Hol volt, hol nem volt... elvitte a COVID a nyarat
Felemás nyár volt ez – sok szabállyal, tiltással, maszkkal, rémhírekkel –, bizonyára senki sem élvezte igazán. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élte meg a pedagógus, a tánctanár, az egyetemista, a nyugdíjas vagy éppen az önkormányzati képviselő a szigorításokat s az ezek miatt megváltozott nyári hónapokat.
Kiri Evelin hiphoptáncoktató: – Sajnos a járvány az egész művész‑ és sportvilágot megbénította. Nem volt ezzel másként Nagyszalontán a mi táncegyesületünk sem, amelyet a férjemmel közösen vezetünk. A karantén alatt online tartottuk a kapcsolatot a táncosainkkal. Erősítő edzéseket tartottunk, és hetente kaptak különböző táncos feladatokat. Három hónap internetes kapcsolattartás után, júniusban sikerült visszatérnünk a táncterembe. Sajnálatos módon nálunk is voltak, akik felhagytak a tánccal a karantén ideje alatt, bármennyire is beleadtuk szívünket-lelkünket abba, hogy megőrizzük a motivációjukat. Természetesen ezzel a jelenséggel nem vagyunk egyedül, hiszen ezen időszak alatt világszerte nagyon sokan feladták az addig szeretett sportot. Szerencsére nagy teremben dolgozunk a gyerekekkel, így teljes létszámmal vághattunk bele nyáron a közös munkába. Nagy szomorúsággal tölt el minket, hogy egyelőre egy versenyen, rendezvényen sem mutathatjuk be azokat a produkciókat, amelyekkel az elmúlt versenyszezonra készültünk. Ráadásul a járvány kitörése előtt fektettünk bele nagyon sok pénzt az új fellépőruhákba, egy részüket már ki is növik a gyerekek, mire színpadra állhatunk majd. De ettől függetlenül továbbra is próbáljuk a legjobb tudásunk szerint buzdítani a táncosainkat. Sikerült egy rövid kirándulást szerveznünk a csapatok egy részével, az nagyon jó hangulatban telt. Az is nagyon elkeserít, hogy idén a saját szervezésű versenyünket sem tarthatjuk meg, így 2020-ban nem lesz The Game Nemzetközi Hiphoptáncverseny Nagyszalontán. De bízunk abban, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon, és újra együtt örülhetünk a megmérettetéseken egymás sikereinek határon innen és túl is.
Laczikó Ács Mónika pedagógus: – Véleményem szerint a Covid és ez az egész helyzet nagyon megnehezíti a pedagógusok munkáját, életét is. Az idén nyáron nem szervezhettünk táborokat, vagy ha valaki mégis vállalta, akkor szembesülnie kellett a szigorú előírások betartatásával. Mi nem szerveztünk most idegennyelv-táborokat, és a gyermekek által nagyon kedvelt bibliahetek is elmaradtak. Anyagilag is sokkal megterhelőbb volt ez az év, mint az előzők, mind az oktatóknak, mind a szülőknek. Nagyon örültünk, amikor megkaptuk a vakációs utalványokat, és egypár napot eltölthettünk a férjemmel a Fogarasi-havasokban. Külföldre utazni természetesen nem állt szándékunkban, a helyzet miatt. Nagy segítség volt az üdülési utalvány, nélküle anyagilag is megterhelőbb lett volna. Nagyon bízom abban, hogy jövőre felszabadultan lehet majd diáktáborokat, különböző szabadidős foglalkozásokat szervezni, visszaáll az élet a normális kerékvágásba, és úgy oktathatunk, ahogyan korábban, nem online, nem maszkban, nem távolságot tartva, didaktikai eszközök, játékok használatával.
