Változatos programkínálat Székelyhídon

Az ünnepségsorozat nyitányaként január 18-án első alkalommal rendeztek nótaestet a Stubenberg-kastélyhoz tartozó egykori grófi pincében. A mulatni, szórakozni vágyóknak a nagyváradi Szőcs Lőrinc és népi zenekara húzta a lassacskán már falvainkban is feledésbe merülő dallamokat. A jelen lévőket nem kellett sokáig noszogatni, egykettőre bekapcsolódtak a nótázásba. A mulatozás közepette még táncra is perdültek a fiatalabbak.

Másnap igazán szórakoztató, mondhatni pajzán, ennek ellenére kultúramentő estre került sor a helyi cukrászdában. Marosán Csaba színművésznek, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjának Erotika és szexualitás a néphagyományban című egyéni előadását nézhette, hallgathatta a helyszínt zsúfolásig megtöltő közönség. Az előadó már a legelején elmondta, hogy műsora tabutémát feszeget, amely ugyanakkor szerves része hagyományainknak, értékeinknek, lévén szó a múlt század első felének szexuális szokásairól, elfogadott vagy éppenséggel elítélt erkölcsi magatartásformáiról. Az előadott szövegeket közlő korabeli idős férfiak és asszonyok kiléte ismeretlen, hisz inkognitóban nyilatkoztak az adatgyűjtőknek. A művész mimikája, gesztusai, az ízes tájszólásban elmondott szövegek összhatása élménydús estet teremtett. Bár kordokumentumok megidézéséről szólt az előadás, mégis a téma pikantériája révén kimondottan szórakoztató volt, ezt gyakori tapssal jutalmazta a közönség.

A színművésszel az előadás előtt sikerült néhány szót váltanunk. Egyebek mellett elmondta, hogy szükségesnek érzi a színházfalakon kívülre vinni az üzenetet, mert ez a módja annak, hogy színházba tudják csalogatni az embereket. „Ezt a módszert nem én találtam fel – mondta Marosán Csaba –, a múlt század harmincas éveiben Makkai Sándor erdélyi református püspök, valamint Márton Áron római katolikus püspök már gyakorolta mindezt, népművelés címen terjesztették a magyar irodalmat.”

Bál a gondoskodás jegyében

A szomorkás, késő ősziesen nyirkos idő elkedvetlenítően hatott az esti szürkületben január 20-án. A bálteremmé avanzsált múzeum épületéből hömpölyögtek a dallamok, pára libbent a bejárati ajtó fölött. Sorra érkeztek a nagyestélyibe öltözött hölgyek elegáns kísérőik társaságában. Béres Csaba polgármester néhány üdvözlő szóval, pohár pezsgővel köszöntötte az érkezőket. Majd Böjte Csaba ferences szerzetes az általa létrehozott helyi Gyermek Jézus Otthon aprócska lakóival kézen fogva vonult a bálterembe.

A konferanszié szerepét betöltő Marosán Csaba színművész elsőként Béres Csabát szólította mikrofonhoz. Az elöljáró visszaemlékezett a kezdetekre, az első bálra, s kiemelte, hogy mára a térség legjelentősebb báljává fejlődött a székelyhídi. A kultúráról szólva elmondta: olyan csodálatos, Istentől kapott ajándék ez, amely jobbá, szebbé teszi világunkat, nemesíti a lelket.

Az aprócska gyermekek zenés műsorral köszöntötték a megjelenteket, ezzel is viszonozva az irántuk megnyilvánuló szeretetet; tortával és virággal köszöntötték születésnapja alkalmából Böjte Csabát.

Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke a bál jótékonysági jellegét kiemelve elmondta, hogy amikor adakozunk, segítünk másokon, egyúttal magunkról is egyfajta bizonyítványt állítunk ki. A messziről, más országokból érkezett vendégek hazatérve elmondhatják, hogy létezik itt egy olyan közösség, amely szeretetet tud hinteni azok felé, akik talán legjobban rászorulnak erre.

