Az elfeledett polihisztor, Beöthy Leó (1.)
A Beöthy família Erdély régi családjai közé tartozott. A XIX. századtól egyre fontosabb szerepet játszott Bihar, majd az egész ország politikai életében. Beöthy Mihály 1760-ban lett Bihar megye alispánja, az ő Imre fia volt Beöthy Leó nagyapja. Másik fiától származott Beöthy Ödön és László, a reformkor és forradalom majdan emlékezetes alakjai.
Beöthy Imre hétszemélynököt Sándor fia követte a jogi pályán, és eredményes megyei munkája elismeréseképpen került a Helytartótanácshoz Budára, és lett a királyi jogügyek igazgatója. Az 1830-as évek dereka erkölcsi dilemma elé állította a királyi ügyészeket. Az udvar s különösen Metternich nyomására előkészültek egy elrettentő célzatú politikai perre, ennek első áldozatai az országgyűlési ifjak közül kerültek ki. A hamis tanúzások és besúgói jelentések nyomán adott ki Beöthy Sándor egy 1836. május 20-án kelt nádori levél alapján elfogatási parancsot földije, Lovassy László és társai ellen. A Beöthy családot is érintette az ügy, hiszen László egyik fiát, Mihályt is meghurcolták, s ő a megpróbáltatásoktól megőrült, egy ausztriai elmegyógyintézetben halt meg.
Ígéretes pályakezdés
Mire Beöthy Leó 1839-ben megszületett Várad-Olasziban, önmagával meghasonlott apja lemondott királyi ügyészi tisztségéről, és a közélettől is visszavonult. Apja halálakor Leó 12 éves volt, a szabadságharc után elszegényedett családnak a rokonság segített a fiú felnevelésében.
Leó az elemi iskola után csupán három latin osztályt járt ki a premontreieknél, majd egy volt pap nevelősködött mellette. A nehézségek nem szegték kedvét, szívósan folytatta a tanulást, járatos lett a görög, latin és német nyelv mellett az angolban és a franciában is. Az ókor történelme izgatta leginkább, lelkesen bújta az idegen elnyomók elleni harcok történetét, azok ihlették az Achemenidák utóda című első regényét, melyet 19 évesen írt. Regényének Pesty Frigyes frissen megindult lapja, a temesvári Delejtű adott helyet 1859-ben.
Nem véletlen, hogy Beöthy választása erre a hetilapra esett, amelynek engedélyezése és megindulása a kortársak számára nagy meglepetést okozott, hiszen Pesty 1848–49-ben a honvédelmi minisztérium tagja volt. A világosi fegyverletétel után emigrált, majd vállalva a börtönt is, rövidesen hazatért. Kiszabadulása után folytatta történeti munkáját, megindítója és szervezője volt a történeti helynévkutatásnak, és szerepet vállalt a gazdasági egyesületek megszervezésében. Sokoldalú tudományos és közéleti munkássága elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben tagjává választotta.
A csúcson, 21 évesen
Mivel a szaklapok – így a Pesty Frigyes szerkesztette Delejtű – kisebb-nagyobb mértékben mentesültek a cenzúra bénító hatása alól, a közgazdaság-tudományi közlések, ha közvetve is, alkalmasak voltak politikai nézetek fejtegetésére és ismertetésére. A Delejtű programját az első szám tartalmazta. Pesty célja több volt gazdasági, történeti és természettudományos ismeretközlésnél, egyre jobban kidomborodott a lap politikai jellege és az a törekvés, hogy a politika tudományos megalapozást nyerjen. A gazdasági kérdésekre társadalmi összefüggéseiben tekintett. Beöthyre nagy hatást gyakorolt Pesty emberileg is; fejlődése szempontjából jelentős volt a hozzá fűződő kapcsolat.
Pesty Frigyest 1860 szeptemberében másodszor is letartóztatták lapjának egyre merészebbé válása miatt. Újabb meghurcolása idején Beöthy már Pesten lakott. Beöthy Ödön özvegye, Csanády Lujza fogadta be a fiatal írót, és a továbbiakban is jelentősen támogatta.
Beöthy újabb írásai – közöttük az Áldozatok című regény – Vajda János lapjában, a Hölgyfutárban jelentek meg 1860-tól. Az Áldozatok a Néró korabeli Rómát jeleníti meg, és néhol stendhali mélységű leírása az önkényuralmi rendszer belső mechanizmusának. Bátor és művészi értékű alkotása nagy sikert aratott, olvasói újabb regényeinek megjelenését várták.
Búcsú az irodalomtól
Beöthyt azonban váratlan irodalmi sikerei ellenére újabb kérdések kezdték foglalkoztatni. Igen termékeny volt életének az a szakasza, amikor tagja lett az unokabátyja, Beöthy Ákos, Kállay Béni és ifjabb Szőgyény László körül kialakult társaságnak. Valamennyien ahhoz az új nemzedékhez tartoztak, amelyet már nem a ,,mi történt”, hanem a „mit tegyünk” kérdése foglalkoztatott. Kortársai voltak Csernisevszkijnek, akinek Mit tegyünk? című, nagy feltűnést és visszhangot keltett írása 1863-ban jelent meg. Az orosz filozófusra, íróra és magyar kortársaira is érezhető hatással volt az amerikai közgazdaság új nagy egyénisége, Henry Ch. Carey. Carey alapgondolata az volt, hogy az ember tudásával úrrá lehet a természeten, és a társadalom törvényszerűségeinek felismerése révén sorsát tudatosan irányíthatja. Valóságos apostolává vált a viszonylag elmaradott államok felemelkedésének, tagadta, hogy törvényszerű és örök az olyan nemzetközi munkamegosztás, amelyben egyes országok és népek elmaradása feltétele más népek és hatalmak előrehaladásának. Carey mellett Saint-Simon és Comte eszméi is hatást gyakoroltak Beöthyék gondolkodására.
A tudomány – beleértve a társadalomtudományokat is – hatalmas eszköznek ígérkezett Magyarország nemzeti függetlensége, korszerű társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődése eléréséhez. Ezeknek a gondolatoknak megismerése és megértése nagy szerepet játszott abban, hogy Beöthy Leó érdeklődése egyre inkább a kulcskérdést jelentő gazdaság felé terelődött. A fordulat szempontjából figyelemre méltó Gondolataim című verse, ez a Hölgyfutár 1863. augusztus 20-i számában jelent meg. Az újság első oldalát szinte teljesen betöltő hosszú költemény önbírálat és egyben búcsú is az irodalomtól. A költő új célt tűz ki maga elé, amelyet a költemény két utolsó sora fogalmaz meg: „És a munka, ész, nem képzelet foganthat tetteket!”
Irodalmi munkásságának ez a gyors és végleges lezárása a sikeres kezdet után meglepte a kortársakat. Igaz, a következő években még megjelent több műfordítása, így Edmund About társadalmi szatírája, az Egy jegyző orra, illetve Jules Verne akadályokat nem ismerő tudósainak regénye, az Utazás a Föld középpontja felé, Beöthy azonban már láthatóan elkötelezte magát a közgazdaság mellett.
