https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1236
Szerző: Dérer Ferenc
Település: Szalárd
Rovat: Faluról falura
2019.06.30

Régi fénye mutat célt a nagyközségnek

A térség legjelentősebb települése volt mindig is Szalárd, a környékbeliek ide jártak a vásárba, volt itt egészségügyi központ is. DR. NAGY MIKLÓS agrárszakember, az ötödik mandátumát töltő polgármester azon dolgozik, hogy a Berettyó menti nagyközség visszakapja régi fényét.

Amikor több év után április közepén újra Szalárdra vitt az utam, Nagy Miklós polgármester arról tájékoztatott, hogy még nem érték el azt, amit községfejlesztésben az általa vezetett csapattal el szeretnének érni, de már nincsenek távol a céltól. Majd fél napot töltöttem Szalárdon, szinte minden utcáját bejártuk, és mondhatom: volt látnivaló. Aszfaltos utak szinte mindenütt, munkagépek az utcákon, cserélik az ivóvízvezetékeket, csatornáznak, új egészségügyi központot építenek, gomba módra nőnek ki az új házak a település határában azokon a házhelyeken, melyeket a helyi önkormányzat utalt ki az itt élő fiatalok számára. Azért adják a telkeket, hogy a fiatalok itt maradjanak, ez a program nagyon jól sikerült – jegyezte meg a polgármester.

Szalárd nagy múltú település. A XIII. században már város, vásártartási joggal. Ekkori kiterjedése nagyobb volt a mainál. A XV. században királyi sóhivatal és vámszedőhely. Első, okirattal bizonyítható birtokosa Miklós, Pál országbíró fia, utána királyi adományként a Borsa nembeli Tamás fiai kapták, 1317-ben ismét visszaszáll a koronára. A közeli várhegyen áll az egykori Adorján-vár maradványa, az öregtorony romja, ezt a községi önkormányzat hozzájárulásával megerősítették. A várat Pál országbíró kezdte építeni, 1242–1276 között készült el, majd Pál fia Miklósé lett, aki fellázadt IV. László király ellen. 1277-ben a várat IV. László serege elfoglalta, aztán a Borsa nemzetségbeli Tamás és fiai kapták meg. A települést 1401-ben Zsigmond király a Csákyaknak adományozta, ők itt a Ferenc-rend számára klastromot alapítottak. A várat 1598-ban rövid időre elfoglalták a törökök, majd a XIX. században lerombolták. E községben született Szalárdi János, a XVII. századi híres krónikaíró; nevét ma az általános iskola viseli.

1880-ban Szalárdnak 1616 lakosa volt, akik közül 1505 magyar, 50 román – 1369 református, 81 római katolikus, 80 görögkatolikus, 79 izraelita. Az 1992-es népszámlálás 2715 lakost jegyzett fel, 1603 magyart, 908 románt, 198 romát. Felekezeti megoszlás szerint: 1338 református, 705 ortodox, 100 római katolikus, 28 görögkatolikus, 134 baptista, 252 pünkösdista. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 3014-en éltek Szalárdon.

Dr. Nagy Miklós polgármesterrel hivatali irodájában beszélgettünk. Közismert, hogy emberközeli elöljáró, ezt bizonyítja mindaz, amit a településért tett az elmúlt mintegy negyedszázad alatt ebben a tisztségben. Megyeszerte sokfelé találkozhatunk vele különböző rendezvényeken, ahol elnökként a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét képviseli vagy az RMDSZ Bihar megyei szervezete egyik ügyvezető alelnökeként van jelen. Erről így vélekedik: „Ha meg akarod ismerni, megérteni a vidéki emberek sorsát, akkor sokat kell köztük lenni; számomra ez lényeges. Sokat vagyok a község lakói között, de más településekre is eljutok. Ez utóbbi azért is jó, mert össze tudom vetni, miként valósul meg az emberek elvárása Szalárdon és miként más településeken. Az a véleményem, hogy próbáljunk álmodni egy jobb jövőt, és azt építsük is fel. Nekünk kell megformálnunk, senki sem fog jönni, hogy ezt helyettünk megtegye. Meglátásom szerint egy polgármester, egy igazgató vagy egy képviselő, egy szenátor szolga, a nép szolgája, az emberek szolgája. Ne képzelje magát kiskirálynak, aki egy ilyen tisztséget elér, kellő alázattal kell dolgozni, és megpróbálni mindent megtenni, ami rajta is múlik, hogy megteremtse a békés együttélést azon a területen, ahol szolgál. Nem lehet az egyéni érdekeket a közös érdekek elé helyezni. Nagyon fontos, hogy ha megütnek, ne üss vissza, hanem tanulj belőle és fogadd el; próbálj meg dolgozni a közösségért, és tudatosan építeni.”

