Kisvilágunktól a nagyvilágig

Tárnoky Marianne 1976 óta dolgozik a szakmában, őt tehát a legkülönbözőbb úti célokkal és igényekkel sem lehet már nagyon meglepni, olyan sokfelé járt és olyan sokféle embernek az utazási-üdülési elvárásait igyekezett teljesíteni. A közben eltelt évek változásai viszont abban segítették, hogy ne váljék napi rutinná, taposómalommá ez a nagyon szép és érdekes foglalkozás.

– 1976-ban, amikor az Országos Turisztikai Iroda (román nevének rövidítése: ONT) megyei kirendeltségén kezdtem dolgozni, turizmuson gyakorlatilag csak belföldi utakat értettünk. A határokon kívülre csak kétévente lehetett menni, sőt csoportos kirándulásokat csakis az akkori szocialista országokba szervezhettünk. És még ez sem volt elég: a belföldi turizmus elosztásos rendszerben működött, vagyis minden megye kapott egy bizonyos kvótát tengerparti, illetve hegyvidéki üdülőjegyekből. Voltak évente visszatérő törzsvendégeink, akik könnyebben tudták kifizetni az 1800 lej körüli összeget, amiben a szállás mellett volt reggeli vagy reggeli és vacsora, esetenként még ebéd is. A ’90-es eufória utazási láza nagyon hamar megtorpant, nem pusztán a szigorú vízumkényszer miatt, hanem mert kiderült, a beindult infláció következtében sokan már nem tudták megfizetni a megszokott időtartamú üdülést. 2016-17 óta, amikortól a munkáltatók üdülési utalványokat kezdtek osztani, ismét könnyebbé vált az üdülés. Tavaly, 2018-ban váltak általánossá az üdülési utalványok, sokan veszik igénybe, elsősorban az a réteg, amelynek 20-30 éve nem volt lehetősége olyan helyekre menni és annyi időre, ahová azelőtt rendszeresen járt. Állami és magáncégek egyaránt adják az utalványokat 1450 lej értékben, és a szállodák is kezdenek rugalmasabbak lenni, vagyis igény szerint meg lehet beszélni, hogy a szállás mellett ebédet és vacsorát vagy reggelit és vacsorát kérhetnek és kapnak a vendégek. A növekvő kereslet okán viszont a szolgáltatók felvitték az áraikat, és lassan már nincs annyi szálloda, amennyire igény volna. Természetesen belföldi viszonylatban beszélek, mivel az utalványok csakis belföldön érvényesíthetők.

– És a külföldi utazások? Hisz 1990 után gyakorlatilag kinyílt előttünk is a világ!

– Így van. Sokan kezdtek utazgatni, hirtelen nagyon sok utazási iroda nyílt, még jelenleg is van 60-70. Szinte azonnal megindult az árverseny, egymást érték a kedvezményes kínálatok, melyek esetében nagyon jól hangzott az ár, de a szolgáltatás is annak megfelelő volt. Közben a saját kisvilágukon kívül a nagyvilággal is megismerkedő emberek kezdtek igényesebbé válni. Nem mindegy például, milyen busszal vagy más járművel utaznak, a szálloda legalább háromcsillagos legyen, de mondjuk, Törökországban, Tunéziában inkább az ötcsillagos hoteleket választják. Előfordul, hogy az idegenvezető kapcsán is gondok adódnak, hiszen az utasok elsősorban helyi idegenvezetőt igényelnek, aki jól ismeri a felkeresett helyet, de azt is elvárnák, hogy románul beszéljen, ne helyi vagy más nyelven. De ilyen, végső soron természetes elvárások mellett sokszor már-már irreálisnak mondható igényekkel is fellépnek a turisták. Ezeket vagy nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthetjük.

– Amióta a világháló, mondhatni, bárkinek elérhető, sok esetben hallottam, hogy maguk keresik ki a szálláshelyüket, váltják meg a repülőjegyet az utazni vágyók, és majd csak a helyszínen derül ki, hogy ha nem tetszik valami, csakis önmaguknak reklamálhatnak. Hasonló tapasztalataik voltak-e?

– Voltak, hogyne, s ha erről kérnek tőlem tanácsot, mindig elmondom: nagyon jól meg kell nézni, tüzetesen elolvasni, amit lefoglalnak, illetve ha csak a potom ár számít, akkor is jól nézzék meg, mit írnak alá, és azért mit fognak majd kapni.

– Az uniós tagságunk, vagyis 2007 után mennyiben változott az utazási kedv, vannak-e divatos célországok vagy helyek, esetleg tapasztalható-e ezen a téren valamelyes változás?

– Természetesen, hiszen közvetlenül 2007 után Európa lett az elsődleges cél, különösen Franciaország, Olaszország és Spanyolország. Mostanában Afrika kezd keresettebb lenni, mintha Egyiptom volna a sláger, amihez nagyban hozzájárult a Nagyváradról heti kétszer induló charterjárat. De egyre népszerűbb Törökország is, ahová hetente ötször megy Váradról chartergép, illetve télen Thaiföld, Dubai, feljövőben van Kuba, a Maldív- és a Seychelles-szigetek. Tény, hogy egyre több és egyre különlegesebb helyre mennek az emberek, és egyre extrább igényekkel szembesülünk. Már alig van kereslet a gyorsan megszervezhető, régebbi standard utakra, de a szakmánknak ez is az egyik vonzereje, hogy a változásra folyton reagálnunk kell. Ma már természetes, hogy repülővel akarnak utazni, nem különböző fárasztó, hosszadalmas egyéb megoldásokkal. Az említett extraigényekhez még azt is szeretném hozzátenni: lehetetlent nem ismerünk az útirányok szervezésében, ma már mindent meg lehet szervezni, de természetesen több időt vesz igénybe minden részlet pontosítása.

– Az érdekesség kedvéért megemlíthetünk-e néhány egyéni és/vagy tömeges igényt?

– A személyre szabott igények terén kétféle turistáról beszélhetünk: egyesek mindig az újat keresik, és vannak, akik a mindenki által ismert, hangzatosabb úti célokat választják. Egyetlen példa, mondjuk, a meghirdetett út a bajor kastélyok: az újat keresők, mondhatni, azonnal jelentkeznek, a másik csoportba tartozók csak akkor, ha szerepel Salzburg és München is a programban. Egy időben divat volt Prágába járni, most inkább Horvátország a sláger. Egyre „kelendőbb” Moszkva és Szentpétervár, de még a kevésbé ismert volt szovjet államok is. Hasonló a helyzet Görögországgal, a törökországi repülőjárat beállításával tavaly fordult meg a trend az utóbbi javára. A legújabb, mostanában érezhető kereslet pedig Bulgária, nemcsak mert aránylag közel van, hanem nagyon jól fel is készültek a romániai vendégek fogadására.

– Végezetül az érdekelne, milyen mértékben működnek együtt a különböző iskolákkal, kapnak‑e felkérést utazások szervezésére?

– Ajánlatokat szinte minden utazási iroda ad, de vannak olyan irodák, amelyek kifejezetten a diákutaztatásra álltak rá. Mi nem keverjük a diákcsoportokat a felnőttekével, mivel nemcsak élénkebben viselkednek, hangosabbak az ifjak, de mások az igényeik is: ugyanazon a célállomáson az egyik csoportot nagyon érdekli valami, a másikat egészen más. Ám ez így van rendjén, és erre mindig nagyon odafigyelünk.