Művészhármas

Vastaps című színházi sorozatunkat 2015 júliusában F. BATÓ IDA bemutatkozó vallomásával kezdtük Otthonváros, csodaváros címmel. A színművésznő néhai férje, FÖLDES LÁSZLÓ is a váradi társulat tagja volt, és fiatalon elhunyt lányuk, FÖLDES KATI is ezt a pályát választotta. Őket idézi fel sorozatzáró írásunk.

Pályájának állomásait felelevenítve mondta el F. Bató Ida, hogy 1961 óta él Nagyváradon, arra a kérdésre pedig, hogy hamar megszokta-e a váradi színház és társulat hangulatát, magát a várost is, a következőket válaszolta: „Igen, nagyon hamar nemcsak megszoktam, de meg is szerettem. Számomra a mai napig csodaváros amellett persze, hogy ötven éve otthonvárosom is. A férjem, Földes László – Isten nyugtassa –, nehezen szokta meg: brassói lévén, neki hiányoztak a hegyek. Amikor tehette, ment is fel hol egyedül, hol a kislányunkkal a környező dombokra. Mivel a gyermekem itt született, én úgy éreztem, hogy általa kétszeresen váradi lettem. Akármi jelent meg Váraddal kapcsolatban, megvettük, ahogy a lányom nőtt, és folyton magyaráztam neki a város történelmét és kultúrtörténetét, vele együtt tanultam én is. A több ezer kötetes könyvtárunkból mára már csak a színészekről szóló és a Váraddal kapcsolatos könyveket tartottam meg.”

Három évvel ezelőtti beszélgetésünket ezek után visszafordítottam a művésznő színpadi szerepei felé, mintegy kiszakítva az otthoni feleség- és anyaszerepből. Most viszont, amikor a kör bezárul, és pontot teszünk a sorozatra, visszatértünk a családja körébe, hogy az emlékezéssel mintegy feltámasztva férjét és fájdalmasan korán, tragikus körülmények közt, autóbalesetben elhunyt leányát, ismét együtt lehessen a művészhármas.

Jól emlékszem férjére, Földes Lászlóra, hiszen alig volt olyan előadás, amiben ne lépett volna színre, minden alkalommal maradandó emléket hagyva a nézőkben a remekbe szabott karakteralakításaival. Most arra kértem Bató Idát, hogy elevenítse fel férjének induló színészként betöltött szerepkörét.

– Kolozsváron végzett az 1953/54-es évadban, és Sepsiszentgyörgyre tért vissza, mivel a nem sokkal azelőtt alakult ottani színház küldte Földes Lászlót a főiskolára. Én 1960-ban kerültem ugyanoda, de nem sokat játszottunk együtt: Laci alakította a hősszerelmes szerepeket, mint például Scribe Egy pohár víz vagy Schiller Ármány és szerelem darabjában. Amikor aztán nemsokára Váradra jöttünk, akkor már operettekben együtt léptünk fel, sőt olyan fintorokat is vágott nekünk a színészsors, hogy például Sütő András Anyám könnyű álmot ígér darabjában a fiamat játszotta. A pálya végén nagyon jó előadásban játszhattunk együtt: a Hal négyesben krimi-vígjátékban 1995-ben Halasi Erzsi, Bányai Inci és jómagam mellett Laci volt az inas, az egyetlen férfi szereplő.

Emlékszem, hogy Földes László majdnem minden előadásban játszott. Voltak-e ennek ellenére beteljesületlen szerepálmai?

– Nem voltak. Nagyon szerette a karakterszerepeket, és nagyon jól is oldotta meg őket. Steinbeck Egerek és emberek darabjában egy olyan figurát játszott, amiről tanulmányt írtak és sokáig emlegették. Nagyon szerette a sajnálatra méltó kisembereket alakítani, kedvenc szerepe volt ennek a karakternek az egyik legismertebbje, Mihail Sebastian darabjának, a Névtelen csillagnak a főszereplője, Miroiu tanár. Nagyszerű előadás volt, a nemrég elhunyt Vitályos Ildikóval játszották együtt.

Magától értetődő, ugye, hogy leánya, Földes Kati szüleinek mesterségét választotta. Mikor döntött úgy, hogy színész lesz?

