Ne csak díszek legyünk a hivatalokban

– Miért adja a fejét valaki 40 évesen politikai pályára?

– Érdekes kérdés, amit sokan feltettek. Az ismerőseim közül sokan aggodalommal fogadták, míg mások rögtön bátorításukkal támogattak. Nem én kerestem a politikai szerepvállalást, hanem a politika talált meg engem véletlenszerűen. Pár hónapja meglátogattam egy jó barátomat, családi ünnep volt náluk, és jelen volt Szabó Ödön képviselő, akit több mint 25 éve jó ismerősömnek, barátomnak tekintek. Elkezdtünk beszélgetni, és oda jutottunk, hogy rázúdítottam a bennem felgyülemlett elégedetlenséget a város, illetve az itt élő magyar lakosság helyzetével kapcsolatban. Akkor hallottam először az RMDSZ helyi megújulási terveiről, a fiatalításról, arról, hogy mind a városi, mind a megyei tanácsban olyan fiatal csapatot akarnak összekovácsolni, amelynek tagjai elég idősek ahhoz, hogy profi szaktudással rendelkeznek a saját területükön, ugyanakkor elég fiatalok ahhoz, hogy meglegyen bennük a kellő tűz a tenni akaráshoz. Ekkor ajánlotta fel Szabó Ödön, hogy ha tenni is szeretnék valamit annak érdekében, hogy a helyzet változzon, akkor vállaljam el a tanácsosjelöltséget az RMDSZ nagyváradi önkormányzati listáján. Azt is elárulta, hogy a nagyváradi polgármesterjelölt Cseke Attila, míg a Bihar Megyei Tanács elnökének Szabó Józsefet jelölik. Számomra mindkét jelölt profi politikus. Ezt az is alátámasztja, hogy Cseke Attila 37 éves korában képes volt helytállni mint egészségügyi miniszter, sőt képes volt elindítani a romániai egészségügyi rendszer megreformálását. A kórházak irányítását átadta az önkormányzatoknak, lehetővé téve a több millió eurós kórházfejlesztéseket. Nagyváradon és Bihar megyében akkor jutott a legtöbb pénz egészségügyi fejlesztésekre. Szabó József megyemenedzser pedig született politikus, és egy roppant energikus és maximalista embernek ismerem. Ifjú kora ellenére húsz éve segíti a magyar érdekek képviseletét Bihar megyében. A tanácsosjelöltek neve is mind úgy csengett vissza, mint kiváló embereké, akiknek a szaktudása megfelelőnek bizonyul egy város, régió működtetéséhez. Fontos megemlítenem néhány tanácsosjelölt társam nevét, mint Hunyadi István színművész, a kulturális élet képviselője, Kádár Hunor jogi szakértő, egyetemi tanár, Tóth István nemzetközi sportszakértő, Szekély-Farkas Tímea környezetvédelmi aktivista, Csuzi Botond repülőtéri szakember és nem utolsó sorban Pető Dalma, aki most is tagja a városi tanácsnak. Természetesen a listán szereplő többi jelöltünk is kiváló magyar szakember. Ezeknek a tényeknek a tudatában vállaltam el a jelöltséget úgy gondolva, hogy egy jó csapat tagja lehetek, ha a választók is úgy gondolják, egy olyan csapat tagja, amely kellően fogja képviselni a magyar érdekeket a városházán.

