A festészet öröm számára

SZABÓ ILDIKÓ székelyhídi amatőr festőt néhány évvel ezelőtt ismertem meg, amikor férje, Szabó Tibor agrármérnök kalandos életútjáról írtam. Megkapó volt kedvessége és derűs életszemlélete. Alkotásaira az egyik közösségi oldalon figyeltem fel néhány hónappal ezelőtt.

Székelyhídi ismerősöm azzal igazított útba, hogy könnyen megtalálom Szabó Ildikó házát, mivel a kaput gyönyörű népi motívumok díszítik. Indulás előtt az érmelléki városban élő Gavrucza Tibor, a nagyváradi Tibor Ernő Galéria tagja, egykori művészeti vezetője véleményét is kikértem Szabó Ildikó alkotásairól. Ő tehetséges amatőr festőnek mondta, aki méltó arra, hogy alkotásait és őt magát is bemutassuk az olvasóknak.

Kellemes nyárutói napon kopogtam be Szabóék otthonába, a férjjel régi ismerősként üdvözöltük egymást. Mielőtt megkérdezhettem volna, Ildikó mikor ébredt rá arra, hogy tehetsége van a festészethez, rajzoláshoz, egy ismerősnek tűnő portréra figyeltem fel: magamat láttam. Szabó Ildikó a közösségi oldalon található fényképemről rajzolta meg.

– Rajzolni mindig is szerettem, már iskolás koromban sokszor leültem és rajzolgattam, de azok amolyan egyszerű gyerekrajzok voltak. Szerettem a kézművességet is, de úgy igazán két éve festek-rajzolok. Éreztem, hogy valamit tennem kell, van bennem valami, amit ki kell adnom, amit muszáj papírra vetnem. Kezdetben versírással foglalkoztam, de azok sem kiemelkedő munkák voltak. Akkor elhatároztam, megpróbálok rajzolni, s amikor a párom látta, hogy van hozzá tehetségem, javasolta, végezzek el egy rajztanfolyamot. Mert nekem nem volt semmi szakmai képesítésem. Feltettem magamban a kérdést: vajon a tehetség, a rajzolás, festés velünk született képesség, vagy megtanulható? Aztán Váradon elvégeztem egy háromnapos jobb agyféltekés rajzkurzust, amelyet nagyon sokan bírálnak, pedig nagyon jó, mert nem rajzolni tanít meg, hanem látni. A vizsgamunkám után azt mondtam, ha ez nekem sikerült három nap után, akkor tudok többet is, és elkezdtem dolgozni. Először portrékat rajzoltam, ami sokak szerint a legnehezebb, utána a párom javaslatára festeni kezdtem, hogy színes legyen egy kicsit az alkotásom. Amikor az első festményem elkészült és jól sikerült, azt mondtam, ezt folytatni kell, és megcsináltam még egyszer. Persze közben tanultam, részt vettem online tanfolyamokon, de őszintén mondom, látom magamon a fejlődést, most már tudom, hogy kell csinálni. Nem szeretek utánozni másokat, nekem mindig kell valami egyedi benne, amiről úgy gondolom, hogy az a névjegyem. Most például kitaláltam, hogy a ceruzarajz portrékon a szemeket színesre csinálom. Úgy gondolom, lassanként eljutok oda is, hogy megtanulom, hogyan kell színes portrét készíteni. Mindez nagyon jó érzés, nagyon szeretem azt, amit csinálok. Nagyon jólesett, hogy meghívtak: festményeimmel vegyek részt egy helyi kiállításon. Nagyon büszke voltam magamra, az alkotásaim tetszettek a látogatóknak. Vannak megrendeléseim, jótékonysági alkalmakon veszek részt, műveimet felajánlom ilyen célra. Februárban például a Gyermek Jézus Otthon számára rendezett jótékonysági bálon 1700 lej értékben licitáltak az alkotásaimra, nagyon boldog voltam, hogy ennyit tudtam segíteni.

– Mennyi ideje van arra, hogy megvalósítsa, amit elképzelt?

– Minden áldott este dolgozom, a legtöbb esetben a férjem is jelen van, közben beszélgetünk. Most például az említett otthon lakóinak készítek az ő elképzeléseik szerint egy-egy rajzot, festményt – ki mit akart. A férjemnek egyébként nagyon sokat köszönhetek, ha nem állt volna mindig mellettem, nem tudom, hogyan alakult volna az életem. Kihozott belőlem minden jót, mindig mindenben mellettem állt.

– Arra nem gondolt, hogy tagja legyen a nagyváradi Tibor Ernő Galériának?

– Nem vagyok én még azon a szinten, de igyekszem fejlődni, és ez szerintem érezhető alkotásaimban. Nagyon szeretek ajándékozni, ez örömet szerez nekem, sok rajzomat, festményemet ajándékoztam el. Szeretném kiemelni, hogy nagyon jó baráti köröm van, ők biztattak, ne hagyjam abba, nekik is szeretném ezt megköszönni. Sokan csodálkoznak azon, hogy csak most, ebben a korban kezdtem festeni, rajzolni, nemrég egy barátnőm meg is kérdezte: Ildi, eddig hol voltál? Számomra a rajzolás és a festés öröm. Korábban majd harminc évet dolgoztam egy cipőgyárban, ott is olyan munkaköröm volt, melyhez türelem kellett. Ha valami nagyon pontos dolgot kellett megvalósítani, azt rám bízták, mert tudták, hogy hiba nélkül megcsinálom.

Szabó Ildikó egyébként tősgyökeres nagyváradi, tizenegy éve él Székelyhídon. Szabó Tiborral közös otthonukban a falakon Szabó Ildikó alkotásai, van mit megnézni. Amíg körbejártuk a házi galériát, az is elhangzott, hogy a közeljövőben egy műtermet fognak kialakítani – ezt a férj is megerősítette.

2020.12.21
Galéria
Népi motívumok a konyhában
Szabó Ildikó az egyik csendéletével
Az egyik tájképe
Három nagy lányát is lerajzolta
A székelyhídi gyermekotthon lakói, óhajuknak megfelelően, megkapták Szabó Ildikótól a rajzokat, festményeket. A jobb oldali kisfiú kezében Messi portréja
Kipróbál sokféle technikát
Egy örömteli ölelés
Szabó Ildikó örömmel fest és rajzol
Kulcsszavak: