az Egyesült Királyságban, és ebből 28 bolt a mi cégcsoportunk tulajdonában van. Beülni nem igazán lehet a mi üzletünkbe, bár van bent néhány asztal, inkább az elvitel a jellemző vagy a kiszállítás. Olyasmi ez, mint egy látványkonyha: aki betér, láthatja az egész folyamatot a tésztanyújtástól egészen addig, amíg bekerül a pizza a sütőbe. Ez nem az olasz pizza, hiszen ez amerikai érdekeltség, a tésztája valamivel vastagabb, mint ahogy mi megszoktuk.

– Milyen volt a beilleszkedés?

– Nagyon nehéz volt az elején. Gyötört a honvágy, és az alapfokú angol nyelvtanfolyamommal a hivatalokban úgy-ahogy elboldogultam, de az utca embere olyan akcentussal beszél, hogy eleinte egy kukkot sem értettem belőle. Más a kultúra, mások az ételek, más a közlekedés. Teljesen kiszakítottam magam a korábbi környezetemből, de tudtam, hogy fejben dől el minden. Nekem is volt segítségem, amikor megérkeztem, de azóta én is közel ötven embernek – főleg berettyóújfaluiaknak – segítettem munkát találni a mi cégünknél. Szert tettem olyan kapcsolatokra is, hogy másfelé is tudok nekik segíteni elindulni, mint például egy autókereskedés vagy egy bank. Így gyorsabban és kevesebb pénzből tudnak új életet kezdeni. Általában 1-5 évig maradnak, ki hogy bírja. Van, aki később is visszajön, de a többség hazatér. A fiam kettős állampolgár. Én nem törekedtem az állampolgárság megszerzésére. Elvégeztem az ehhez kapcsolódó vizsgát, de magát a folyamatot már nem indítottam el. Két okból is: egyrészt nagyon drága, másrészt korlátlan idejű letelepedési engedélyem van, azzal bármikor vállalhatok munkát, de most már inkább a hazatelepülésemet tervezem.

– Sok külföldi vendég érkezik hozzád ide, mit tapasztaltál az itteni és ottani életmódban?

– Mindenkinek tartok berettyóújfalui városnéző sétát, megmutatom a legfontosabb épületeket és a Termál Ligetet. A szigetországból érkezőket ez utóbbi lenyűgözi, mert ott nincs ilyen lehetőség. Az uszodák hideg vizűek, a tenger pedig még hidegebb. Nagyon élvezik a vendégek, ha előkerül a bogrács, ez rájuk mindig az újdonság erejével hat. A mostani vendégem nagyon szereti a halat. Az egyik barátom készített neki halászlevet. Olyan sokat evett belőle, hogy azt hittem, rosszul lesz. Az tetszik kint, hogy mindenki mosolyog. Az egyik évben kimutatták, hogy csökkent a lakosság elégedettsége, ezért országos kampányt indítottak ennek a folyamatnak a megfékezésére. Változik Magyarország is, és én Berettyóújfalun látom a fejlődést. Amíg nem született meg a fiam, évente egyszer jöttem haza. Most már gyakrabban járok. Nekem a kis változás is nagynak tűnt. Szeretem az új főteret, és szépnek látom a Csónakázó-tó környékét. Kedvencem a strand, a további fejlesztését nagyon fontosnak tartom. Biztonságosabbak lettek a játszóterek, bár kedves emlék nekem a régi is, ahol sokat játszottam.

– Részese vagy-e Angliában a magyarok közösségi életének, ha van olyan?

– Egy időben gyakran jártam magyar rendezvényekre Londonba. Koncertezett a Tankcsapda, Ákos vagy a régi Republic, de jártak ott humoristák is. Szőke Andrást és Badár Sándort láttam utoljára. A koncertek előtt ilyenkor a szomszédos utcákban is szinte csak magyar szót hallani. A magyar országgyűlési választás alkalmával mi Manchesterbe mentünk. Olyan volt, mint egy népünnepély. Nem sokat beszéltünk a politikáról, de kivártuk a sorunkat. Itt is előkerülnek a bográcsok, és még kürtőskalácsot is sütöttek. Nemrég is volt egy spontán megmozdulás a tengerparton, összejöttek a magyarok, mintegy félórányira tőlem. Húsz-harmincan voltak, és tartottak egy kis sütögetést. Sajnos erről lemaradtam, mert indult a gépem, de legközelebb én is ott leszek.

– Gondoltad volna, hogy ilyen sok időt élsz majd egy másik országban?

– Kolozsváron jártam először „külföldön”. Tizenkét éves voltam, amikor az első útlevelem készült. Az nagyon izgalmas volt. Aztán Nagyváradon többször is megfordultam. Minden évben, ha hazajövök, megyünk kirándulni valahova. Édesanyám szokta meghatározni az úti célt. Öt éve a Király-hágó környékét barangoltuk be. Angliából voltam nyaralni Spanyolországban, és részt vettem a magyar–osztrák focimeccsen Franciaországban, ahol fergeteges hangulat volt. Különösen azért, mert győztünk. Utaztam hajóval Amszterdamba, mert ki akartam próbálni a tengeri hajózást. Sokáig rajta volt a bakancslistámon Amerika is, végül ez is sikerült egy céges útnak köszönhetően. A cég érdekeltségéhez tartozók vettek részt rajta több mint húsz országból – Japántól Kanadáig –, és én is ott lehettem Las Vegasban. Most kaptam meghívást Hongkongba, de ezekből a hosszú repülőutakból már kezdek kiöregedni. Néha autóval jövök, jövünk haza Berettyóújfaluba, megvan annak is a maga szépsége. Lassan készítem elő az itthoni életemet. Szeretnék itt lenni, amikor a fiam iskolába megy, mert vannak olyan dolgok az életben, amikről nem szabad lemaradni.