Tenni kell, nem csak ígérni

Meleg Vilmos 1980-tól a nagyváradi színház művésze, 2001 és 2009 között a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója volt, 1981–1990 között a Csapat amatőr színjátszó csoportot vezette, 2017. július 1-től a Nagyváradi Állami Filharmónia igazgatója.

– Mint sikeres előadóművészt és menedzsert mi késztette arra, hogy az RMDSZ csapatát erősítse hosszú évek óta?

– Nem volt véletlen, hogy kik voltunk mi, azok az úgynevezett Tízek (írók, költők, képzőművészek, színészek), akik a diktátor házaspár kivégzése előtti napon Varga Gábor és Nagy Béla hívó szavára találkozni mertünk Nagyváradon. Akkor, 1989 decemberében „szervezkedtünk”, és a nevünket adtuk az RMDSZ Bihar megyei szervezetének megalapításához. Az sem véletlen, hogy azóta is kitartottunk mellette. Gondolom, nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, már akkor is ismert személyiségei voltunk a nagyváradi magyar közéletnek, és a szekus dossziék tanúsága szerint nemcsak a magyarnak. Mindannyian úgy gondoltuk, közösségi sorsunk, jövőnk tervezését, alakítását nem hagyhatjuk másra. Részt kell vállalni benne. Egyik kedvenc versemből idézném Váci Mihály sorait, amiket 1975-ben, utolsó kicsengetésem alkalmából mondtam először a mai Ady-líceum sportpályáján összegyűlt diákság előtt: „Nem elég jóra vágyni: / a jót akarni kell! / És nem elég akarni: /de tenni, tenni kell!”. Ezt ma is így gondolom és hirdetem, teszem, amit tennem kell közösségünkért, megmaradásunkért, itthon maradásunkért, nemzetünkért. Ugyanazzal a hittel és energiával, mint az érdekvédelmi szövetség alapításának pillanatában. Hű maradva az eszméhez és túllépni az emberi gyarlóságokon.

Nekünk mindenért meg kell küzdeni

– Ezt az azóta eltelt 30 év után is így gondolja?

– Persze, mert hiszem, hogy csak egy érdekvédelmi szervezet tud ebben a reánk kényszerült kisebbségi sorsban tenni a közért, a közérdekért. Tenni, nem csak ígérni. Újra- és újrakezdeni. Nem feladni. Nem félreállni. Harcolni, ha kell. Igazunkért. Létünkért. Múltunkért és jövőnkért. Ahogy lehet. A trianoni szétszaggattatás századik évében is. Mert megtanultuk, hogy nekünk mindenért meg kell küzdeni, még megszerzett jogainkért is újra meg újra. Hát megküzdünk. Van hitünk és erőnk, hisz van utánpótlásunk, akikben bízhatunk, akik velünk együtt itt akarnak élni és jövőt akarnak építeni, akik folytatják harcunkat az eszmebarikádokon. Még ifjúkorom sportpróbálkozásaiból maradt meg bennem a csapatszellem és a küzdőtér becsülése.

Erősíteni az RMDSZ-csapatát

– Ez minden elismerést megérdemel, de vannak, akik esetleg sértődésből vagy más okok miatt azóta félreálltak, esetleg, sporthasonlattal élve, a pálya széléről okoskodnak. Erről mi a véleménye?

– Nem tartom elfogadhatónak azon kívülállók negatív kritikáját, akik nem álltak be soha a ringbe, de még a csapatba sem, és nem tapasztalták meg belülről azt, milyen emberpróbáló küzdelem kell néha ahhoz, hogy elérj egy közös célt, hogy mennyi gáncsoskodáson és személyes sérelmen kell túltenned magad még „baráti” környezetben is, hát még a kisebbségi sorsunkból fakadó másodrendűségben. „Nem elég a célt látni; / járható útja kell!” – idézem tovább Vácit.

– Miként javítana a nagyváradi kulturális életen?

– Mivel 38 évet a Szigligeti Színházban töltöttem, most pedig a filharmóniát irányítom, megkerülhetetlen, hogy véleményem legyen a nagyváradi kulturális életről, ha ezt nem is szeretem hangoztatni, hiszen természetesen szubjektív. De hát nem is lehet más. A kritika is az, még ha objektívnek kíván is látszani. A sok szubjektív vélemény mégiscsak eredményezhet valós helyzetfeltárást. Mindezt csak azért mondtam, mert a kérdésfeltevésben megfogalmazott kijelentéssel én is egyetértek. Javításra szorulna a helyi kulturális élet. Több szempontból is. Úgymint: emberi tényező (alkotó, befogadó), anyagi erőforrás (finanszírozás, céltámogatás), hasznosítási stratégia (saját közösség, idegenforgalom) szempontjából. Mivel a kultúra emberközpontú, ezért a legfontosabb az emberi tényező és ezen belül a kultúra fogyasztója – bár lehet, hogy ez furcsán hangzik egy színész-rendező-előadóművész szájából –, mert befogadó nélkül értelmetlenné és üressé válik minden próbálkozás. Az semmi esetre sem jó, ha mélyül a szakadék az alkotás és a befogadás között.

Kultúrafinanszírozási egyensúly

– Miként vélekedik a helyi kultúrafinanszírozás helyzetéről?

