Hitelesen szólni a püspökiek érdekében

– Még a szépapám is püspöki lakos volt – kezdi bemutatkozását Karácsonyi Mária. Vegyesboltjuk kerthelyiségében beszélgetünk, a hátsó kerítés ajtaján időnként átszalad hozzá otthonukból az egyik unoka. – Édesanyám 87 éves, ő is itt él a szomszédunkban, akárcsak a két nagyobbik lányom a családjával. A legkisebb lányomék pedig a mi telkünk végében nemrég kialakított utcában fogják felépíteni a házukat. Akkor teljes lesz a mi családi körünk. Én 1997 óta özvegy vagyok, nyugdíjas, azelőtt könyvelőként dolgoztam, 1993 óta vállalkozó vagyok. Először egy varrodával kezdtük a húgommal, Tündével, nagyon döcögősen indult, aztán ABC-t is nyitottunk, már kettő is van, és a két nagyobbik lányom vezeti ezeket. A legnagyobb, Mónika kereskedői végzettségű, a középső, Tímea menedzsmentet tanult, úgyhogy a legjobb kezekben vannak a vállalkozások. A varrodánál a húgom maradt. A családból talán a legkisebb lányom, Lilla a legismertebb, mert sporttáncosi múltját – versenyeken több kupát is nyert – hasznosítva egyetemistaként táncórákat tartott a püspöki óvodásoknak, kisiskolásoknak, és nagyon megszerették. Azóta megszerezte a mérnöki diplomáját, most másfél éves kislányával otthon van, de a testmozgást nem hagyta abba: a fiatal anyukáknak tart tornaórákat. Négy unokám van!

– Példaértékű ez a családi összetartás. A fiatalok sosem akartak elmenni innen?

– Az egyik vejem pár évvel ezelőtt úgy gondolta, szerencsét próbálnak Londonban. Két évre tervezték, hogy maradnak, hogy összegyűjtsék a pénzt a házuk befejezéséhez. Sokan mondták, ne is gondoljam, hogy visszajönnek, de én reménykedtem, és egy évnél hamarabb vissza is jöttek. Lelkileg megviselte őket az idegen világ, rájöttek, hogy a pénz nem minden. Inkább tolják a maguk kis szekerét, mint a más hintóját. De végül a Jó Isten segítségével, a vejem és a lányom szorgalmával így is felépült a házuk.

– A biharpüspökiek igen jól ismerhetik Önt. Milyen egyéb közösségi szerepet vállalt?

– A református egyházközség presbitere vagyok, ebben is igyekeztem a közösség építő tagja lenni. Cipősdoboz-akciót kezdeményeztem: árvaházaknak gyűjtöttünk pár lelkes társammal. A gálospetri katolikus és az élesdi református gyermekotthonok lakóinak sikerült az életkoruknak megfelelő ruházatot összegyűjteni és eljuttatni. Szerveztem időseknek foglalkozást, csigacsinálást és felolvasóestet is. Kulturális kezdeményezésben is részt veszek: a pár éve alakult a Biharpüspöki Hagyományőrző Népdalkörben énekelek; Szabó Mária karvezető irányításával különféle rendezvényeken léptünk fel. A református Hitbástya énekkar tagjaiból alakultunk, úgy éreztük, a népdalok felé is nyitnunk kell. Kórustalálkozókon vettünk részt, Szilágy megyében és Magyarországon is jártunk már. Jézus két fontos dolgot kért tőlünk: szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Én e szerint szeretnék élni.

– Világéletében itt élt Biharpüspökiben. Milyen volt itt régen, és mi változott meg napjainkra?

– Nagyon sok a változás. Nagyon el volt hanyagolva a városnak ez a negyede; nem érzetük, hogy Váradhoz tartozna. Nem is olyan régen még olyan sáros volt az utcánk, hogy a bolt elé kartonpapírokat kellett letennünk, hogy be tudjanak jönni a vásárlók. Aztán itt is aszfaltoztak, bevezették a gázt, a kanalizálást. Régen szinte csak magyarok laktak Püspökiben, most mások is ideköltöznek. Néha úgy érzem, rosszabb ez, mint egy falu. Mert hiszen ott van kultúrház, polgármesteri hivatal, sportterem, itt meg semmi.

– Még mi hiányzik Püspökiből?

– Kultúrházra lenne nagy szükség, postára, sportteremre, hogy a fiataloknak legyen módjuk a szabadidejük eltöltésére. A tervbe vett szabadidős és sportparkot is a püspökiek harcolták ki szavazataikkal. Az új negyedben be kellene vezetni a vizet minél hamarabb, és az aszfaltozásból kimaradt utcákat – Inului, Pelicanului, Ciucului – is le kellene aszfaltozni.

– Ezeknek az előmozdítása érdekében vállalata a tanácsosjelöltséget az RMDSZ színeiben?

– Mi itt Püspökiben összetartó magyar közösséget alkotunk, együtt, az itteniek támogatásával ki tudunk állni az érdekeinkért. Ezeket az érdekeket, a helyiek gondjait tudom elmondani a tanácsban, hiszen én is itt élek, ismerem a problémákat. Ahogy a családom összetart, és együtt dolgozik itt helyben a boldogulásért, úgy remélem, hogy az itteni magyarok is összefognak, és sikerül megőriznünk az egyensúlyt. Püspöki egész lakosságának javát szolgáló kezdeményezéseket fogok támogatni, mert láttuk, honnan hová jutott ez a városrész, és azt is látom, merre fejlődhet még. Reméljük, a magyarok tisztában vannak azzal, hogy érdekeiket csakis magyarok képviselhetik egy erős szervezetben, másoknak ez nem fontos. Ismerjük a mondást: oszd meg, és uralkodj, ne hagyjuk, hogy ezt itt Püspökiben érvényre juttassák.