Dél-Csehországban jártunk

Október első hétvégéjén kétnapos kiránduláson vehettünk részt Dél-Csehországban. Sok évszázados épített örökség egyedi darabjaiban, várak, kastélyok gondosan megőrzött környezetében gyönyörködhettünk.

A mintegy félszáz, főleg székelyhídi lakoshoz Magyarországon még csatlakozott néhány útitárs, ugyancsak jobbára Székelyhídról elszármazottak. A román–magyar országhatárt az érmihályfalva–nyírábrányi határátkelőn léptük át – meglehetősen lassan, mivel a két ország határőrsége alaposan megvizsgál minden személyi igazolványt, útlevelet. Végül elindultunk, Budapest, Győr érintésével érkeztünk Ausztriába, és Bécs mellett elhaladva jutottunk Csehországba, – ahogyan azt a székelyhídi szervező, Sóki Béla tanár megfogalmazta a kirándulás beharangozójában – „a középkori várak, csodás kastélyok és festői kisvárosok birodalmába”. Igen, a leírás megfelel a valóságnak, valóban csodálatos vidéket ismerhettünk meg ott-tartózkodásunkkor.

Serfőzde és emeletes híd

Első állomásunk České Budějovice volt, itt alkalmunk nyílt betekinteni a sörgyártás folyamatába, bár szombat lévén a gyárban csak a karbantartók dolgoztak. Egyheti munka után a hatalmas csarnokokban levő gépeket át kell vizsgálni, a szükséges javításokat el kell végezni, hogy a következő munkanapon ne legyenek gondok. Ha sörtöltést nem is láttunk, de meghallgathattuk idegenvezetőnk, Novák Ágnes ismertetőjét a Budvar (Budweiser) sör gyártási folyamatáról. Megtekintettük a hatalmas tartályokat, amelyekben a sör érik, és meg is kóstolhattuk az eredeti, híres nedűt. A főbejárat melletti bemutatóüzletben a látogató vásárolhat is. Érdekesség a Budweiser sörrel kapcsolatban, hogy a nagy olasz filmszínész, Bud Spencer a keresztnevét állítólag ettől a kedvenc sörétől kölcsönözte.

A világhírű sörgyár után a várossal ismerkedtünk. Az impozáns belvárosban éppen rendezvényre készülődtek a helybeliek, sátrak színes sokasága lepte el a főteret. A sör és a ceruzák városának is nevezik a Moldva (Vltava) és Malše folyók összefolyásánál elterülő České Budějovicét. II. Přemysl Ottokár cseh király alapította 1265-ben, a XIX. században vált ipari központtá; római katolikus püspöki székhely, és a Dél-csehországi Egyetem városa is. Főterén a látogató igazi történelmi sétát tehet: a háromtornyú városháza 1727–1730 között épült, a tér közepén álló barokk szökőkút Sámson alakját örökíti meg. A város jellegzetessége a 72 méter magas Fekete torony, mellette áll a barokk stílusban épült Szent Miklós római katolikus katedrális, ezt ottjártunkkor alkalmunk volt felkeresni. A főteret nagyrészt lábas házak övezik, az árkádok alatt főleg szuvenírboltok találhatók. A házak homlokzata jellegzetes, stílusuk hasonlít egyes nyugat- és észak-európai városok épületeiéhez.

Mintegy négy-öt órát töltöttünk České Budějovicében, egy evangélikus templomot is felkerestünk, igaz, azt csak kívülről láthattuk. A kicsi, keskeny utcák épületei a város egykori lakóinak anyagi jólétéről árulkodnak. Akinek alkalma nyílik rá, érdemes felkeresnie a dél-csehországi települést.

A világörökség része

Ugyanaznap délután még egy történelmi várost kerestünk fel, az UNESCO világörökségi listájára felkerült Český Krumlovot. Amikor az ember felsétál a magas dombra épült várba, és onnan letekint a több száz éves óvárosra, nehezen tud elmozdulni. No, nemcsak a lenyűgöző látvány miatt, hanem azért is, mert körülötte turisták ezrei szeretnék megcsodálni a kilátást. Legtöbbjük japán, de találkoztunk magyarországiakkal is, a nagy autóbuszparkolóban volt helye minden járműnek.

A vár a XIII. században épült, a Vitek (Vítkovci) dinasztia székhelyeként. 1602-ben a város II. Rudolf német-római császár és magyar király tulajdonába kerül, majd II. Ferdinánd osztrák főherceg ajándékaként az Eggenberg család tulajdonába, később a Schwarzenbergekébe. A vár később, mint nemesi székhely, fokozatosan kastéllyá alakult át. Egyébként a Hradzsin után ez a Cseh Köztársaság második legnagyobb kastélykomplexuma, Közép-Európa legjelentősebb műemlékei közé tartozik. A hátsó részéből egyedülálló, többszintes, úgynevezett palástos híd vezet a mély várárkon át. A hídról fenséges látvány nyílik. A Moldva folyó kanyarulatában terül el a belváros, egy részét alkalmunk volt bejárni. Lenyűgöző látvány, az ember csak kapkodja a fejét, merre nézzen, hogy minél több élménnyel gazdagodjon. Ezt a gyönyörű várost is érdemes felkeresni.

A Hluboká kastély

Az egész napos utazás, mászkálás után jólesett az éjjeli pihenés Telc városka egyik szépen berendezett, nagyon tiszta szállodájában. A bőséges reggeli után irány a második nap első állomása: a Hluboká nad Vltavou településen található kastély. Kirándulásunk számomra legszebb helyére egy kisvonatra emlékeztető jármű két kocsiból álló szerelvénye szállította a turistákat, de nem vasúti sínen, hanem közúton.

