Nyelvőrségen

A csinos leánykától a csintalan fiúig

Szókincsének gyarapítása minden magyar ember számára fölöttébb jelentős feladat. E ki nem mondott parancs teljesítését szolgálta múlt havi írásom, s e mostani is ennek kíván eleget tenni.

Anyanyelvünk egyik jellegzetessége az, hogy a szavak mondattá fűzését ragokkal, jelekkel és képzőkkel oldjuk meg. Közülük a ragok a legbékésebbek: a szó eredeti jelentését nem változtatják meg. Szemléltető példaként az ír igét választottam. A személyragok segítségével jelen és múlt időben végigragozhatom anélkül, hogy a cselekvés jellege megváltozna. Jövő időben, szótári alakjában viszont a mellé lépő fog kisegítő igét ragozom. Ámde emiatt nem keseredem el, mert kijelentő, feltételes és felszólító módban is – egy-két betűs képző hozzákapcsolásával – megőrizzük a kezdeti cselekvést: írnék, írjak.

A jelekkel ritkábban találkozunk, noha fontos szerepet töltenek be. A többes szám jele például a -k (írók), a múlt idő jele a -t (írt), melléknévi jellegű a -tt s a -t (a leírott dolgozat).

A fentiekkel ellentétben a harmadikként említett, egy-két betűből álló képzővel csodát teremthetünk. Ezt nem öndicséretként vetem papírra. Választok egy ritkán előforduló szót, és bemutatom, mit alkothatunk belőle.

Évszázadokkal ezelőtt a szlávoktól ajándékba kaptuk a csin főnevet. Ezzel fejezték ki a tetszetős formát, elrendezést. Idők múltán a magyarok az -os képzővel gyarapították, s az így keletkezett csinos melléknévvel többnyire a leánykák, hölgyek tetszetős külsejére hívták fel a beszélgetőtárs figyelmét. Ennek a szócskának a rokona a csínja-bínja birtokos raggal képzett páros főnév. Jelentése: valaminek a fortélya, eljárásbeli fogása, rendje-módja.

Térjünk vissza a kezdeti csin főnévhez! Már tudjuk, hogy eredeti jelentése: jó irányú, előrevivő. Ámde ha hozzákapcsoljuk a -talan fosztóképzőt, értelme tüstént kellemetlenné válik. Pajkos, fegyelmezetlen gyerekeket, felnőtteket jellemezünk vele.

A múló századok során a csin – nyelvjárási befolyásra – alakváltozást szenvedett, és önálló szóként lépett elénk. A csíny főnév jelentése: rosszalkodásból elkövetett pajkos cselekedet. Például: Pali ezzel csínyt követett el. Töprengés nélkül elmondható: ez a már ismert csintalan melléknévnek a testvére.

Ideje elbúcsúznunk a serdülőkorba lépett ifjaktól, ám még egy feladat a tollam hegyén ficánkol. Olvasóinkat szüntelenül a szókincsük gyarapítására biztatom. Illő, hogy segítőjük legyek a csin- kezdetű kifejezésekkel. Íme! Csinibaba: kedveskedem az egészséges és szép újszülött, sőt egy fiatal nő láttán. Csínja-bínja – valaminek a fortélya, eljárásbeli fogása. Csínján bánj vele, azaz vigyázva, kíméletesen. Csingilingi: a mesébe szövöm a csengő szerepeltetésekor, sőt egy fityegő ruhadísz sem idegen tőle. Csinnadratta: mesében vagy tréfában találkozunk vele, lármás zenét (dob, cintányér, rézfúvós) érzékeltetve. (Utóbbi két példánk csin-nel kezdődik ugyan, ám eredetük másra, a hangutánzó szóalkotásra vezethető vissza – szerk. megj.)

E ritkán felhangzó szavakkal érdekessé, sajátossá varázsolhatjuk köznapi beszédünket.

 

2018.09.21
Galéria