– Egyáltalán nem így tervezte, ugyanis Katinka angol szakra készült. Az utolsó pillanatban váltott, mivel jövendő férje járt a Kortárshoz, és folyton hívta, hogy próbálja ki ő is a tehetségét. Nagyon hamar már főszerepet kapott, Molnár Ferenc Ibolya darabjának címszerepét. És a nagyszínpadon is játszott, Méhes György Vagy-vagy darabjában, Kőrösi Csabával. Ekkor már eldőlt, hogy ő is színész lesz. Az apja pártolta az ötletet, én viszont nagyon odavoltam, le akartam beszélni, de nem hagyta magát. Amikor a főiskolára került, abban az évben csak két hallgatót vettek fel, őt és egy fiút. Irányítótanáruk Lohinszky Loránd volt, nagyon sokra tartotta Katikánk tehetségét. Vizsgaelőadása Ibsen Nórája és a Liliomfi volt, de a főiskolán játszotta Marin Sorescu Anyaöl (Matca) című drámáját is, emlékezetes előadás lett. Még harmadéves korában megegyezett Parászka Miklóssal, a szatmárnémeti színház akkori igazgatójával, hogy végzés után odaszerződik, és bármennyire is hívták Nagyváradra, mindig azt mondta, hogy ha egyszer megígérte, akkor állja a szavát. Szatmáron egy évadot töltött, csak főszerepeket játszott. Leginkább Csehov Platonovját szerette. De id. Seregi László debreceni rendező meglátta, és azt mondta, őrá van szüksége a színházban. 1991-től így került Debrecenbe a harmadik évad közepén, 1994. január 1-én bekövetkezett haláláig. A legszívesebben A kertész kutyája című előadást és Zilahy Lajos A tábornok darabját emlegette. Ez utóbbiban Koncz Gáborral játszott együtt, aki azt mondta neki: „Olyan tehetséges vagy, amilyen a szemed. Nézz tükörbe!”

Horányi László magyarországi színművész, aki a balesetkor együtt utazott Földes Katival, emlékére díjat alapított. Az 1996/97-es évadnyitó Heltai-darab, A Tündérlaki lányok műsorfüzetében olvasható a díjalapító okiratot beharangozó alábbi hír: „A Szigligeti Társulat történetében mindeddig páratlan eseményre került sor az 1996. augusztus 26-i évadnyitó ülésen. Hivatalosan is elhangzott az a bejelentés, hogy az 1996/1997-es színi évaddal kezdődően évenként kiosztásra kerül majd a Földes Kati-díj, amelyet Horányi László magyarországi színművész alapított.” Az alapító okirat 7. szakasza kimondja, hogy „Az emlékdíjat kizárólag a nagyváradi Szigligeti Társulat 31. életévét be nem töltött fiatal művésze (színművész, rendező, díszlettervező, dramaturg) kaphatja meg az előző évadban nyújtott teljesítményéért”. A 22. szakasz szerint pedig: „A díj odaítéléséről döntő szavazáson szavazati joggal rendelkeznek a nagyváradi Szigligeti Társulat művészszemélyzetének azon tagjai, akik az előző színi évad zárultakor a művészszemélyzet nyilvántartásában szerepeltek. A szavazásra jogosultak jegyzékét ennek megfelelően a társulati igazgató állítja össze.”

A Bihari Naplóban megjelent nekrológokat Hunyadi Mátyás Földes Kati emlékének ajánlott Menekülő idő verse gazdagítja. Záró sorai: „Látni véllek. Halott arcod már keretben áll. / MENEKÜLŐ IDŐ KARMÁBAN VÖRÖS GYOPÁR!”

2018.06.24
Galéria
Hárman 1988 karácsonyán
Bató Ida és Földes László
Az Úri muri 1964-es előadásában
Az Anna Kareninában Karenint játszotta F. Márton Erzsébet oldalán
Egyik kedvenc szerepében a Névtelen csillagban Vitályos Ildikóval
Földes Kati
Hősszerelmesként az Ármány és szerelemben
Még diploma előtt, de már a váradi nagyszínpadon: a Vagy-vagyban Kőrösi Csabával
Koncz Gáborral A tábornokban, debreceni éveiben
Katinka 1988 novemberében
Gróf Lászlóval (jobboldalt) A fösvény c. Moliére-darabban
Antipholus hasonmásaként az Antipholust játszó Varga Vilmossal Shakespeare Tévedések vígjátéka c. drámájában (1969)