Idegenvezetőnk, mint mindig, most is kiadós ismertetővel vezetett be bennünket a várkastély „titkaiba”. Meg-megállva gyönyörködtünk az épületben, megállapítva, hogy stílusa Európa eme vidékén nem szokványos, inkább Nagy-Britanniára jellemző. A romantikus, Tudor-stílusú várkastélyt az angol uralkodó rezidenciájának, a windsori kastélynak a mintájára alakították át; óriási és gyönyörű angolpark közepén fekszik. Az eredeti, XIII. századbeli királyi vár több átépítésen esett át, az 1845–1871 között végrehajtott, utolsó felújítás után a Schwarzenberg hercegi dinasztia fényűző, neogótikus stílusú székhelyévé vált.

Lenyűgöző az a főúri pompa, melyben a hercegi család élt. Minden teremről, amit bejártunk, magnóra felvett ismertetőt hallgathattunk magyar nyelven is. Elhangzott, hogy Hlubokát a többi Schwarzenberg-kastélyhoz hasonlóan sohasem lakták egész éven át. Ide általában ősszel, a vadászszezonra érkeztek. A jelentős látogatókat a nagy vadászkönyvbe jegyezték be, ez is megtekinthető a kastélyban. Sajnos a termekben tilos a fotózás, ezért cikkemhez az internetről származó képet mellékelek a díszes burkolatokról, festményekről, bútorokról. Számomra a legérdekesebbnek a fegyvertár bizonyult, mely állítólag Közép-Európa egyik legnagyobbja. Hlubokán található a faliszőnyegek legnagyobb csehországi gyűjteménye: összesen 57 flamand, túlnyomórészt brüsszeli gobelin. A legértékesebbek közé tartozik az 1644-ben készített, nyolc részből álló, Közmondások című teljes sorozat, illetve a szintén nyolcrészes Lovaglóiskola. A legrégebbi egy 1600 körüli keleti szőnyeg, melyet az örökkévalóság és a bölcsesség buddhista szimbólumaival díszítettek. Azt is megtudtuk a tájékoztatóból, hogy a földszinti reprezentációs termeket és a magánlakosztályokat meleg levegővel fűtötték. A pincetérben elhelyezett nyolc hatalmas, fafűtéses kazánból a falban lévő aknákon át áramlott a meleg levegő a helyiségekbe. A kastély átépítésekor a lakosztályokban fürdőszobát és vízöblítéses vécét is felszereltek.

A kastély utolsó tulajdonosa, Schwarzenberg Adolf herceg a II. világháború kitörése után külföldre menekült, és soha nem tért vissza, a vagyont 1940-ben a német állami titkosrendőrség vette át, és saját gondnokot nevezett ki Hlubokára. 1945. május 8-án a vagyont nemzeti igazgatás alá helyezték, majd 1947-ben államosították. Ma a gondnokságot a Nemzeti Műemlékvédelmi Intézet látja el.

Útban hazafelé egy tündéri városkában, Třeboňban álltunk meg. Elsőként az egykori gótikus vár helyén kialakított, pompás reneszánsz kastély udvarát kerestük fel, majd a főteret, ahol vasárnap lévén csak kevés üzlet volt nyitva. Itt is középkori épületek, lábas házak gyönyörködtetik a látogatót. A XII. században létesített település a Rožmberk/Rosenberg dinasztia székhelye volt századokon át, jelentős halgazdaságként lett ismert. A XVII. századtól ez is Schwarzenberg-birtok. Ma a város környéke természetvédelmi körzet és az UNESCO bioszféra-rezervátumának része.

Több halastavat is láttunk, de már csak az autóbuszból, hazafelé tartva. Az odaúttól eltérő útvonalon, éjfél körül érkeztünk a magyar–román határra, ugyanoda, ahol két nappal előtte elhagytuk az országot, de ezúttal a határőrök gyors ütemben nézték át okmányainkat, és nemsokára befutottunk a végállomásra, Székelyhídra.

Idegenvezetőnk – aki kitűnően látta el feladatát –, mielőtt elköszönt tőlünk, még elmondta, hogy mintegy 1450 kilométert buszoztunk, de ő a gyaloglásainkat is lemérte, ezek szerint a két nap alatt nagyjából 20 kilométert tettünk meg gyalog. Felejthetetlen élményben részesültünk, s megvallom, nem számítottam annyi szépségre, mint amit Dél-Csehországban láttunk. A közel félszáz kiránduló-társam véleménye megegyezik az enyémmel.

2019.01.05
Galéria
České Budějovice főtere, kiállításra készülődtek. Az óratornyos épület szemközt a városháza
A híres-nevezetes Fekete torony
Csak megkülönböztető viseletben engedik be a látogatókat a hatalmas sörtartályok közé
Sörösládák sokasága és a Budweiser/Budvar gyár címere messze ellátszik
A krumlovi várkastély impozáns épülete
Kilátás a krumlovi óvárosra, az UNESCO világörökség része
A Hluboká kastély egyik belső terme
Háromszáz méter mélyről szivattyúzzák a jó minőségű vizet
Třeboňban, a várkastély udvarán
A székelyhídi kirándulók Hluboká vára előtt (Sóki Béla felvétele)
Třeboň város főtere
A Moldva folyó Český Krumlovnál