A raliversenyző is figyel a közlekedésbiztonságra

Prevenció 18 címmel tartottak nagycsütörtökön konferenciát a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE) szervezésében a nagyváradi megyeházán. A konferencián „erkölcsi támogatóként” jelen volt a szatmárnémeti GYENES EMÁNUEL motorversenyző, többszörös magyar és román bajnok, 2007 óta a Dakar-ralik rendszeres résztvevője. Alább vele készített interjúnkat olvashatják.

Hogyan lesz valakiből ralimotoros és Dakar-versenyző?

– Nekem szerencsével kezdődött. A 2000-es évek elején megnyílt egy motorgyár, a KTM képviselete Szatmárnémetiben. Én azelőtt nagyon sokat bicikliztem, de nem volt motorom, nem tudtam hozzájutni. A képviseletet megnyitó üzletember fia szintén biciklizett. Kölcsönkérte az én kerékpáromat, odaadtam neki, és elszakadt nála a fékkábel. Ez hétvégén történt, és azt mondta az édesapja, hogy hétfőn menjek be a motorszervizbe, és a fiúk majd megjavítják. Akkor én 15 éves voltam. Bementem, és azóta ott maradtam, ők támogattak. Vettek nekem egy motort, versenyekre mehettem, először még amatőr kategóriában. Így kezdtem végül is motorozni, majd 2007-ben ugyanez a vállalkozó, Szilveszter Zsolt, felvetette, hogy nem-e akarok részt venni a Dakar-ralin. Én persze rábólintottam. Az első Dakaron csak annyi volt a tennivalóm, hogy befejezzem a versenyt, nem volt fontos, hogy hányadik leszek. Sikerült végigmenni, utána már sokkal könnyebb volt más támogatókat szerezni és folytatni ezt a sportot. Most ott tartok, hogy van nyolc Dakar-szereplésem, hétszer végigmentem, egyszer kiestem sajnos, nem műszaki problémák miatt, egy baleset kapcsán, 2009-ben.

Már a jövő évi Dakar-indulása is biztos?

– Igen. A verseny mindig január első hétvégéjén kezdődik, és két hetet tart, 9000 kilométer szokott lenni a táv. Ez egy nagy verseny, végül is a világon a leghíresebb tereprali, meg a legnehezebb is. Május 15-én nyílik meg a nevezés, és utána kell elküldeni a nevezési díjat, ami persze elég nagy összeg, ezért részletekben lehet fizetni. Igen, a 2019-es Dakaron is ott leszek, viszont még kell szereznem pár támogatót. A nevezésre és a logisztikára már megvan a pénzem. Idén voltam a harmadik Dakaromon ezzel a motorral, amit még 2016-ban a Szatmár Megyei Tanács vett nekem, tehát ebben az évben már le kéne cserélni. Még megpróbálok szerezni pár támogatót, hogy tudjak egy új motorkerékpárt venni.

Milyen különleges felkészülést igényel Öntől egy ilyen verseny?

– A fizikai felkészülés és a mentális is nagyon fontos. Két héten keresztül kell mennem a motorral, mindennap 700-800-900 kilométert megtenni nem akármilyen terepen, minden reggel fél 4-kor, 4-kor kelni. Mentálisan is nagyon ott kell hogy legyél, hiszen vannak olyan pillanatok, amikor padlón vagy, mert nagyon nehéz a terep, már nagyon sok ideje csinálod, már nagyon sok nap eltelt, azt sem tudod, milyen nap van, hétvége vagy hétköznap… Amikor mélyponton vagy, nagyon jó, ha mentálisan fel vagy készülve ezekre a nehézségekre, és tudod, mi vár rád, hogyan léphetsz túl ezeken. Ha fizikailag nagyon jól felkészülsz, akkor lehet, hogy a mentális fáradtság okozta problémák nem lesznek olyan nagyok, és könnyebben átmész az akadályokon.

Van-e egy raliversenyzőnek civil foglalkozása?

– Az Autonetnél dolgozom, ez motor-, autó- és kamionalkatrész-importőr cég, egyébként a fő szponzorom. Már tíz éve vagyok náluk, tíz éve is támogatnak, a motorkerékpár részlegen vagyok eladó. Tehát mindenképpen a motorok vannak központban.