– Az egyensúly hiánya itt is tetten érhető, mint ahogyan az anyagi támogatások terén is. Bár az elmúlt négy évet finanszírozási aranykornak is nevezhetnénk – az előző évekhez képest – az RMDSZ-nek és koalíciós partnereinek köszönhetően, mégis kevés az a pénz, amit a megyei tanács tud nyújtani állami és saját forrásaiból, hiszen az összes kulturális intézmény anyagi gondja ezt az intézményt terheli. Ezért is tűzte zászlajára Cseke Attila nagyváradi RMDSZ-es polgármesterjelölt az egyensúly megteremtésének szükségességét, hogy Nagyvárad is járuljon hozzá projektek finanszírozásával a kulturális intézményrendszer költségeihez. A megfelelő finanszírozás az idegenforgalmi vonzerő növekedését is jelentheti. És ez már a hasznosítási stratégia része.

Szabadtéri színpadot a központba

– Mi a helyzet a kulturális intézményeknek helyt adó épületekkel?

– Infrastrukturális téren nagy hiányát érzi Nagyvárad egy nagy befogadóképességű multifunkcionális központnak, továbbá egy operának, meg egy legalább 1000 férőhelyes, állandó helyszínű szabadtéri színpadnak. Ne tekintsünk messzebbre, csak a hasonló lélekszámú Debrecenre. Javaslatomra ezt is felvette polgármesterjelöltünk a célkitűzései közé. Ugyanis a Bémer tér felújításával megnyílna a lehetőség a színház háta mögött egy olyan szabadtéri (júniustól szeptember közepéig működtetett) színpad és nézőtér konstrukció megterveztetésére, amilyen a szegedi Dóm vagy a budapesti Bakáts tér esetében megvalósult. Mi a csaknem teljesen zárt terünk központi fekvése mellett még egy nagy előnnyel rendelkezünk: a színház hátsó díszletajtaja elé épített színpad egy az egyben „kommunikálna” a színház színpadával. Ezáltal a teljes infrastruktúra (öltöző, zuhanyozó, toalett, kellék- és ruhatár, díszletraktározási lehetőség, fény- és hangtechnika) rendelkezésre állna, és nem kellene a színpad és a lépcsőzetes nézőtér kialakításán túl a kiszolgálóhelyiségeket is létrehozni.

Egy szavazat is sokat számít

– Miért fontos részt venni a szeptember 27-i önkormányzati voksoláson?

– Mert a jövőnk a tét. Nem lehet abba belenyugodni, hogy mások döntsék el helyettünk jövőnk alakítását, hogy négy évig ne szólhassunk bele városunk, megyénk vezetésébe. Mert aki otthon marad, az ebbe egyezik bele. Mit számít egy szavazattal több vagy kevesebb? Nagyon sokat. Egy szavazat is eldöntheti, hogy olyan többséget szerez valamelyik párt, amely minden jogos igényünket leseperheti. Mert ilyen a demokrácia, a többség dönt, ha tetszik, ha nem a kisebbségnek. De ha elmegyünk szavazni, és az érdekvédelmi szervezetünkre, az RMDSZ-re adjuk le voksunkat, akkor számarányunknak megfelelően nem lehet megkerülni bennünket, nem lehet nélkülünk döntéseket hozni, ami Nagyvárad és Bihar megye esetében is természetes kellene hogy legyen. De nem az. Tegyünk azért, hogy az legyen.

Ne vesszen kárba a voks!

– Ön szerint miért érdemes az RMDSZ jelöltjeire szavazni?

– Több okból is. Elsősorban azért, mert fiatal csapat, a tagjai a váradi és Bihar megyei jövőben érdekeltek, hiszen itt akarnak boldogulni és családot alapítani. Ugyanakkor a fiatalságuk mellett tapasztalt, szakmailag sikeres és hozzáértő csapatot indítunk, akik szakterületeiken már bizonyítottak. Másodsorban azért, mert az elmúlt évtizedek elért eredményeit az RMDSZ harcolta ki, és nem könyöradományként ajándékozta nekünk egyik román párt sem, hiszen bármit is ígérjenek, ők a félreállításunkban érdekeltek. Harmadszor: érdekvédelmi képviseletünk támogatottsága megyei és városi szinten is biztosíthatja, hogy nem vész kárba a szavazatunk, a visszaosztáskor ezzel nem támogatunk egy minket csak kihasználó vagy jogaink és sokszor létérdekünk ellen is fellépő formációt.

Teremtsünk egyensúlyt!

– Hogyan lehetne egyensúlyt teremteni a magyar jelenlét és a magyar képviselet aránya között Nagyváradon?

– Ha mindenki elmenne szavazni, és mindenki a RMDSZ jelöltjeit támogatná, mivel az egy ez esetben több, mint a kettő. Ugyanis két külön érdekeltség esetében még könnyebb a megosztás, ezáltal az uralkodás felettünk, s ezt józan ésszel és harminc év tapasztalatával mindenki beláthatja, főleg most, a trianoni ígéretek százéves be nem teljesítésének évében. Én minden jó szándékú, nemzete múltját és gyermekei jövőjét szem előtt tartó, Bihar megye településeit és Nagyvárad városát magáénak érző magyart arra kérek, teremtsük meg a magyar jelenlét és a magyar képviselet arány közötti egyensúlyt azzal, hogy elmegyünk szavazni, és az RMDSZ jelöltjeire bízzuk a képviseletünket!

Készült az RMDSZ Bihar megyei szervezetének megbízásából