Községfejlesztés

Amikor a községfejlesztés eredményeiről kérdeztem az elöljárót, azzal kezdte: csapatmunka eredménye mindaz, amit elértek.

– Szeretném, ha az itt élők elgondolkodnának azon, hogy miként nézett ki húsz évvel ezelőtt Szalárd, hogy néztek ki nappal, és hogy néztek ki éjjel az utcák, az oktatási intézmények. Nagyon örülök annak, hogy Szalárd vonzóvá vált a más településen élők számára is, ide jönnek dolgozni, ide jönnek a bankba vagy más ügyeiket intézni, hiszen például az itteni lakosság-nyilvántartó még két községet is kiszolgál. A tűzoltóságunk öt községet szolgál ki, és mondhatom, sokat dolgoztunk azért, hogy ez így legyen. Sokat tettünk azért is, hogy segítsük a fiatalokat, igyekeztünk házhelyet adni nekik, hogy lakást építsenek, az Állami Lakásügynökséggel tömbházakat is felhúztunk. Olyan korszerű iskolahálózatot alakítottunk ki, amely bármely nagyváradi iskolával felveszi a versenyt. Építettünk egy új óvodát, de mostanra úgy megnőtt a gyermeklétszám, hogy új iskolát is kell építenünk.

– A felsoroltakból az derül ki, hogy Szalárd már visszakapta régi fényét. Vagy van még tennivaló?

– Azt mondanám, kezd már látszani, hogy az elképzelésekből lesz valami. A minap például valaki egy szomszéd településről azt mondta, hogy ők szeretnék, ha Szalárd községhez tudnának csatlakozni. Nem tetszik neki, ami ott van, és inkább ide szeretnének tartozni. Ennek nagyon örülök, mivel jelzi, hogy a környékbeliek látják, hogy van fejlődés Szalárdon.

Dr. Nagy Miklóssal visszaemlékeztünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt együtt jártuk be azokat az utcákat, amelyeknek az ivóvízzel való ellátását, csatornázását, aszfaltozását tervezték, s mára ez mind megvalósult. Ezeken az utcákon ma betonozott árkok húzódnak, a házak bejáratához betonhidak vezetnek. Két pályázaton nyertek arra pénzt, hogy Szalárd község minden utcáján vízvezeték, szennyvízcsatorna és aszfaltburkolat legyen. Most is dolgozik két cég, erről később meg is győződtünk. Nagy Miklós szerint jövőre elkészül az új egészségügyi központ, ott szakorvosi ellátást kaphatnak majd nemcsak a község lakói, de a környékbeliek is.

Aki akar, talál munkát helyben, hiszen nem kevesebb mint háromszáz aktív vállalkozás van bejelentve Szalárdon. Akik itt nem tudnak elhelyezkedni, azok autóbusszal ingázhatnak váradi vagy más településen található munkahelyekre. A polgármester szerint jó együttműködés alakult ki a helyi tanácsban a község fejlesztése érdekében. Arról is szólt, hogy a költségvetésük nagyon kicsi, mivel saját bevételi forrásuk gyenge. A község legnagyobb cége, a Constructorul Sălard ugyanis Nagyváradnak adózik, erre a megyeszékhely polgármestere kötelezte a vállalatot, miután az elnyerte a színház és a vár felújítási munkálatait.

Beszéltünk még a majd két évtizede minden évben megtartott és közönségvonzó Szalárdi Községi Napokról. Szóba került az is, hogy Szalárd mai 3500 lakosának fele magyar, fele román. A helybeliek számára megvan a határvonal, hogy meddig tart a magyar falu, és honnan román.

