Törzsasztal Füzi Lászlóval

November 9-én, pénteken 18 órától Füzi László író, irodalomtörténész, kritikus, a kecskeméti Forrás havilap főszerkesztője, a Németh László Társaság elnöke lesz a vendége a Törzsasztalnak (a Várad folyóirat és a Szépírók Társasága kortárs irodalmi sorozata) az Illyés Gyula Könyvesboltban (Teleki utca). Füzi a 2000-es években a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének meghívott előadója volt, kutatási területe Németh László és a népi írók munkássága, a mai magyar irodalom. A nagyváradi Törzsasztal-esten Kőrössi P. József lesz a beszélgetőtársa.

Füzi László fontosabb művei: Az irodalom helyzettudata (tanulmányok, kritikák, 1993); Balvégzetű évtized? (tanulmányok, 1996); Lakatlan sziget I.–III. (Naplók, 1998–2000); Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete (vál., szerk., összeáll. Füzi László; Nap, Bp., 2000); Alkat és mű – Németh László 1901–1975 (2001); A Semmi közelében. Három magatartás. József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról (Kalligram, Pozsony, 2003); Ilia. Írások 70. születésnapjára (szerk. Füzi László, Lengyel András; Szeged, 2004); Maszkok, terek… (esszék, tanulmányok, 2005); Kötések, szakadások (2012); Az idő keresése (Kalligram, Bp., 2017).

Kötések, szakadások című könyvével kapcsolatban így fogalmaz: „Ennek a könyvnek a lezárását nem a Kádár-rendszer felszámolódása sietteti. Az a rendszer voltaképpen nem is zárult le, számos vonása, összetevője benne él mai világunkban. (…) Azért zárom le ezt a könyvet, mert azon a hangon, amelyiken magamról kezdtem beszélni, az újabb történeteket már nem tudom elmondani. Ebben a könyvben a hagyományos paraszti világból való kiszakadásomról írtam. Amíg ezt a könyvet írtam, végig úgy éreztem, hogy nem csak magamról vagy a velem történtekről írok, tudtam, sokak életét határozta meg ez a kiszakadás. (…) Az irodalom világában eltöltött évekről talán egy emlékiratban tudnék írni, ám emlékirat írására nem érzek késztetést, s feltehetően később sem fogok késztetést érezni annak az írására. Azt, hogy az eddig megélt életem mikor lépett ki a hagyományos közösségi keretekből, nem tudom megmondani.”