Nagyváradra azért jött, mert a PIHE közlekedésbiztonsági rendezvényt támogatja, immár évek óta…

– Megpróbálok egy kicsit segíteni ebben. Mint ahogy elhangzott, nincs Nagyváradon elég bicikliút, ugyanúgy Szatmárnémetiben és egész Romániában is gond ez. Nem a mostani vezetőség a hibás ezért, hiszen a városok nem úgy lettek kialakítva, hogy mindenhova lehessen kerékpárutat építeni. Viszont vannak olyan dolgok, amikkel tényleg segíthetjük a biztonságos közlekedést, ezt a saját tapasztalataimból tudom elmondani. Például én biciklivel szoktam járni a városban, és nagyon oda kell figyelnem, mert Romániában az autósok nincsenek felkészülve a biciklisekre, motorosokra, mivel ennek a fajta közlekedésnek nincs hagyománya. Hollandiában odafigyelnek a kerékpárosokra, sokkal több ott a biciklis, mégis kevesebb a baleset, mint nálunk, mert itt nincs meg az a közlekedési kultúra. De mind kerékpárosként, mind gyalogosként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mi hogyan közlekedünk, és sofőrként is mindig figyelnünk kell a másik vezetőre. Ha szemből jön egy autó, te már nagyjából látod, hogy ő néz-e a tükörbe, akar-e valami mozdulatot tenni, meg akar-e fordulni, és ha ezekre odafigyelsz, nagyon sok balesetet meg lehet előzni. Gyalogosan is, amikor odaállunk a zebrához, hiába tudjuk, hogy nekünk van elsőbbségünk, akkor sem lépünk le egyből a járdáról. Körül kell néznünk, mert jöhet egy autós, aki minket nem vesz észre, például a parkoló autóktól, és hiába van elsőbbségünk, megnyomoríthat. Oda kell figyelnünk egymásra, akkor sokkal kevesebb lesz a baleset. Ha valaki drogot vagy alkoholt fogyasztott, akkor a reflexei romlanak, sokkal nagyobb lesz a reakcióideje, sokkal nagyobb lesz a féktávolsága, megnő a balesetveszély. Saját hibámból tudom, hogy a telefon használata nagy problémát jelent. Az autómban van kihangosító, úgy szoktam beszélni, de ha másik autót vezetek, olyat, amiben nincs, fel szoktam venni a telefont. Ezt mindenki megteszi, bár nem lenne szabad. Tavaly bicikliztem itthon egy olyan kerékpárúton, amit a járda kettéosztásával alakítottak ki, és közben felvettem a telefont, amikor egy kapu alól kihajtott egy autó. Elsőbbséget kellett volna adnia nekem, de nem tette, ezért hibás volt, de én is, mert telefonáltam, s nem volt megfelelő a reakcióm. Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy ha nem telefonálok, akkor ki tudom kerülni az autót, de így nem tudtam megállni, átrepültem a motorháztetőn, a biciklim széttört, a telefonom is. Nem lett komolyabb bajom, s bár nem kértem a sofőrtől sem semmit, mégis meg kellett várnunk, amíg kijöttek a mentők, a rendőrség. Azt mondom, ha csak kicsit odafigyelünk ezekre a dolgokra, akkor nagyon sok balesetet meg lehet előzni.

 

 

Gyenes Emánuel 1984-ben született Szatmárnémetiben. Több hazai és külföldi versenyen ért el jelentős eredményeket, például 2011-ben és 2015-ben megnyerte a Dakar-rali maraton kategóriáját, összesítésben a 18., illetve a 21. helyen végzett; 2005 és 2015 között többszörös román bajnok több kategóriában, hétszer nyerte meg az enduro és nyolcszor az endurocross kategóriát, Magyarországon is enduro-bajnok.

2018.06.24
Galéria
Nagyváradon a közlekedésbiztonsági konferencián
Homokdűnék között – a 2018-as Dakar-rali negyedik szakasza
2018. január 13-án La Pazban
Az idei Dakar nyolcadik szakaszán
A KTM motorjával
Tavaly egy franciaországi versenyen