Kovács István, a Zilahy Lajos Művelődési Ház igazgatója: – Az országban fellelhető összes kulturális intézményhez hasonlóan mi is sajnálattal vettük tudomásul a beltéri tevékenységeket megtiltó határozatot. Elsőként az itt zajló tevékenységek vezetőit értesítettük a korlátozó intézkedésekről. Kollégáimmal egy ideig más feladatkörben tevékenykedtünk, majd kénytelenek voltunk kényszerszabadságra menni. Anyagi oldalról megközelítve a dolgot, elmondhatom, hogy olyan rendszeres tevékenységeket kellett beszüntetnünk, amelyekért terembért fizetnek, így ez okozott némi, de nem jelentős jövedelemkiesést az intézmény számára. A járványhelyzet a művelődési ház égisze alatt működő két néptánccsoport terveit is keresztülhúzta, mivel nyaranta táborokat szoktak szervezni, emellett csapatépítő kirándulást tartanak, amelynek útiköltségét az intézmény állja. A korlátozások részleges feloldása óta, az óvintézkedések betartása mellett, már elkezdődtek bizonyos tevékenységek, amelyeken korlátozott számban vesznek részt az emberek. A nyár végén megjelent sajtóhírek nyomán, melyek szerint ismét megnyílhatnak a kulturális intézmények, számos színházba járó, bérletes nagyszalontai keresett fel, azonban (cikkünk leadásáig – szerk. megj.) a prefektusi hivataltól még semmilyen felvilágosítást nem kaptunk ezzel kapcsolatban. Kollégáimmal reméljük, hogy minél hamarabb visszatér minden a régi kerékvágásba, de ez az országos, illetve a megyei és helyi járványhelyzet alakulásától függ.
Id. Borbély Antal nyugdíjas: – Sajnos a vírus minden programunkat felborított a nyugdíjas-egyesületben. A magyarországi egyesületekhez intézett meghívásainkat a rendezvényeinkre mind visszamondták a vírus és a határzár miatt. Két uniós támogatású kiránduláson sikerült még részt vennünk, az egyik Zsibóra, a másik Menyházára szólt. Nyár végén tartottunk még egy műveltségi vetélkedőt ebéddel egybekötve az Arany Menza jóvoltából, persze odafigyelve az előírásokra. Minden kedden van klubnapunk, ekkor kint az udvaron tartunk összejövetelt, römizünk, szalonnát sütünk; ezeket az alkalmakat a nyáron is megtartottuk, de persze a kötelező maszkhasználat és a résztvevők számának korlátozása mellett. Nem lett nehezebb az anyagi helyzetünk, hiszen a nyugdíjakat nem befolyásolta a vírus.
Gáll Éva önkormányzati képviselő: – Az új típusú koronavírus nagyon átírta az emberek életritmusát. Sajnálatos, hogy félelemben élik a napjaikat. A gyermekek nem járhattak iskolába, ami elszomorít. A barátok, osztálytársak, családtagok, munkatársak nem találkozhattak a megszokott programokon, eseményeken, szerintem ez megviselt mindenkit. Az önkormányzat égisze alatt a kijárási korlátozások idején idős embereknek segítettünk bevásárolni, gyógyszert kiváltani, telefonon beszélgettünk velük, hogy ne érezzék magukat egyedül. Önkormányzati képviselőként ebben az évben nem sok programban volt részem, mivel le kellett mondani a tömeges összejöveteleket. Csupán néhány, kis létszámú eseményen vettem részt kollégáimmal, mint például a szülővárosunk alapításának emlékünnepe, akkor koszorúztunk is. Egy másik ilyen alkalom volt az „összetartozás fájának” elültetése Arany János szülőházának udvarán. A családi vállalkozásunkban is csökkent a munka. Lehetett érezni, hogy az emberek jól átgondolják, mire költik a fizetésüket. Mi a családdal nem terveztünk nyaralást erre az évre, egy háromnapos kirándulásra mentünk el augusztusban Székelyföldre. Az év hátralevő részét szomorúnak látom, ha továbbra is marad ez a sok korlátozó szabály. A kórházak már nem látnak el más betegséget, nem létezik már más, csak a Covid. A gyermekek többségének jobban tetszik, ha járhat iskolába, és nem online oktatást akarnak. A szülők, nagyszülők annak örülnek, ha átölelhetik a családtagjaikat. Kell az emberi kapcsolat.
Struber Henrik Iliász egyetemi hallgató, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tagja: – Mivel ugye már március óta tart ez a járványhelyzet, engem és a diákszövetséget sem lepte meg annyira, hogy megváltozott helyzetben, online oktatással indul az új tanév, és szabályok közé szorítva zajlott le a nyár is. Mi minden olyan rendezvényünket, amit lehetett, online bonyolítottunk le, így például a nyári gólyatábor is internetes verzióban zajlott. Magánemberként én jól ki tudtam élvezni a nyarat, sokat kirándultam a barátaimmal az országban, erre például nagyon jó lehetőséget adott a Covid, hiszen az egyébként sok esetben mellőzött itthoni szép helyeket most sokan választották külföld helyett.
