https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1031
Szerző: Fried Noémi Lujza
Település: Nagyvárad
Rovat: Közélet
2019.03.27

Helytörténet elnagyolva

KECSE GABRIELLA, az RMDSZ nagyváradi önkormányzati képviselője múlt ősszel beszélt először arról, hogy a hetedik osztályosok számára elkészített, román nyelvű, Nagyvárad helytörténetével foglalkozó kiadvány bizony hagy kívánnivalót maga után.

Önmagában jó dolog, hogy a román gyermekek is megismerkedhetnek a város történetével, a kiadvánnyal azonban több gond is van. A próbapéldányok megjelenése után több történész is megfogalmazta a pontosításait, ezeket Kecse Gabriella be is nyújtotta az önkormányzathoz, ez finanszírozta ugyanis a VII.-eseknek választható tantárgyként tanítható anyag elkészítését. Az önkormányzati képviselő, magyar–néprajz szakos tanár akkor még úgy tudta, a kiadvány végleges változata a javaslatok figyelembevétele nélkül jelent meg. Időközben – elég nehézkes módon és több hét elteltével – birtokunkba került a végleges helytörténeti tankönyv és a hozzá tartozó munkafüzet, és megkaptuk a javasolt módosítások listáját is, így kiderült: a végleges változatban mégiscsak megjelennek azok a tárgybeli, ténybeli módosítások, amelyeket a történészek ajánlottak.

Csiszolódott a tankönyv

Első látásra az egyik legszembetűnőbb változás, hogy míg a próbapéldányokban a fényképek forrásmegjelöléseként az internetes linkeket adták meg, ezek a véglegesített kiadványból eltűntek, de helyettük semmilyen forrást sem tüntettek fel. Ez talán nem is akkora baj, tekintve, hogy például közismert román nyelvű orosz propagandaportálról is sikerült képet levenniük a szerzőknek. Más kérdés, hogy a Holnapos szoborcsoportról vagy emblematikus váradi épületekről is különböző honlapokról letöltött fotókat szerkesztettek a kiadványba, pedig ma már egy okostelefonnal is készíthető jó minőségű kép.

Hiányok és pótlások

Bár a dákok mellett a gepidákat, a hunokat és az avarokat említi a tankönyv, a javaslatok megfogalmazói hiányolják a magyarság Körös-völgyi megtelepedésének, illetve a magyar államalapításnak az említését. Erről a szálkadombi leletekről szóló esettanulmányban sincs szó. A szakemberek hiányolták továbbá azt is, hogy sem a váradi római katolikus püspökség és káptalan megjelenéséről, sem a Szent László királyról szóló részben a szerzők nem ismertetik a folyamat és a király személye közötti szoros kapcsolatot.

Pozitívumként felhozhatjuk, hogy a végleges változat a javaslatok nyomán megemlíti Várad első püspökének, Sixtusnak a nevét, és azt is, hogy I. László király Szent László (pontosabban Ladislau cel Sfânt) néven is szerepel (nemcsak a tankönyvben, a munkafüzetben is). A lovagkirály mellett megemlítik, hogy Luxemburgi Zsigmondot ide temették el, azonban azt nem, hogy utóbbi feleségének, Máriának és Luxemburgi Beatrixnak, Károly Róbert király második feleségének is itt volt a sírja, és nem említik meg II. István temetését sem.

A tankönyv végleges változatában az olasz humanisták mellett felsorolják Szatmári György és Thurzó Zsigmond római katolikus püspököket (a próbaverzióban csak Vitéz János szerepelt), Fráter Györgyöt ellenben következetesen Giorgio Martinuzzinak nevezik. Helyesen jelenik meg a végleges könyvben a prímás definíciója, ő a magyar katolikus egyház feje.

A váradi várat 1660-ban foglalták el a törökök, erről Evlija Cselebi török világutazó beszámolóját használja forrásként a könyv, Szalárdi János Siralmas magyar krónikáját nem említi, pedig annak szerzője tanúja volt a vár ostromának. Kicserélték ellenben a téves illusztrációt, a próbaszámban még az 1598-as ostromot mutató térkép jelent meg.

A felvilágosodás és a modern város

A felvilágosodás korát, a modern Nagyváradot bemutató fejezetekben a történészek véleménye szerint sok az időbeni átfedés, és azt is kifogásolták, hogy eltérő jellemvonású részeket mosnak össze, ezért ezeket kevésbé tartják átláthatónak.

Megnéztük a jelzett tartalmi tévedéseket is, ezeknél szintén találtunk javításokat a próbapéldányokhoz képest. Például a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio educationist immár megfelelően illusztrálták, a végleges példányban már helyesen (sőt, megfelelő magyar helyesírással) szerepel Csáky Miklós püspök neve és a római katolikus szeminárium megalapításának éve (1741). Benkovich Ágoston püspököt bemutatják ugyan, de az első kiadást véleményezők szerint hiányzik a XVIII. század nagy római katolikus püspökeinek (Patachich Ádám, Forgách Pál), a korabeli barokk udvarnak, könyvkiadásnak, opera- és színházkultúrának a bemutatása.

A modern város kialakulásával és fejlődésével foglalkozó szakasz az 1692 és 1914 közötti időszakot öleli fel, ami legalább három, egymástól jól elkülönülő várostörténeti szakasz – 1692–1790, 1790–1850 (1867), 1867–1914 – egybemosását jelenti. A barokk, a reformkori és a dualizmuskori város elkülönítése mindenképpen indokolt lenne a szakemberek szerint. A javaslatok nyomán viszont bekerült egy rövid leírás az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, és Szacsvay Imre alakja is megjelenik a könyvben.

Eltérő szemléletek

A város 1918 utáni történetével foglalkozó fejezetekkel szemben is erőteljes kritikát fogalmaztak meg a véleményezők, elsősorban a fejezetek megírásakor alkalmazott román történelemszemlélettel szemben, mely nyilvánvalóan eltér a magyar történelemszemlélettől.

A kommunizmus éveiről szóló részből hiányzik például a régi negyedek lebontásának, a tömbháznegyedek létrehozásának leírása. A véglegesített kiadványban nem találtuk meg a felhasznált irodalom listáját, mely a próbapéldányban még benne volt. Összességében tehát az láthattuk, hogy a véleményezők által jelzett tárgyi tévedéseket javították a szerzők, de mivel a történelem nehezen lenne besorolható az egzakt tudományok közé, történészek vagy éppen az általuk írt történelemkönyvek valamiféle konszenzusára még várni kell.