– Mik azok a dolgok, amelyek miatt elégedetlen, amik bosszantják ma Váradon?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Nagyvárad nem fejlődik, hogy csak negatív dolgok történtek a mostani vezetés ideje alatt, ugyanakkor úgy érzem, sok területen a fejlődésben nincs szakértelem, nem hoztak kellő eredményt a több millió eurós befektetések. Hiába van Nagyváradnak egy jó meglátásokkal rendelkező, munkamániás polgármestere, aki sok infrastrukturális fejlesztést eszközölt ki, akinek köszönhetően Váradról külföldön is elismerően beszélnek. Ezeket a nagyváradi lakosok mégsem élik meg pozitívan. Itt említeném meg például a hőerőmű korszerűsítését a hálózat cserélésével együtt, ami hosszú időre megbénította a város közlekedését és rombolta a város komfortérzetét. A lakosság joggal várta el, hogy ezek után a fejlesztések után végre meleg víz folyjon minden lakásban, és kellően melegek legyenek télen a fűtőtestek is. Sajnos a legnagyobb változást e téren az emberek a csak számlák rohamos növekedésében vették észre, néhol 50 százalékkal is emelkedett a fűtésköltség. Ezenkívül megemlíteném a silányul végzett munkákat, illetve az évekig fennmaradó munkálati területeket. Ilyen szégyenfoltja Nagyváradnak például a Gomba vendéglő alatti park területrendezése, a Bémer tér vagy a Nagysándor utca. Nagy elszántsággal nekikezdenek az építkezésnek, majd azt vesszük észre, hogy félbehagyták, mert nem találnak megoldást a kivitelezésre. Ezek mind olyan problémák, amelyek azt sugallják, hogy nincsenek a városnak jó szakemberei sem a tervezés, sem a kivitelezés területén. Ennek pluszköltségeit pedig a lakosság fizeti meg. Ezért is rekordösszegűek a váradi adók, illetékek és a büntetések; itt megemlíteném, hogy a nagyváradi postások által kihordott levelek 80 százaléka felszólításokból és büntetésekből áll. A silány munkákat ki kell javítani, a hibás elméletek helyett pedig újakat kell készíteni. Úgy érzem, hogy Nagyvárad nem úgy fejlődik, mint más, hasonló adottságokkal rendelkező város, mint például Kolozsvár, Temesvár, mivel a Nagyváradi Egyetemre évek óta nem hoznak be újításokat, és ez meg is látszik a város egyetemi életén. Ugyanakkor siralmas a helyzet a város kultúrája és a sport területén is.

– Miben látja a fejlődés lehetőségét mind a város, mind a magyar közösség számára?

– Mivel az önkormányzati választásokon az RMDSZ listáján indulok, elsősorban a nagyváradi magyarok érdekeit tartom szem előtt. Szerintem fel kell hagynunk a megalkuvó politizálással, nem könyvelhetünk el sikerként a jövőben 4 év önkormányzati tevékenység után néhány magyar utcanévtáblát. Ki kell állni a magyar emberek érdekei mellett. Ki kell állni a magyar vállalkozók mellett, akik az infrastrukturális fejlesztések miatt elveszítik üzlethelyiségeiket, mint például a piaci árusok, vagy ellehetetlenítik a működésüket a végeláthatatlan ideig húzódó építkezések. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fejlődés sokszor bontás árán valósulhat meg, de ennek ne az legyen a következménye, hogy nevetséges összegek ellenében kisajátítják a váradiak ingatlanjait. Nagyvárad az elmúlt 10-15 évben elvesztett 30 000 lakost, ebből nagyon sok magyar embert, akik a kilátástalanság miatt vagy a jobb élet reményében külföldre települnek. Ezt véleményem szerint az oktatással és a munkahelyteremtéssel lehetne orvosolni. Nagyon fontos az anyanyelvű oktatás és a nemzeti öntudatra való nevelés már óvodáskortól kezdve annak érdekében, hogy jól fizető munkahelyen tudjanak a fiatalok elhelyezkedni, és ne kelljen nekik minimálbérért az ipari parkban dolgozniuk. Nagyon fontos, hogy kellő szakoktatás legyen Nagyváradon. Az egyházi iskolában elkezdődött egy ilyen folyamat, én ennek a bővítésében és a szakmai tudás elsajátításában látom a lehetőséget. Bármilyen szakterületen versenyeznek a szakemberekért, és jól meg is fizetik őket, de ennek érdekében nagy súlyt kell fektetni az egyén fejlesztésére.

– Milyen fejlesztési lehetőségekre számít gazdasági téren?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem az autópálya határátkelőjének megnyitóján és az azt követő sajtótájékoztatón, ahol Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere arról beszélt, hogy a magyar kormány nemzetben gondolkodik, ezért a következő időkben a partiumi magyar vállalkozóknak fognak anyagi segítséget nyújtani. Az anyanyelvi oktatáshoz szükséges infrastrukturális beruházásokat fogják támogatni, az iskolafejlesztést, ingatlanfejlesztés, új iskola építését. Már csak az a kérdés, hogy tudunk-e élni a segítséggel. Ehhez az is szükséges, hogy kellőképpen részt tudjunk venni a romániai közigazgatásban, hogy az anyagi támogatások el is jussanak a magyar vállalkozókhoz, diákokhoz. Szeptember 27-én el kell mennie minél több embernek szavazni, hogy szerepünk legyen a jövő alakításában. Ne csak díszek legyünk a hivatalokban, hanem érdemi munkát tudjunk végezni, aminek hatása van az itt élő magyarok életére.

Készült az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének megbízásából