Volt már szobafestő, válogatott tornász, labdarúgó Győrben, rádió- és televízió-szerelő, de báli kulturális fővédnök még sohasem – vezette fel ünnepi beszédét Boros Csaba, a magyarországi Republic együttes tagja, az est fővédnöke. Elmesélte, hogy minden évben karácsony környékén tartanak egy jótékonysági koncertet. A mögöttünk hagyott évben is ezt tették, s a bevételből a dévai Szent Ferenc Alapítványt támogatták, így a székelyhídi otthonba is jutott az ajándékcsomagokból. Bejelentette, hogy ezen a nyáron Székelyhídon is fellép a Republic. Ahogyan a város nevében is benne van a „híd” szócska, úgy igyekeznek zenekarukkal betölteni ők is a híd szerepét Magyarország és az elszakított nemzetrészek magyarjai között.

Rónaszékiné Keresztes Mónika, a Fidesz országgyűlési képviselője lelkesíteni, erősíteni, egyben tanulni jött az Érmellékre. „A magyar szó ereje, a hit, a kitartás itt mindig lelkemig ér el, és ezt kötelességem elvinni Budapestre – fogalmazott a politikus. – Önöknek pedig átadom a hitet, a bölcső megtartó erejét, ami nem más, mint a szülőföld.” Megragadta az alkalmat, hogy ismét felelevenítse a kettős állampolgárságról szóló szégyenletes 2004-es magyarországi népszavazást, elmondta, hogy a jelenlegi magyar kormány mindent megtesz a bizalom visszaállításáért. Hétgyermekes anyaként és hétszeres nagymamaként a magyar nőknek, asszonyoknak üzente: „Mi vagyunk a lelki élet kohéziója a családban, ha feladatunkat betöltjük, akkor még sokáig lesz magyar élet a Kárpát-medencében”.

Böjte Csaba köszönetet mondott azért, hogy tizedik alkalommal is megrendezték a Gyermek Jézus Otthon támogatására a kultúra napi bált. A legszebb dolog a világon a gyermek, minden mást, amit alkotunk, létrehozunk, a rozsda és a moly megemészti, egyedül az emberi lélek halhatatlan – osztotta meg gondolatait a szerzetes.

A Bizalom ért a legtöbbet

Az ünnepi köszöntők és jókívánságok elhangzása után a Tini Dance Center táncosai uralták a teret. Elsőként Erdei Fanni és Marcu Patrik mutatott be fergetegesen pörgős, majd pedig erotikus tánckoreográfiát. Később társaikkal kiegészülve akrobatikus elemekkel tűzdelt show-műsort adtak elő. Ezután kedvcsinálóként a táncos lányok a bálozó férfiakat invitálták a parkettre. Ennyi bemelegítés elégnek is bizonyult ahhoz, hogy egyre többen felbátorodjanak és kezdetét vegye a mulatság. Közben a felszolgálók hordták az asztalokra a finomabbnál finomabb falatokat. Néha szükség volt szusszanásnyi pihenőre, ilyenkor Marosán Csaba szórakoztatta a bálozókat.

Éjfélhez közeledve a jótékonykodásra is lehetőség nyílt, sorra került az alkotók által felajánlott festmények aukciója. Tavaly a debreceni Gáll István amatőr festő alkotása kelt el a legmagasabb áron. Az idén sem volt ez másként, Bizalom című munkájáért kereken 11ezer lejt fizetett ki az érbogyoszlói Gerály házaspár. A bál teljes bevételét a Gyermek Jézus Otthonnak adományozták.

Bálkirálynő lakja a gyermekotthont

Az árverés izgalmai alighogy alábbhagytak, következett az est másik fénypontja, a bálkirálynő és udvarhölgyeinek megválasztása. A zsűritagok kiléte titok volt a nagyközönség előtt, az est folyamán az ítészek különböző szempontok szerint, küllemük, öltözetük és a táncparketten való kecsességük alapján pontozták a hölgyeket. A bálkirálynői címre ezúttal a Gyermek Jézus Otthon lakóját, Kovács Katalint érdemesítették, az udvarhölgyeknek kijáró elismerésnek pedig Béres Amarillisz és Nagy Renáta örülhetett.

A tombolasorsolás folyamán pedig több értékes tárgy talált gazdára, és egy család a hajdúszoboszlói üdülőközpontban tölthet egy pihentető hétvégét.

Odakint már kakasszó kergette az éjszakát, a hajnali szürkületben tompán lüktetett a bentről kiszüremlő zeneszó. A President zenekar kitartóan játszott, forogtak a párok. Itt-ott dalolászásba kezdtek: „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házigazda furkósbottal ki nem ver”…