Egy magyar européer Biharban (2.)

Beöthy a főispáni tisztségről való lemondása után kivonult a politikai életből, és a közélettől eltávolodva a Hencida melletti, gyürüszeg-pusztai ősi birtokán gazdálkodott. A Tisza Kálmán irányította Szabadelvű Pártnak – mely 1875-ben jött létre a Deák Ferenc vezette Felirati Párt és a Tisza vezette Balközép fúziója révén – évtizedekig Beöthy volt a Bihar megyei elnöke. Az apja örökébe lépett gróf Tisza István 1903. november 3-án alakította meg első kormányát. A parlamentet nem egyszer erőszakos módon irányító Tisza országos hatalomra jutásával példátlan módon polarizálta a korabeli közvéleményt. Erőszakos módon oszlatta fel az 1904-es országos vasúti sztrájkot, majd szűkebb hazájában, Bihar vármegyében brutálisan szétveretett egy szocialisták által szervezett gazdagyűlést, s ennek következménye harminchárom halálos áldozat és több mint száz sebesült lett. Harmincesztendei kormányzás után a Szabadelvű Pártot, melynek kényelmes többsége volt a törvényhozásban, a történtek miatt számos oszlopos tagja elhagyta, s emiatt elvesztette az 1905-ös választásokat, majd 1906-ban feloszlatta önmagát. Nem csoda, hogy a korrektségéről híres Beöthy László teljesen kivonult a politikai zűrzavarból.

Három kormány minisztere

1910 februárjában viszont, amikor zászlót bontott az egykori Szabadelvű Párt tagjainak többségét összefogó Nemzeti Társaskör és az Országos Alkotmánypárt egyesüléséből megalakult Nemzeti Munkapárt, Beöthy hajdani harcostársai hívására visszatért a politikai életbe, és a párt országgyűlési képviselője lett. A Szabadelvű Párt egykori tagjainak szinte mindegyike csatlakozott az új párthoz, köztük Tisza István vagy Khuen-Héderváry Károly is.

Az 1910-es választásokra szerveződött Munkapárt közel kétharmados többséget nyert (a parlamenti mandátumok 62 százalékát), így rövid belső csatározás után Khuen-Héderváry alakíthatta meg második kormányát, s az egészen 1912-ig volt hatalmon. A Nemzeti Munkapárt a Szabadelvű Párt szellemi utódjaként folytatta a politizálást, tagjai is nagyrészt megegyeztek, így amikor a kor legneuralgikusabb pontja, az évi véderőtörvény körül (ezt évente kellett megújítani) felcsaptak a szinte a kiegyezés óta „szokásos” indulatok, és beindult az ellenzéki obstrukció, mivel erővel letörni nem tudta azt, Héderváry lemondott. Helyét Lukács László és kormánya vette át.

A közvélemény nem kis meglepetésére az eddig visszahúzódó Beöthy a miniszterelnök többszöri felkérésére továbbra is kormánytisztséget vállalt. A Hieronymi Károly halálával megüresedett kereskedelemügyi tárca élére nevezte ki a király 1911. október 15-én Bihar vármegye volt főispánját. Egyik napilap tudósítója előtt ezeket nyilatkozta: „Nagy munkakedvvel foglalom el új díszes állásomat, de programmomra vonatkozóan mindaddig, míg a minisztérium ügyosztályának vezetőivel nem érintkezem és a hivatali esküt le nem tettem, nem tartom ildomosnak nyilatkozni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a tárca minden munkatere egyformán számíthat szeretetemre és ügybuzgalmamra. Teljes mértékben átérzem, hogy tárcám viteléhez az ország vitális érdekei fűződnek, mind a közlekedés továbbfejlesztése, mind az iparfejlesztés, az ipari és kereskedelmi szakoktatás és a szociális fejlődés terén. Részletes programmot csak akkor adhatok, ha e nagyfontosságú közkérdések felől a többi illetékes tényezővel már értekeztem.”

Beöthy László kinevezése kereskedelmi miniszterré meglepetést okozott politikai körökben. A Munkapárt általánosságban szívesen fogadta, mert személye szimpatikus volt, s mert szerénységével és előzékenységével sok barátot tudott szerezni. Leginkább a bihariak és Tisza benső hívei örültek a kinevezésnek, de a sajtóban megjelentek irigykedő és helytelenítő vélemények is. Az ellenzéki oldal szerint a kereskedelmi minisztérium rendkívül nagy hatásköre föltétlenül avatott szakembert követel, és kérdéses, hogy Beöthy meg tud-e felelni a hozzá fűzött várakozásoknak. Az ellenzéki körök gróf Tisza István előnyomulását látták az új miniszter kinevezésében.

Beöthy az 1912. április 22-én alakult Lukács-kormánynak is tagja maradt. Lukács László rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István házelnöksége alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása, majd ezt követően a Tisza elleni első merényletkísérlet.

Még egy hónapig vállalta

A második Tisza-kormány a Lukács-kabinet kényszerű bukása után jutott hatalomra 1913. június 10-én, és négy évig volt hatalmon. Már régebben híre járt, hogy Beöthy László kereskedelmi miniszter belefáradt nehéz hivatalába, és felajánlotta tárcáját az új miniszterelnöknek. Gróf Tisza István azonban, akit Beöthyhez régi, bensőséges, szeretetteljes barátság fűzött, olyan nyomatékosan kérte arra, hogy maradjon hivatalában, hogy Beöthy ez óhajtásnak eleget is tett. De hangsúlyozta, hogy csakis addig tartja meg tárcáját, amíg a miniszterelnök megfelelő utódot nem talál. Így is történt, s egy hónap elteltével távozott a kereskedelmi tárca éléről.

Beöthy László nemcsak politizáló miniszter volt, de a felelősségteljes állást, melyet mind párthíveinek, mind politikai ellenfeleinek teljes méltánylása mellett töltötte be, túlságos odaadással is látta el; reggeltől késő estig dolgozott, és figyelme, érdeklődése kiterjedt a kereskedelmi minisztériumhoz tartozó legapróbb ügyekre is.

Feladatözön a második vonalban

1913 után elsősorban a Nemzeti Munkapárt belső ügyeivel foglalkozott. Az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom kitörése után – mint megannyiszor a politikai válságok idején – a birtokára vonult vissza. A forradalom idején tartózkodott mindennemű közszerepléstől. A Tanácsköztársaság bukása után Bethlen István gróf politikájának híve és támogatója volt. Azé a politikusé, akinek sikeres, keresztény-nemzetinek nevezett kormányzata egy évtizeden keresztül megerősítette és stabilizálta a Horthy-rendszert.

1916-tól 1931-ig az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnöke, 1931-től 1943-ig pedig az elnöke volt. 1938 és 1943 között a Magyar Általános Hitelbank alelnökeként is tevékenykedett. A felsőház tagja és alelnöke volt 1927 és 1939 között. A csonka Magyarország határain belül maradt töredék-Bihar megye küldötteként dolgozott a felsőházban, ennek egyhangúlag alelnökévé választották. Beöthy László alapította meg a Tisza István Társaskört. 1943. október 28-án Budapesten hunyt el.

Szilágyi Aladár összeállítása