Zöld infrastruktúra kell a megyeszékhelyre

Megátalkodott környezetvédőként mutatkozott be az RMDSZ hónap eleji, várbeli kampánynyitó rendezvényén Székely Farkas Tímea helyi önkormányzati képviselőjelölt. Ő is a városát szerető, élhetővé tenni akaró középnemzedék tagja. Bár közgazdász végzettsége látszólag távol esik a környezetvédelemtől, ő megtalálta ebben a szakmában is a „zöld” területet.

– Mikor kezdődött a minket körülvevő élővilág iránti érdeklődése, vonzalma?

– Már kisgyermekkorom óta tart, szerintem ezzel születtem. Amióta az eszemet tudom, mindig érdekeltek az állatok, növények; kígyót-békát megfogtam, fára másztam, vizsgáltam a leveleket, bogarakat. Oceanológus akartam lenni. Ezért is mentem IX. osztályban biológia–kémia szakra, aztán felvételiztem Kolozsvárra biológia–geológiára, de családi okok miatt végül nem járhattam oda. Azt mondták, az nem jövedelmező szakma. Végül közgazdaságit végeztem, de ott is megtaláltam az én utamat, a nekem való területet: a környezet-gazdaságtant. Tizenöt éve, amikor végeztem, ez nálunk teljesen új szakterület volt, közgázas kollégáim közül sem sokan hallottak róla, pedig Szegeden már régebb óta oktatták. Hallgatóként alkalmam volt ott ösztöndíjasként megismerkedni ezzel az ágazattal, a hulladékgazdálkodás témakörével. Most pedig a védett területek kezelésében szerzek szakképesítést.

– Tanulmányain kívül miként nyilvánult meg életében a környezetvédelem iránti elkötelezettség?

– Környezetvédő és turisztikai civil szervezet egyik társalapítója vagyok, mi szervezzük a Czárán Gyula-teljesítménytúrákat. A férjem is tagja, elnöke az egyesületnek. Az önkéntesség is fontos számomra, még inkább a csapat, a közösség. Általában én állok elő egy ötlettel, és össze tudom hozni köré azt a lelkes csapatot, melynek tagjaival közösen megvalósítjuk a célunkat. Mindig találok jó embereket. Nagyon büszke vagyok a közösségünkre, ez egy összetartó, felelős magyar közösség, a civil szférában ilyen környezettudatos szereplőkre is szükség van.

– Hogyan került ebből a közösségből a helyi önkormányzati tisztségre pályázók csapatába?

– A civil szférában évek óta több területen is tevékenykedem, az előbb említett természetvédelmi egyesület mellett a Romániai Magyar Közgazdász Társaság váradi szervezetének alelnöke is vagyok, a Czárán Gyula Alapítvány kuratóriumi tagja, és mondhatom, életem a közösségépítés. Ebben pedig a munka iránti alázat vezérel. Ha megismeri az ember önmagát, a saját határait, eljut arra a szintre, hogy adni szeretne a közösségnek, hozzátenni a saját tudását az egészhez, hallatni akarja a hangját. Tősgyökeres váradiként nagyon büszke vagyok szülőhelyemre, a múltjára, kivételesen gazdag kultúrájára, bár fiatalon nem szerettem volna itt maradni, világot akartam látni.

– Lett is rá alkalma?

– Igen, utazhattam, éltem is külföldön – Angliában és Dániában –, sok országot megismertem, nagyon jó volt, de azok az élmények semmiképp sem mosták el bennem a családom, a barátaim, a városom hiányát. Hazajöttem, és sosem bántam meg, mert itt mindig jól éreztem magamat.

– És innen hogy jutott el a tanácsosjelöltségig?

– Az utóbbi időben egyre több, akár román, akár magyar ismerősöm háborgott azon, hogy már túl sok a beton a városban. A posztolásokon, morgásokon túl úgy éreztem, tenni is kell ez ellen. Foglalkoztam környezeti neveléssel is, büszkén mondhatom, hogy együtt dolgoztam Marossy Annával, láttam, mennyit küzdött egy-egy fa, zöldövezet megvédéséért. Akkor telt be a pohár, amikor az általa örökbe fogadott fát a Baross-híd melletti étterem kedvéért úgy megcsonkították, hogy kiszáradt. Nyilvánvaló, hogy a városvezetésen belül nincs hozzáértő kezekben ez a terület, ezen akarok változtatni. Hathatós környezetpolitikát kell folytatni, nekem sok ötletem van, és nagyon makacs vagyok, addig járok, teszek, amíg el nem érem a célomat.

– Címszavakban megemlítene néhányat az ötletei közül?

– Mindenek előtt hozzáértő szakemberekkel ki kell dolgozni a város környezetstratégiáját, melynek alapján megteremthető és fenntartható a zöld infrastruktúra. Városkertészt kell alkalmazni, fásítani kell, megőrizni a biológiai sokszínűséget. Virágokat kell ültetni, ezek a virágos területek amellett, hogy szépek, a méheknek is életteret adnak. Közösségi kerteket és tankerteket lehetne létrehozni elsősorban a tömbháznegyedekben; ott a környékbeliek együtt kertészkedhetnek, illetve iskolai osztályok ismerkedhetnének meg a zöldségekkel, gyümölcsökkel, a kertészkedés műveleteivel. Ehhez kapcsolódik a másik célom, a környezeti nevelés bevitele az oktatásba. A városi ember egészségét rongáló zaj- és porszennyezést zajvédő zöld falakkal lehet csökkenteni, a kerékpárutakat ésszerűen kell megtervezni, és össze kell kötni azokat, a villamos- és buszmegállók tetejét be lehet ültetni, füvesíteni – ezeket nyugati országokban már mind alkalmazzák, csak nálunk mosolyogják meg ezeket a javaslatokat. Én hiszem, hogy itt is meg lehet ezeket valósítani, és tenni is fogok érte. Nem szeretem a széthúzást, azon leszek, hogy együtt építsük vissza a zöld Váradot.