Járványalagútban

A Biharország decemberi számában jelent meg a beszélgetés DR. RITLI LÁSZLÓ gyermekgyógyász főorvossal. Azóta egyes kérdésekre – milyen lesz az oltóanyag, mikor érkezik, mikor kezdődik az oltás – már választ kaphattunk.

Kilenc hónapja tévelygünk a koronavírus-járvány alagútjában, várva a kiutat jelző fény fellobbanását. Talán azok a családok várhatják ennyire új családtagjuk világra jöttét, akiknek úgy tűnt, nem sikerül a családbővítés, de aztán mégsem volt hiábavaló a reménykedésük. Ez alatt a kilenc hónap alatt annyi minden feltételezést hordtak össze, a szenzációhajhász sajtó csakúgy, mint a szomszédok pletykacsatornáira hagyatkozók, hogy ember legyen a talpán, aki nem szédül bele a naponta változtatott információkba. Csak épp a legfontosabb hiányzik: a bizonyság, hogy hamarosan vége lesz a fejenállásnak, és talpra állva mehetünk az egy évvel ezelőtt még a legnormálisabbnak hitt utunkon.

A Biharország szerkesztősége és olvasói nevében köszönöm meg dr. Ritli László gyermekgyógyász főorvosnak, hogy megpróbál segíteni eligazodni a járványalagútban tévelygők seregének.

– Sokan úgy emlegetik ezt a március elején ránk tört kórt, hogy új koronavírus. Lehet, hogy történt utalás az elején a hasonló régire, de idézzük fel, mikor dühöngött az, és miért nem hallottunk eddig róla?

– A koronavírus már évtizedek óta ismert, de eddig könnyű, banálisnak is mondható betegségeket okozott. A 2002–2003-ban jelentkezett SARS-CoV (Severe Acute Respiratory Syndrome – súlyos heveny légúti tünetegyüttes) már ártalmasabb volt, habár nem túl nagy területen okozott 8-9 ezer megbetegedést és 700-800 halottat. A következő járvány, a 2012-ben fellépett MERS-CoV az elnevezésében is hordozta a közép-keletiséget (Middle East) és valamivel ártalmasabb volt: 2500 beteg és 900 halott „tanúsítja”. Ismét víruscsend következett egészen a most is dúló járvány kitöréséig. Újként emlegetik, mivel rokona a 2002-esnek, vagyis nem túlzás azt mondani, hogy az emberhez hasonlóan viselkedik genetikailag: az egyedfejlődés során bekövetkezhet olyan genetikai módosulás, amiből aztán a különbözőség fakad. Egyébként a mostani vírussal kapcsolatos hivatalos álláspont, hogy állatról terjedt át emberre, de gondolom, ezt majdnem mindenki hallotta már a baj kezdetekor, amikor a denevérektől kapott fertőzést emlegették.

– Az összevissza szóbeszédek már az elején beharangozták, hogy ne üljünk a babérjainkon, ha netán kigyógyulnánk a bajból, hanem vértezzük fel magunkat a második hullám ellen, ami előreláthatólag kegyetlenebb lesz. Semmiféle víruscsitulást nem észleltünk, de váratlanul már a második hullám kellős közepére lokalizáltak a mindentudók, sőt nemrég egy magát komolyabbnak tartó, de a bulvárhíreket mégis erősen kedvelő hírcsatornán azt olvastam, felfedezték az újabb vírust, a tavasszal ránk köszöntöttnek egyfajta mutánsát, amitől aztán valójában bekövetkezik az égszakadás-földindulás. Mi igaz ebből az egészből?

– Az első nagy ijedelem után, mivel mondhatjuk, hogy általában mindenki betartotta az előírásokat, ám sokáig mégsem lehet megszorítások között tartani az embereket, aránylag hamar feloldották a tilalmak nagy részét, és ennek tudható be, hogy szinte azonnal megint megjelent a kór. Ilyen még nem volt, hogy három hónap alatt gyakorlatilag az egész világon elterjedjen a járvány, vagyis ilyen borzalmasan agresszív kórokozóra még nem volt példa. Ezt az általános, közösségi elterjedést a klasszikus módszerekkel nem is lehetett előre látni és meghatározni. Ez a legveszélyesebb forma, nagyon ragályos, és most elég későn vezették be mindenütt a megkötéseket. Az említett mutánsság pedig természetes, kapcsolódik az előző kérdésben elmondottakhoz, vagyis az embernél is előforduló genetikai malőr, de ez még egyelőre inkább csak feltevés, szerencsére nem beszélhetünk róla élesben.

– Naponta zúdítják ránk a sajtóban a számok áradatát, csak épp azt felejtik el a számözön végén hozzátenni, ami pedig a népmesék befejezésének kedvenc fordulata, hogy „aki nem hiszi, járjon utána!” Az orvostársadalom hogy viszonyul ehhez a folyamatos „tájékoztatási lázhoz”? Amellett, hogy természetesen az országos, a környező államok, a kontinensünk és végső soron az egész világ vírusviszonyai is érdekelnek, leginkább a megyénk és a megyeszékhelyünk aránylag pontos helyzetéről volna jó minél többet tudni. Segítsen ebben, doktor úr!

