Egyáltalán, milyen jó élni

A nagyváradi vár nyári színpadán mutatja be a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Valahol Európában című, Radványi Géza világhírű filmjéből készült közismert musicaladaptációt szeptember 10-én. Az előadás rendezőjével-koreográfusával, Györfi Csabával beszélgettünk.

– Dolgoztál már iskolaprogramban koreográfusként, de most rendezel is. Milyen érzés gyermekeket rendezni? Mesélj a rendezői koncepcióról.

– Nagyon nagy élmény gyerekekkel dolgozni, és büszkén mondhatom, hogy ismét sokat tanultam és kaptam tőlük. Az elemi ösztön, ahogy ők tudnak létezni színpadon, számomra felfoghatatlan és utánozhatatlan. A történet két teljesen érvényes nézőpontot vonultat fel és állít szöges ellentétbe egymással. Az egyik oldal a rendszer képviselete, ami jogosan követeli azt, hogy rendet teremtsen abban a káoszban, ami az akkori világrendet övezi. Bár brutális eszközökkel teszi ezt, de valahol ezeknek az embereknek is megvan a saját igazságuk. A másik oldal a csellengők képviselete, azon kitaszítottak és elnyomottak nyomorúságos életútját vetíti elénk, akik semmi mást nem szeretnének, csak élni egy jobb, szebb és biztonságosabb világban. A rendezői koncepció alapja e két nézőpont összeütköztetésében rejlik.

– Mi volt a legnagyobb kihívás a próbafolyamat alatt?

– A legnagyobb kihívás főleg pedagógiai vonzatú, hogy szakmailag és emberileg is úgy tudjam koordinálni ezt a nagy csapatot, hogy az előadás készítése öröm legyen számukra, hogy szeressék a próbákat, hogy egy komoly játéknak fogják fel a munkát, melyből nagyon sokat tanulhatnak. A másik nem egyszerű feladatom a műfaj jellegzetességéből adódik, és nem más, mint a dinamika és a ritmus jó adagolása a kompozícióban. Mivel folyamatosan váltakozik a prózai jelenet az énekes-táncos koreográfiákkal, legfőbb szakmai feladatomnak éreztem, hogy úgy komponáljam a jelenetek ívét, hogy a két és fél órás történet a néző számára érthető és élvezhető legyen.

– Melyik a legizgalmasabb karakter számodra?

– Több karaktert is ki tudnék emelni, mivel egészen izgalmas utakat járnak be bizonyos szereplők a darab idejében is, nem beszélve arról, ha az előéletüket is figyelembe vesszük. Talán épp a darabban megtett karakterfejlődés és a zsigeri jellemvonásai miatt Hosszú figuráját emelném ki. Úgy főszereplője a történetünknek, hogy nem egy hős, nem akar feladatokat vállalni és azoknak bőszen megfelelni. Mégis, ahogy folyik a történet, nem könnyű terhek kerülnek a vállára, melyeket elemi ösztönei segítségével nagyon szépen felvállal és megpróbál megoldani. Hosszú ebbe a vállalásba és harcba lelkileg szinte belepusztul, ez a folyamat szerintem gyönyörű a darabban.

– Mitől lehet aktuális 2020-ban a Valahol Európában?

– A mű aktualitása véleményem szerint a rendszer képviselőiben és elszenvedőiben mutatkozik meg. A II. világháború miliőjében játszódik a történet, ahol a rendszer emberei garázdálkodó gyermekhordákat üldöznek. Természetesen arról nem szól a fáma, hogy ezeknek a gyerekeknek nincs otthonuk, nincs már családjuk, nincs mit enniük, csupán a túlélés reményében tesznek dolgokat. A darab egyik legfontosabb kulcsszava az ösztön. Mit cselekszünk zsigerből, mikor szorult helyzetben vagyunk, mire vagyunk képesek a túlélés reményében? Bár azt hisszük, hogy a jelenünk nagyon távol áll a II. világháborús életérzéstől, külsőleg igazunk is lehet, viszont hasonló csapdákban élünk a jelenlegi rendszer által szabott keretek között is. Ezen a mezsgyén érzem aktuálisnak a darabot, mint koncepció. A másik nagyon fontos dolog, hogy alapvető emberi jellemvonások sorozatát vonultatja fel az előadás, melyre koroktól függetlenül mindig rácsodálkozhat a néző.

– Milyen réteg e musical célközönsége, miért ajánlod?

– Tízéves kor fölött mindenkinek ajánlom, több okból is. Egy nagyon jól megírt és megkomponált mű mind konfliktusrendszerében, mind a zenék-dalok viszonylatában. Az előadás által a néző bepillantást nyer egy szélsőségekkel teli korszakba, rácsodálkozhat, visszaemlékezhet, akár új dolgokat tudhat meg a múltról. A jövő nemzedékének sorsa miatt ajánlom feltétlenül, hogy korunk embere elkerülje azt a tragédiát, amit a musicalben nem sikerült elkerülniük az embereknek. Végül meg azért ajánlom, mert a szereplő gyerekekkel sikerült megfogalmazni valamit a jelenről a darab vonatkozásában: „milyen jó, hogy nekünk vannak szüleink”, „hogy nekünk van amit felvennünk és megennünk”, „hogy nem tudjuk, milyen érzés ennyire szomjasnak lenni”, „milyen jó egy közösségnek értékes és építő tagja lenni”, „egyáltalán, milyen jó élni”.

Józsa Tímea irodalmi titkár,

Lilliput Társulat

A musical a Proscenium Ügynökség Kft.-vel kötött megállapodás alapján kerül bemutatásra

2020.09.09
Galéria