Huszárünnep a Hortobágyon

A novemberben megtartott eseményen hét erdélyi huszárcsapat képviseltette magát. Bihar megyéből a szentjobbiak és a bihardiószegiek voltak jelen. Bár jóval melegebb volt az ilyenkor szokásosnál, mégis arcul csapott a pusztai valóság, amikor áthaladtunk a híres-neves kilenclyukú hídon és lekanyarodva Mátára értünk. Míg a nyári forróságban a különböző rendezvényeken díszőrséget álló huszárokra szánalommal néztünk, addig ezúttal kissé irigykedve: mi is szívesen magunkra öltöttük volna a posztó uniformist.

A fedett lovardában kezdődtek az események, itt tartott nóniusz fajtabemutatót Szladek Róbert ménesvezető. Négy mént és két kancát, illetve két sportlovat vonultattak fel a ménes kétszáz egyedes állományából. Közben a ménesvezető a fajta erényeit, a nóniusz történetét, sokoldalú hasznosítási módját ismertette. Majd három csikós lovagolt be a lovardába, és látványos műsort mutattak be. Paripáik parancsszóra feküdtek, ültek, még az ostorpattogást is elszenvedték, amikor gazdájuk épp azt várta el tőlük. Ezek a lovas legények nem a show-műsor kedvéért tették mindezt, ők ma is a pusztai élet mindennapjait élik. Majd a puszta-ötös következett, az egyik állat hátán állva a hajtó öt lovat dirigált egyszerre.

A térségre jellemző fogatokat is bemutatták a vendéglátók. A debreceni jómódú gazdák gyakorta több lovat is befogtak egyszerre, még akkor is, ha azt a szállítandó teher nem tette indokolttá. Mutogatni kellett ám a gazdagságot! Manapság sincs ez másként, csak újabban vasakban tartják a lóerőket.

A szamár és ló keresztezéséből született öszvért is felvonultattak. Ezúttal az úgynevezett taligát húzta, megmosolyogtató, de kedves látványt nyújtva. Láthattunk még különböző díszes kocsikat is. Apropó kocsi! Alapváltozata e finom kidolgozású, gyors és kényelmes járműnek a XV. században készült a magyarországi Kocs községben. Innen a neve is, és elterjedt Európa-szerte.

Szladek Róbert megragadta az alkalmat, hogy tenyészetéről is ejtsen néhány szót, itt van ugyanis Magyarország egyik legnagyobb hagyományú lótenyésztési központja. A mátai ménes jelenleg a nóniusz fajta legnépesebb tenyészete. Történeti gyökerei megkülönböztetik a katonai, illetve uradalmi ménesektől. Egyedi hagyományai a Hortobággyal mint tájegységgel összhangban alakultak ki. A világörökség részeként elismert Hortobágyi Nemzeti Park központjában működő ménes fő feladatai: lótenyésztési, szaporodásbiológiai, idegenforgalmi, rendezvény-, illetve szakmai, szakképzési központ. A lovardai esemény zárásaként a debreceni huszárok nyeregbe pattanva parádéztak, a jelenlévők tapssal jutalmazták a látottakat.

A közelben lévő Nyerges presszónál folytatódtak az események, itt Hetey Sándor György emléktábláját koszorúzták meg. Hetey életútját Szoboszlai Endre, a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport- és Kulturális Egyesület alelnöke ismertette. Hetey Sándor György Nagykárolyban született 1913-ban, hatéves korában családjával Budapestre költözött. 1938-ban, Ludovika Katonai Akadémiát végzett fiatalemberként került Debrecenbe. 1949-ben a Debreceni Méntelep főállattenyésztője lett, majd tíz éven át a hortobágyi ménes vezetője is volt. Az 1988-ban megalakult Hajdú-Bihar Megyei Lovas Bandérium létrejötte az ő nevéhez fűződik.

Szoboszlai Endre beszélt az „ünnepelt”, a Hagyományőrző Debreceni 2. Honvéd Huszárezred harmincéves ténykedéséről is. Erdélyi vonatkozásokról szólva elmondta, hogy rendszeresen együttműködnek a partiumi és az erdélyi hagyományőrzőkkel, portyáik során 130 romániai településen fordultak meg, több száz kilométert tettek meg lóháton.

Az emléktábla megkoszorúzását követően, immár a Nyerges presszóban, a kinti hidegtől mentes környezetben, előadások hangzottak el. Elsőként Juhász Imre, a huszáregyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Topor István történész szólt a Debreceni 2. Huszárezred történetéről. A gyakorta személyes emlékeket felvillantó előadását kivetítővel megjelenített korabeli fényképekkel illusztrálta. Dr. Mazsu János történész az I. világháború magyar vonatkozásait elevenítette fel. Csontos János, az egyesület korábbi elnöke szintén méltatta az eltelt harminc esztendő alatt folytatott hagyományőrző munkát, illetve a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a közelmúltban megjelent Hősök útján. Huszár emlékkönyv című kötetet, amely az egyesület három évtizedét követi nyomon. A nemrég Székelyhídon is bemutatott kiadványt gazdag képanyag illusztrálja.

„Már ránk szakadt a bús, vak este” (Ady), mire átmentünk az esti állófogadás helyszínére, a Fecskeház Erdei Iskola épületébe. Az érköbölkúti Rákóczi Irén Gyöngyi zászlóanya köszöntőjét férje, Rákóczi Lajos olvasta fel. „Ma az értékőrzés, értékteremtés mellett politikai síkon kell minél több győzelmet aratni, hogy erősödhessen és gyarapodhasson a nemzet. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, őrzők vigyázzatok a politikusokra” – üzente a zászlóanya.

A Székelyföldről érkezett huszárok nemcsak karddal vértezetten érkeztek, hanem tangóharmonikát és szaxofont is hoztak magukkal. Utóbbi két „fegyvernem” nagy sikert aratott az est folyamán, későig szólt a nóta a hortobágyi pusztán.