– Az említett „számözön” mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a különböző országokban kezdetben még nem volt egyforma a raportálás: voltak országok, ahol egyszerű számokat jelentettek be, másutt százalékban vagy ezrelékben számoltak, sőt vannak olyanok is, ahonnan egyáltalán nem érkeznek jelentések. Ez utóbbi esetek természetesen nem azt jelentik, hogy azokat a helyeket a vírus „óvatosan” kikerülte volna, bár az adatok hiányát némelyek úgy értelmezik, hogy ott valóban nincs fertőzés. Mostanra viszont már megtörtént a megállapodás, és a közölt számok kéthetente frissülnek, ezer emberre számolva a fertőzötteket. Az említett nem raportálók között nincs európai ország, azaz eléggé hihetők a közölt adatok. De ha netán túlzottnak vagy ellentmondónak tűnnek egyes számadatok, az biztosra vehető, hogy az eltelt kilenc hónap alatt a jelenség, a megbetegedés megötszöröződött. Ami Bihar megyét illeti, sajnos országos viszonylatban az első tíz között vagyunk, habár nem az elsők, de nem is a tizedikek. Pontosan nem tudjuk, mi az oka, mert nem panaszkodhatunk az előírások betartása miatt, de talán a nagyobb mozgékonyság, jövés-menés magyarázhatja a helyzetet.

– Azzal kapcsolatban is hallatszanak hírek, hogy a kórházak megteltek, az egészségügyi személyzet viszont egyre csökken. Kérném ezeket az adatokat is megerősíteni, vagy ha úgy szükséges, akkor korrigálni!

– Törvényszerű, hogy amikor ránk zúdul egy ilyen helyzet, akkor annak az árnyoldalai nagyon hamar láthatóvá válnak. Kétségtelen például, hogy a nagyszámú megbetegedés nagyon megterheli a kórházak kapacitását, bátran mondhatjuk: az elviselhetőség határáig. Hirtelen betelik a kórház olyan értelemben, hogy hiába szabjuk meg minden egységben az intenzív kezeléshez elkülönített öt-öt ágyat, amikor harminc-harmincra lenne szükség. Tehát a személyzeti és felszerelési megterhelés valós probléma, semmiképpen sem mondható folklórnak. És nem csupán az elviselhetőség határát kell emlegetnünk, hisz épp a karácsonkői (Piatra Neamţ) kórháztragédia bizonyítja, hogy egyébként megszokott eljárások drámai helyzetben katasztrófába fordulhatnak. Ott is az volt a baj, hogy a kórtermek felszerelésekor licitáltak a konnektorokra, a legolcsóbbakat szerezték be, hisz ha nem így történik, az lett volna a baj, hogy fölöslegesen szórják a pénzt. És a legolcsóbb nem a legjobb minőségű, s a túlterhelt konnektorok okozták a rövidzárlatot.

– Megkérdezem még a véleményét a naponta változó oltáshírekről, különösképpen arról, mennyire tartja lehetségesnek a vakcina beadásának kötelezővé tételét.

– Az egész világon ez az egyetlen igazi lehetőség az immunizálódásra, ami nélkül nem lehet eredményesen védekezni a hasonlóan agresszív vírustámadások ellen. Úgy tűnik, hamarosan elkészül a vakcina, helyesebben a vakcinák egész sora, hiszen állítólag 200 típusú oltással próbálkoznak világszerte, ebből 40 már előrehaladott állapotban van, 10 pedig nagyon közel a készhez. Mostani vélemény, hogy nem lesz kötelező az oltás, aki átesett a betegségen, és nem akarja a vakcinát, vagy akik eleve oltásellenesek, azokat nem fogják kötelezni. Egyszerre nem is lehet mindenkit beoltani, csak körülbelül 30 százalékot, elsősorban azokat, akik a legveszélyeztetettebbek: az egészségügyi személyzetet, illetve a közösségi szolgáltató és rendfenntartó intézmények dolgozóit. Az idősek, a krónikus betegek szintén előnyt élveznek, a fiatalok ugyanis könnyebben felgyógyulnak. Egyelőre minden megyétől kérik majd a hozzávetőlegesen szükséges oltásszám leadását, hisz az utolsó száz méteren vagyunk, hamarosan meglesz a vakcina. Csak azt nem lehet tudni, milyen oltás érkezik, hogy fog „viselkedni”, egyszer vagy többször kell-e majd beadni, és nem utolsósorban: milyen lesz az esetleges mellékhatása.

– Végezetül pedig, bármennyire is ódzkodom a jósolgatástól, megkérdezném, körülbelül mikorra gondolja a fényre jutásunkat a járványalagút sötétjéből?

– Az oltás mindenképpen hozzájárul majd a fényre jutásunkhoz abból a járványalagútból, amit valamelyest mi is továbbmélyítettünk a sok rémisztgetéssel és találgatással. De egyszer csak kijutunk!

2021.01.17
Galéria