Margitta város rockegyüttese
A Detox rockzenekar kizárólag élő koncerteket ad, és népszerűsége meredeken ível felfelé mind Margittán, mind a környékbeli településeken. Elvből nem használ playbacket. Megalakulása az első, 2011-ben megszervezett Margittai Iskolatalálkozónak köszönhető. Ugyanis az együttes egyik tagja a találkozó fő szervezői közé tartozik, és erre az alkalomra megalakították az Iskolatalálkozó Zenekart. Az alkalmi, öttagú rockbanda csak az iskolatalálkozókon lépett fel, de a köztes időszakban is zenélt hobbi szinten, majd idővel újabb tagokkal bővült, és 2016. március 19-én létrehozták a Detox együttest. A nevet a tagok javaslataiból sorshúzással választották ki. Úgy gondolják, hogy aki őket hallgatja, egy kicsit megtisztul, erre utal a név.
Az új bandának az iskolazenekartól teljesen különálló repertoárja volt. Tagjai Costa Attila énekes, Pop Teofil dobos, Tatár Attila basszusgitáros, Papp Arnold ritmusgitáros és Papp Nándor szólógitáros voltak. Felléptek az iskolatalálkozókon és a városi ünnepeken is, mint a városnapok, sörfesztivál, majális. A közönség kedvelte a zenéjüket, népszerűségük fellépésről fellépésre nőtt. Tavaly Papp Arnold külföldre költözött, helyette Lakatos Stefi lépett be a zenekarba. Egy év elteltével ő is kilépett, és az idén Antal Patrik vette át a ritmusgitárt. Tatár Attila és Papp Nándor vokálozik is.
Mindegyik tag szívvel-lélekkel teszi a dolgát, ezáltal belopták magukat a margittai közönség szívébe. Koncertjeik ma már nagy tömegeket mozgatnak meg. Idén legutóbb a város napján léptek fel ezres nagyságrendű rajongótábor előtt. Sikert arattak a Szabadság Feszten és a környékbeli falunapokon is. Igény van a koncertjeikre, mivel a környéken „egyeduralkodók” a rock terén, a hallgatóság pedig szereti zenéjüket. Eddig feldolgozásokat játszottak, de nemrég saját számot készítettek Mikor beléd harapok címmel. Szövegét a Csík Zenekar, a Kárpátia és a Hungarica zenekar szövegírójaként is ismert, margittai születésű, most Szilágy megyében élő Thököly Vajk írta, a hangszerelést a zenekar jegyzi, a zenei vonal megszerkesztése Tatár Attila és Sebestyén Nagy Beáta közös munkája. Mivel sikere volt a számnak, úgy döntöttek, a továbbiakban is készítenek saját zenét.
Mindenben közös megegyezéssel döntenek, nincs kinevezett zenekarvezetőjük. Repertoárjukat mindig az aktuális fellépési helyszínhez, annak közönségéhez alakítják. Fiatalabb és idősebb hallgatóság számára egyaránt vannak zeneszámaik. Igyekeznek minden alkalommal más-más repertoárral színpadra lépni. Megtehetik, mivel bőségesen vannak számok a tarsolyukban. Kisebb közönség előtt is fellépnek, ha meghívást kapnak. Például zenéltek már Mikulás- és Valentin-napi bulikon is, rendezvénytermekben. Idén szeptemberben a nagyváradi Simó Zsolt hangmérnök segítségével stúdiófelvételeket is kezdtek készíteni.
A zene nem megélhetési forrásuk, hiszen valamennyiüknek van tanult szakmájuk, de életük szerves része, nélküle nem tudnák elképzelni a mindennapjaikat. A jövőben igyekeznek további saját számokat készíteni és még több margittai és környékbeli hallgatót a színpad elé csalni fellépéseiken. Egyre többen ismerik el tehetségüket, így koncertjeiken mindig szép számú rajongótömeg gyűl össze és a taps erejével biztatja őket további munkára. A Detox egyértelműen a város kulturális életének egyik fontos szegmense és a kedvencek közé tartozik. Az együttes két tagját közeljövőbeli vágyaikról faggattam.
Tatár Attila: Nagyon jólesne, ha a városvezetés odafigyelne a munkánkra, és támogatna bennünket. Sajnos jelenleg semmilyen támogatást sem kapunk, pedig többször is kértünk ingyenes próbatermet. Kaptunk egyet a strand területén, de az még nyáron is alig használható, télen pedig egyáltalán nem, mert nincs fűtése. Jólesne az is, ha a városvezetés legalább annyira értékelné a munkánkat, mint a máshonnan meghívott zenekarokét.
Costa Attila: Mi büszkék vagyunk arra, hogy margittaiak vagyunk és a hazai közönségnek zenélhetünk. A közönség ezt el is ismeri, de a vezetéstől sajnos csak annyit kapunk, hogy elismernek a „mi fiainknak”, ám érdemben nem segítenek. Nem várunk el akkora ajnározást, mint a sztáregyüttesek, de minimális megbecsülést igen.