Az elöljáró azt mondja, számára könnyű olyan települést irányítani, ahol olyan csapat veszi körül, mely bármely szinten meg tudná állni a helyét. Ők maguk is vállalkozók, és nem várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, hanem együtt gondolkodnak, és együtt tudják megtalálni azt, ami a legfontosabb a községük számára. „Majdnem mindenben egyet tudunk érteni, és nagyon büszke vagyok arra, hogy az önkormányzat, az egyház és az iskola közösen dolgozik Szalárdért. Az egyházon a községben lévő összes felekezetet értem.”

A polgármester szerint mind a református, mind a római katolikus, mind a baptista, mind az ortodox felekezet helyi képviselőivel nagyon jó kapcsolatot tudtak kiépíteni. „Ők is részesei mindannak, ami ebben a községben megvalósul. Együtt dolgozunk és együtt is ünnepelünk. A falunapokról sem hiányoznak az egyházak képviselői, hiszen ilyenkor ökumenikus istentiszteletet tartunk minden helybeli felekezet részvételével. Nagyon jó látni, hogy senki sem keresi a különbséget, nem vetélytársak ők, hanem úgy állnak egymáshoz, mint szolgatárs. Erre nagyon büszke vagyok. Az önkormányzat is segíti a gyülekezeteket a szükség mértékében, vagyis ahol abban az évben több gond van, oda nagyobb támogatást juttatunk, a következő évben fordítva.” Nagy Miklós hosszan sorolta azokat a támogatásokat, melyeket az önkormányzat nyújt az egyházaknak.

Mindenkit hazavárnak a reformátusok

Varga Botond szalárdi református lelkipásztorral is sikerült felvennem a kapcsolatot. Elmondta, hogy az egyházközségnek mintegy 1100 híve van, a vasárnapi istentiszteleten általában tízszázalékos a templomlátogatás, de ünnepeken sokkal nagyobb. Az idén tíz fiatal és öt felnőtt konfirmál. Tavaly tizennégy konfirmándusuk volt, jövőre tizenöt lesz. Véleménye szerint a Szalárdi Református Egyházközség egyike a Bihari Református Egyházmegye legdinamikusabban fejlődő közösségeinek. Nemcsak a számok beszélnek erről, ezt igazolja az utóbbi években újra lendületet vevő egyházi élet is. A különböző korcsoportoknak szóló bibliaórák, a különféle programok, kirándulások, gyülekezeti napok, kulturális események színes palettája széles réteget próbál megszólítani.

Legjobban annak örül a lelkipásztor, hogy második otthonként létezhet a templom és a gyülekezet a közösség életében. „Az ovisoktól az iskolásokon és turistacsoportokon át próbálunk minden érkezőt úgy fogadni, mintha hazajönne.” Nemcsak a község kulturális rendezvényeinek ad otthont a templom és a gyülekezet, hanem koncerteket és karitatív rendezvényeket is befogad. De mit sem érne a közösség szolgálata, ha nem a helyi közösségre tekintene. Az első mindig az a gyülekezet kell hogy legyen, amelynek otthona a helyi templom. „Szükséges – vallja a lelkipásztor –, hogy mindig nyitott ajtó és nyitott élettér fogadja a megérkezőt. Ennek feltétele, hogy olyan körülmények várják, hogy vágyjon jönni. Fűtés, modern hangosítás, folyamatosan karbantartott és szépülő templomkert – talán csak részletkérdéseknek, sokszor már-már luxusnak tűnnek, de elengedhetetlen feltételei egy komfortos térnek.”

„A befogadó közösségen túl azért is dolgozunk – magyarázza Varga tiszteletes –, hogy ott legyünk gyülekezetként, belső élettérként a külső élettérben. Ezért létesült tavaly az Agapé Alapítvány égisze alatt, de a gyülekezet anyagi támogatásával egy idősgondozói állás, ami nagyrészt a gyülekezet idős tagjait segíti.” Emellett a magyar kormány és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával egy bölcsődét is szeretnének létrehozni, hisz örvendetesen nő a gyerekek száma. Ebben partnerük a helyi polgármesteri hivatal és a Szalárdi János Iskola vezetősége is. Egy részben nagyváradi, részben hollandiai felajánlás eredményeként könyvtárat is létesítenének, illetve Szalárdra költöztetnének, így bekapcsolódva abba az évszázados hagyományba, amely a népnevelésben látta a megmaradás egyik lehetőségét.

