Nyelvőrségen

Szókincsünket képzőkkel is gazdagíthatjuk

Mindennapi beszélgetéseink, társalgásaink során azt tapasztaljuk, hogy gondolataink s a minduntalan felbukkanó események közlésére szókincsünk szegényesnek bizonyul. Ezen segítenünk kell!

A nyelvtudósok megnyugtatnak: két úton-módon lehetséges szókincsünk gazdagítása: szóösszetétellel és szóképzéssel. Néhány példa az előbbire: háziasszony, mosogatógép, porszívó, diszkontkölcsön, Down-kór, elektromágnes. További példákkal nem hozakodom elő, mert itt és most nem ezzel a szókincsgyarapítással, hanem a képzők használatával kívánok foglalkozni.

Életpályámhoz erősen kötődik a tanul ige. Lássuk, hogy ebből a tőből képzők segítségével milyen új szavakkal gazdagíthatjuk nyelvünket! Tanuló, tanítás, tanulatlan, tanulékony, tanulandó, tanulva, tanult (ember), tanulság, tanulmány. Úgy vélem, ebből az egyetlen példából világossá vált: az alapszóhoz illesztett, néhány betűből álló képzőkkel bárki már-már nyelvészeti csodát teremthet.

A szabályos szóképzés útjának-módjának bemutatása után ideje a nincs, nincsen ragozhatatlan ige ellentmondásos voltát feltárnom. Egy üzletben világosan tudtomra adták, hogy a keresett árucikk náluk nincs. Az érthetőség kedvéért még románul is közölték: nu este, nu avem. Az elárusító válaszát tudomásul véve távoztam. Azonban – napok múltán – barátom ezt a nem létező tárgyat – a -telen fosztóképzővel bővítette: nincstelen. Ejnye! Miért fokozza a tagadást a hiányt érzékeltető -telen képzővel? A választ keresve föllapoztam a 70 000 szavunkat ismertető Magyar értelmező kéziszótárt. Őszintén bevallom, meglepetés ért. A nincstelen az elfogadott szavaink halmazában helyet kapott, sőt használhatóságát példamondatokkal bizonyították: „Nincstelennek tekintjük a földhöz ragadt szegény embert.”

Hasonló ellenvéleményem támadt az -andó, -endő képző olykori használatával kapcsolatban. Jól tudom: erre tagadhatatlan szükségünk van. Életpályám során a tanóra végén néha ennek segítségével jelöltem ki további feladatukat: „Időtöket úgy osszátok be, hogy a fogalmazás már e héten leírandó, ám a házi olvasmány beszámolóját a félév végén tekintem elvégzendőnek.” Lám, a kiválasztott igékből könnyűszerrel alkottam melléknevet (a szakmabeliek szerint melléknévi igenevet), így bővítve szókincsünket.

Azonban mérhetetlen bosszúságomra e melléknévi igenév használatával egyre többen visszaélnek. Tanult emberek, közöttük országgyűlési politikusok így szólalnak föl: „Képviselőtársaim nyugodjanak meg, mert ezt a problémát pártom az elkövetkezendő hetekben megoldja.” Jaj! – visítok fel a helytelenül képzett kifejezés hallatán. Elegendő lett volna a „következő” melléknevet használnia. Ez önmagában jövőidejűséget fejez ki. Miért illesztette hozzá az ugyancsak jövőt idéző -endő képzőt?

Elő a Magyar értelmező kéziszótárt! Lapozok, kutatok. Végül azzal a tapasztalattal tettem a helyére, hogy a 70 000 magyar szó között nem szerepel az „elkövetkezendő”! Nyugalmas nap köszöntött reám. Lám, igazam volt, amikor e téves szóalkotást helytelenítettem.

 

 

2018.08.23
Galéria