Egy gyógyító tanácsosjelölt

– Ismert váradi személyiségek gyerekeként nőtt fel. Milyen volt a gyermekkora?

– Mozgalmas, változatos. Gyermekkorom egy részét a színházban töltöttem el, végignézve édesanyám próbáit és előadásait, másik részét pedig édesapámmal a nagyváradi 2. Számú Járóbeteg-ellátó Intézetben, poliklinikán, ott ő főasszisztensként dolgozott. Mindketten nagyon szerették a munkájukat, ezért tudtak kiválóak lenni a szakmájukban. Szüleink személyisége, e kéthelyszínes élet a színházban és poliklinikán nagy hatással volt mind az én életemre, mind a nővéremére. Nagyon sokat tanultunk tőlük és köszönhetünk nekik.

– Meséljen arról, hogy hol tanult.

– Minden iskolámat Nagyváradon végeztem. Az elemit a régi 15-ös általános iskolában jártam ki. Csodálatos évek voltak, nagyon jó osztálytársakkal és jó tanárokkal, pedagógusokkal. Ezután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum angol–német szakán érettségiztem 1999-ben, és kezdtem el tanulmányaimat a Nagyváradi Egyetem Orvosi és Gyógyszerészeti Karának általános orvosi szakán. Közben elnyertem egy tanulmányi ösztöndíjat, féléves gyakorlati képzésen vehettem részt Németországban. 2007-ben szereztem meg az általános orvosi diplomát, majd több mesterképzésen is részt vettem: oktatásmenedzsment, egészségoktatás, európai egészségügyi intézményi menedzsment.

– Most azonban ortopéd szakorvosként dolgozik…

– Igen, lassan egy évtizede, hogy elkezdtem az ortopédia–traumatológia szakképzést, melynek befejezte után, öt éve ortopéd traumatológus sebész szakorvos lettem. E tanulmányokat is számtalan továbbképzés követte, ma már artroszkópiai és mozgásszervi ultrahang kompetenciákat is a magaménak tudhatok. Az egyetemi évek alatt ismertem meg feleségemet, Kingát. Ő belgyógyász és orvosi rehabilitáció és fizikális medicina szakorvos, 2007-ben kötöttünk házasságot, majd rá három évre megszületett csodálatos kislányunk, Fannika. A feleségem az orvosi egyetem elvégzése előtt a Zenekonzervatórium zongora szakán diplomázott, tehetségét, zeneszeretetét kislányunk is örökölte, ő most tízéves, de már hat éve zongorázik.

– Öt éve Margittán, a városi kórházban dolgozik. Úgy hallottam, Váradról is sokan járnak oda műtétet elvégeztetni. Miért?

– Egyszerű: azt gondolom, hogy kollégáimmal nagyon jól dolgozunk, és elégedettek a betegek. Azok a páciensek, akik eddig Nagyváradra vagy akár Marosvásárhelyre kényszerültek elmenni egy protézisműtét miatt, most helyben részesülhetnek szakorvosi ellátásban. Ráadásul elértük, hogy a nemzeti finanszírozású szakprogram jóvoltából ingyen juthatnak a protézisekhez. Nálunk sokkal rövidebb a várakozási idő is.

– Miért döntött úgy, hogy önkormányzati képviselőjelöltként részt vesz a választáson?

– Több éve tagja vagyok az RMDSZ-nek, a Rogériusz negyed egyik választmányában is benne vagyok. Fontosnak tartom, hogy az én nemzedékem is, ha lehet, ha van mód rá, vállaljon szerepet. Soha nem volt és nem lesz könnyű azoknak, akik a közéletben a magyar ügyért, a közösségi érdekekért harcolnak, de azt gondolom, van olyan pillanat, amikor oda kell állni.

– Mit jelent az Ön számára az „Egészséges egyensúlyt!” jelmondat?

– A dolgok kerüljenek a helyükre, és minden probléma a legmegfelelőbb és a legszükségesebb kezelést kapja meg. Egy orvos, ha látja, hogy a testben, lélekben valami természetellenesen túlnő vagy összezsugorodik, tudja, be kell avatkozni, és szükség van rá, a tudására, hogy az ember egészségét helyreállítsa. A városban ma sok minden túlnőtt a normális szinten, például a beton mennyisége a zöldövezetek rovására, és magasak lettek a rezsiköltségek, miközben az átlagember jövedelme nem tudta követni ezt a kiadásnövelési ritmust. Hiszem, hogy az RMDSZ-nek idén nagyon jó csapata van, és kapunk elég erőt a szavazatok által ahhoz, hogy visszahozzuk a városba az egészséges egyensúlyt.

Készült az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének megbízásából