Tavaly szintén önkormányzati segítséggel és saját pénzből felújították a fél évszázada félkész állapotban lévő harangozói lakást, idén pedig a temetőőri lakás renoválását kezdték el. A hatszáz esztendős istenháza felújítására európai uniós pályázati lehetőséget keresnek.

Tavaly indították útjára azt a kezdeményezést, amelynek célja valódi élettel tölteni meg a templom főbejárata előtti téren álló, a templom építésének 600. évfordulóján elhelyezett életfát. Ehhez keresztelő után az apa elhelyezi az életfán a megkeresztelt gyermek nevét feltüntető selyemszalagot. Év végén a szalagok a templomba kerülnek. Idén már hét szalagot tűztek fel, és több vár kihímezve az ünnepi eseményre, de több családfő – így a lelkész és presbiterek is – készül újabb szalagok elhelyezésére.

Varga Botond értékelése szerint a presbitérium tagjai a gyülekezet terheit felvállalva, a rájuk bízottakat látogatva és pásztorolva, folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a hívekkel: „Isten-küldte segítségre talált a gyülekezet minden egyes presbiterben.” Gyümölcsöző és egyre áldásosabb szolgálatot végez a gyülekezet kórusa és a Nőszövetség is.

Amint a lelkipásztor elmondta, a vallásórákon és gyermek-istentiszteleteken hetente, illetve havonta a gyermekek nyelvén szólal meg az örömhír olyan szakképzett pedagógusok irányításával, akik szívügyüknek tekintik a szolgálatot. A gyülekezetnek saját közösségi oldala is van.

Kinövik az iskolát

A Szalárdi János Általános Iskola központi épületébe is bekopogtattunk. Prém Mónika igazgatónő szívélyesen fogadott, és mielőtt leültünk volna beszélgetni, felkerestünk néhány laboratóriumot, a könyvtárt, és osztálytermekbe is betekintettünk. Volt mit látni: szép, tiszta termek, feldíszített folyosók, gazdagon felszerelt informatikai labor és téka. „Erre a könyvtárra nagyon büszke vagyok, szinte a semmiből varázsoltuk ilyen szépre, a tanulók sűrűn megfordulnak itt” – mondta az igazgatónő.

Prém Mónika ötödik éve tölti be az igazgatói tisztséget. A tanintézet két tannyelvű, a diákok mintegy 60 százaléka magyar, negyven százaléka román anyanyelvű. Ez az arány a pedagógusok között is. Az iskola 60 alkalmazottjából 51 pedagógus, mindnek van szakképesítése és rendes tanári vizsgája. Az 590 gyerek korosztályonkénti megoszlása: 161 óvodás, 240 elemista, 189 felsős. A pedagógusok közül hat nincs véglegesítve a tanintézetben. Többségük ingázik, de az igazgató szerint ez nem okoz gondot.

Prém Mónika azt is elmondta, hogy a diákjaik szép eredményeket értek el a tantárgyversenyeken, nagyon jó a kosárlabdacsapatuk. Szólt az iskola Pitypang nevet viselő néptánccsoportjáról is. Ez Körösi Mária tanítónő irányításának köszönhetően nemcsak ezen a vidéken, de külföldön is elismerést szerzett.

A Szalárdon nyolcadikat elvégzett diákok általában Nagyváradon, főleg a Szent László és az Ady középiskolában tanulnak tovább, és az igazgatónő tudomása szerint nagyon dicsérik őket. Akik szakiskolában folytatják tanulmányaikat, azoknak nagy része a borsi tanintézetet választja.

A község óvodásai három épületben tanulnak, az iskolások a központi épületben. Prém Mónika nem tartja jónak, hogy kicsik és felsősök egy helyre járjanak, mert nem tudnak egymásra vigyázni. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, mennyire büszkék a diákok arra, hogy iskolájuk egy középkori híres krónikás, Szalárdi János nevét viseli már hatodik éve. Szóba került még, hogy a tanintézet részt vesz a 2018-tól 2020-ig tartó Erasmus meseprogramban egy-egy szlovákiai és magyarországi óvodával közösen. Voltak már Szlovákiában és Magyarországon, Nádudvaron, s nemsokára a partnerek jönnek Szalárdra.

Sok szépet láttam Szalárdon. Igazán büszkék lehetnek településükre az ottaniak, de azok az elöljárók is, akiknek vezetésével a fejlesztés megvalósult.