A szépkorúak vasárnapja Magyarkakucson

Ünnepi istentisztelet színhelye volt október utolsó vasárnapján a magyarkakucsi Árpád-kori református templom. Az idősek napját ünnepelték az egyházi szertartáson, vagy amint Fehérvári Zsolt helyi református lelkész fogalmazott, ez a nap a szépkorúak vasárnapja Magyarkakucson.

Mindig is nagyra értékeltem mindazt, ami ebben a kicsi magyar református közösségben történik. Nemcsak az idősek tiszteletére rendezett eseményen volt alkalmam részt venni évek óta, de az elszármazottak találkozóján is minden augusztusban. Általában a helyi magyar lakosság 70-80 százaléka részt vesz ezeken az eseményeken, ez az október végi vasárnapon majd félszáz személyt jelentett.

Az istentiszteleten Fehérvári Zsolt lelkipásztor hirdetett igét. Prédikációjának alapgondolatait Pál apostol korinthusbeliekhez írt első levele 12. részének 20–27. verséből merítette: „Így azonban sok tag van ugyan, de egy test (…)” – szól a többi között az ige. „Látjuk elsősorban azt ebből az igéből, hogy a keresztyén gyülekezetben, Jézus Krisztus egyházában, ebben az élő szervezetben mindenkinek megvan a maga helye. A különböző akadályokat sokszor úgy éljük meg, hogy azt érezzük, elválasztanak egymástól, de ezek az akadályok nem vezethetnek oda, hogy mi, emberek, ne közösségben legyünk egymással. A különböző egyedi tényezők, melyek meghatároznak bennünket és az életünket, azok a Jézus Krisztus egyházában már nem számítanak. Mi megértjük egymást, és tudunk segíteni egymásnak” – fogalmazott a lelkész. Beszélt a generációs akadályokról és arról, hogy a fiatalok sokszor nem értik meg, hogy milyen jó, ha az idősebbek átadják a fiataloknak tapasztalataikat. „Legyenek mindig együtt az idősek és a fiatalok. Egymásért vannak a gyülekezetben, oda kell figyelni az ő tanácsaikra, szavaikra” – hangzott el.

Köszöntések

 

Barabás Imre, a Magyarkakucsi Református Egyházközség főgondnoka, miután nagy szeretettel köszöntötte a gyülekezetet, külön a település időseit, örömét fejezte ki, hogy újra méltóságteljesen köszönthetik a falu idős lakosságát. „Ünnep ez a nap, mert azokat köszöntjük, akik egy hosszú élet munkáját és rengeteg tapasztalatát tudhatják maguk mögött. Köszöntjük azokat, akiknek szeretetét, gondoskodását és türelmét mindnyájan nap mint nap érezzük és éreztük. A gyerekek, az unokák, dédunokák továbbvihetik mindazt, ami szép, ami jó és igaz, ami értékes.”

Majd arról beszélt a főgondnok, hogy az ünnepeltek tudják, mi a jó, mit lehet továbbadni a következő generációnak. Aztán arról szólt, hogy az időseknek ma sincsenek nyugodt hétköznapjaik, hiszen küzdeni kell a betegséggel, egyeseknek a magánnyal, vagy a kevés nyugdíj is gondot okoz. Ennek ellenére a település idősebb korosztályának tagjai ma is aktívak: „Nem azért kelnek fel kora reggel, hogy a munkahelyre igyekezzenek, hanem azért, hogy a ház körül, a kis gazdaságban szorgoskodjanak. Nem nagyon találkozunk a faluban olyan nyugdíjassal, akinek ne lenne dolga. Isten megáldja önöket!”

A továbbiakban néhány idősebb hölgy egy rövid kulturális műsort mutatott be, az idősek gondjait felmutató összeállítás hangzott el, no meg néhány szavalat.

Az eseményen jelen lévő Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke is köszöntötte az ünnepi esemény résztvevői. Beszédét egy történettel kezdte, mely egy németországi evangélikus egyházközség lelkipásztorával történt meg: egy ínséges évben egy hívétől kapott egy kenyeret. Ezt a kenyeret továbbküldte egy szerinte még jobban rászoruló családnak, de azok is továbbküldték. Az, aki utoljára kapta, arra gondolt, hogy a városba érkezett fiatal papnak nincs, ki vigyen kenyeret, így ő ezt neki adta. A kenyér ily módon visszakerült oda, ahonnan elindult. „Én hiszem azt – mondta a szenátor –, hogy Magyarkakucson is hasonlóan gondolkodnak az itt élők, s hogy addig van ennek a nemzetnek jövője, amíg egymásra tudunk figyelni. Addig van egy közösségnek jövője, amíg annak tagjai mindig odafigyelnek arra, hogy vannak mások, akik lehet, elesettebbek, mint mi. Ha oda tudunk figyelni egymásra, akkor ennek a közösségnek van jövője itt, a Kárpát-medencében.” Arról is szólt, hogy mi nem azóta tiszteljük az időseket, amióta az ENSZ 1991-ben úgy határozott, hogy legyen egy nap az időseké. Ez a nemzet, amióta itt van a Kárpát-medencében, köszönti az időseket, hiszen Szent István királyunk Imre herceghez írt intelmeiben már ír erről, hogy ha eredményes akar lenni, akkor a vénekkel tanácskozzon – fejtette ki a többi között Cseke Attila szenátor.

Ezt követően a lelkész és a főgondnok nyújtotta át a szépkorúakat köszöntő okleveleket és ajándékokat.

A fiatal lelkész

Szeptember elseje óta van új lelkipásztora a magyarkakucsi református gyülekezetnek. Az istentisztelet végén megkértem Fehérvári Zsoltot, mutatkozzék be olvasóinknak. „Selymesilosván születtem 1989. november 23-án. A zilahi református Wesselényi Kollégiumban érettségiztem, a Debreceni Hittudományi Egyetemen végeztem el teológiai tanulmányaimat. A segédlelkészi évemet Zilahon teljesítettem, majd Magyarkakucsra kaptam kinevezést. Nagyon szeretek olvasni. Édesapám szintén lelkész, és testvérem is Biharban, Örvénden teljesít szolgálatot. Örültem annak, hogy ide kerültem. Amikor Élesden diakónusként szolgáltam egy évig, többször is voltam itt helyettesíteni, tehát ismertem a települést. Azt már akkor tapasztaltam, hogy lelkes közösségről van szó. Mondhatni, ma már itthon vagyok, nagyon pozitív a hozzáállás a gyülekezeti tagok részéről, ezt igyekszem meghálálni, megszolgálni. Egyelőre csak vasárnaponként jövök, de nemsokára szeretnék beköltözni a parókiára, mivel így, »távirányítóval« nem lehet egy gyülekezetet vezetni. Az itteniek vártak már, hiszen egy ideig lelkész nélkül volt a gyülekezet, tehát örültek érkezésemnek.”

2020.12.27
Galéria
Az időseket köszöntötték a magyarkakucsi református gyülekezetben
Cseke Attila szenátor az idősek megbecsülésének hagyományáról szólt
Az ünnepi istentisztelet után a templomkertben
Fehérvári Zsolt lelkészcsaládból származik, s megtalálta a helyét a gyülekezetben
Fehérvári Zsolt lelkipásztor és Barabás Imre főgondnok oklevelet és ajándékot adott át a szépkorúaknak