https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1234
Szerző: Péter I. Zoltán
Település: Nagyvárad
Rovat: História
2019.06.30

Száztíz éves az Ügyvédi Kamara épülete

Az Ügyvédi Kamara szecessziós stílusú székházát 1909-ben vehették át az ügyvédek. Az alábbiakban az esemény előzményeit ismertetjük.

A Széchenyi tér (ma Traian park) és a Ritoók Zsigmond (Enescu) utca sarkán üres telek volt, 1906-ban Ámánt Béla tulajdona, tőle vásárolta meg az Ügyvédi Kamara, hogy ide építsék fel a székházát. A tervet ifj. Rimanóczy Kálmán készítette. Amint arról a Nagyváradi Napló 1908. május 26-i száma beszámolt: „Ebben lenne egy szép díszterem, könyvtár, olvasóterem és a szükséges hivatalos helyiségek, míg az épület többi része lakásoknak lesz kiadva. Rimanóczy egy egyemeletes és egy kétemeletes változatot is készített. A Hlatky Endre elnökletével megtartott közgyűlés az utóbbit választotta.” Az elképzelés szerint még ugyanazon év novemberére elkészült volna a székház, de annak a Ritoók Zsigmond utcai falmezején az 1909-es évszám olvasható, így ezt fogadjuk el mi is az épület átadási évszámának. Eredetileg ugyanide azt is bevésték, hogy „Ügyvédi kamara”, de ezt a feliratot utólag bevakolták.

A kamara választmánya pályázatot hirdetett az építésre, és ezt Reisinger József, a tehetséges építészmérnök nyerte meg. Ő az I. világháborúban a nagyváradi 4-es honvéd gyalogezred tartalékos tisztjeként hősi halált halt. A felépült szecessziós stílusú székházat 1909-ben vehették át az ügyvédek.

A szecessziós stílusú épület változatos homlokzati kiképzéssel jeleskedik: miközben a Ritoók Zsigmond utcára néző homlokzatán a földszint síkjából kiugró két felső szintet ívelten előreugró pillérsor tartja, addig a térre néző, jóval rövidebb emeleti homlokzatának függőleges tagozását, illetve ritmusváltását egy „bow-window” adja. Megtalálható a sarkon egy kupolával fedett oszlopos loggia és változatos, helyenként háromszögű oromzatban végződő tetőtéri világítóablakok is. Az ornamentika ennél az épületnél már csak helyenként van jelen, például a sarki loggia ívmezőinek virág- és növénydíszeiben.

A mellékelt korabeli képeslap középpontjában a szóban forgó épület látható. Közvetlen szomszédságában egy nagy méretű emeletes magtár áll, amelyet még a török uralom utáni első római katolikus püspök, Benkovich Ágoston építtetett nem sokkal a XVII. század fordulója előtt. Erre abból lehet következtetni, hogy a leírások szerint a püspöki magtár itteni eléggé nagy telkén fogott egy ideiglenes székesegyház építésébe 1702-ben Benkovich Ágoston. Az alapoknál nem jutottak tovább, mert ugyanebben az évben elhunyt a püspök, az utódai pedig nem folytatták az építkezést. Felépítették ellenben ugyanitt 1717-ben a püspökségi börtönt (mai viszonyításunk szerint az Oltea Doamna iskola régi, utcára néző épülete helyén). Miután már nem használták börtönként az ódon épületet, a városok egyesítése után, 1861-ben városházzá alakították, hogy ide költözhessen az elöljáróság a Szent László téri, még alkalmatlanabb Fekete Sas épületből. A Széchenyi téri városházát később egy emelettel bővítették, de ettől csak tágasabb lett, nem alkalmasabb. A püspökségi magtár ellenben tovább is megmaradt.

K. Nagy Sándor 1885-ben így láttatta könyvében az itteni városházát és kertjét: „Az orosz templommal [egykori Szent Brigitta-templom] majdnem szemközt van a városháza, mely előtt ősnemesi portáknál látható elaggott kert van. […] Az »új városháza« (komolyan így hívják, habár sem külsője, sem belső berendezése nem vall az utolsó félszázad ízlésére, évszám pedig nincs rajta sehol) ajtaja felett van a város címere. Maga a városháza nem olyan épület, hogy vele dicsekedni lehessen, a földszintjének szűk szobáin látszik, hogy hajdan – a püspökségi bíráskodás idejében – börtöncellák voltak, csupán a levéltárnak van 4 téresebb szobája. […] Az emeletben van a tanácsterem, melyet József nádor, II. József császár, I. Ferenc király, Gróf Rhédey Lajos, az uralkodó ifjúkori képe, Szent László király lovas képe, Imre herceg olajfestésű képe s más képek díszítenek.”

A városháza épülete idővel egyre alkalmatlanabbá vált, a századforduló környékén már több ügyosztályt is a város más épületeibe kellett elhelyezni. A városháza kertjének szomszédságában levő telek ez idő alatt is a nagyváradi latin szertartású püspökség uradalmáé volt, az utca frontján a hatalmas magtárral. A püspökségi uradalom 1893-ban el akarta adni a magtárat a nagy udvarral együtt. Sal Ferenc polgármester meg is szerette volna vásárolni a város nevében, hogy ott polgári leányiskolát építhessenek. A városi mérnöki hivatal 1896-ban el is készítette az iskola tervét, majd a város megvásárolta a püspökségi magtárt a telekkel együtt. Az államépítészeti hivatal 1899-ben nem fogadta el a tervet, mert túl díszesnek találta az épületet. Legközelebb majd csak öt év elteltével került szóba az iskolaügy.

1904 januárjában immár egy kétemeletes új polgári leányiskolát szerettek volna építeni az utcafrontra, míg az egykori városháza épületét elemi iskola számára alakíttatták volna át. 1904 júliusában változtatott a városvezetés az addigi elképzelésén. Lebontották a régi városházát, és új elemi iskolát emeltek a helyébe.

Az épületet 1911-ben kibővítették, hogy elhelyezhessék benne a polgári iskolát, az eleminek pedig egy kisebb épületet emeltek az előbbi mögött. Ekkor bontották le a magtárt, helyét parkosították. Második képeslapunk ezt az állapotot ábrázolja, amikor már a magtár helyén egy téglakerítés húzódott. Sokáig így is maradt, mígnem az 1980-as években fel nem építették az egykori magtár helyére a mostani iskola korszerűbb utcai épületét. Ez látható az Ügyvédi Kamarát ábrázoló, nemrég készült felvételen is.