A dinnye bihari hazája gyermekektől népes

Beszélgetés NAGY ISTVÁNNAL, Érkörtvélyes község polgármesterével.

– Mit jelent Önöknek az, hogy Érkörtvélyes van a legtávolabb a megyeszékhelytől?

– Számunkra hátrány, hogy ilyen távol vagyunk Nagyváradtól, körülbelül ugyanolyan távolságra, mint Szatmárnémetitől. Gyűlésekre bejárni, különböző ügyes-bajos dolgokat elrendezni, továbbá a mezőgazdászoknak is elég nagy hátrány, hiszen az itt termesztett gyümölcsöket egyre nehezebb eladni, és minél távolabbra kell vinni, az mindig a költségekben mutatkozik meg.

– Gondolom, Nagykároly közelsége ugyanezen okból előnyt jelent.

– Nagykároly valóban nincs messze, mégsem annyira jó a piaca, mint amit esetleg Margittáról vagy Nagyváradról tudnánk elmondani. Valahogy jobban kedvelik az itteni gazdák, hogy akár a margittai, a szilágysomlyói vagy a váradi piacokra menjenek, sőt még Papfalván is jobban tudnak árulni, mint Nagykárolyban.

– Ez érdekes, vajon mi lehet a magyarázata?

– Nem tudom, kérdeztem én is tőlük, Károly van a legközelebb, mégis azt hagyjátok ki. Miért? Az volt a válasz, nincsen jó piaca Károlynak, sokat járkálnak az emberek, de alig vásárolnak. A kis portékájukat olyan helyen szeretnék eladni, ahol több a vásárló, és több pénz is fordul meg.

– Körtvélyes Érvasaddal együtt alkot községet, mennyire kíván ez Önöktől kétfajta odafigyelést?

– A községnek jelenleg 3870 lakosa van, Vasad közel ezer lakosú. Vasadról tanácsosaink is vannak, mint polgármesternek kötelességem, hogy mindkét települést egyformán fejlesszem. A községközpont mindig több odafigyelést igényel, hisz többen fordulnak meg itt, vasútállomással rendelkezik. Az utcák hosszára is, ha lebontjuk, Körtvélyesen 17,5 kilométer utca van, míg Vasadon 6,5 kilométer. De úgy kell kialakítani mindkét települést, hogy mindegyikben legyen kultúrotthon, iskola, óvoda, tehát mindezekre oda kell figyelni, hogy elmondhassuk, a község jól működik.

– Ha Körtvélyes neve szóba kerül, mondjuk, Váradon, az első dolog a dinnye, ami eszébe jut az embernek. Mennyien foglalkoznak ma ennek a gyümölcsnek a termesztésével?

– Sajnos a dinnyetermesztést egyre kevesebben vállalják, hisz a távolság a nagy városoktól, a külföldről behozott olcsó dinnye, az olténiai konkurencia egyaránt kedvezőtlen hatású. Félérett dinnyével indulnak el azok, majd az úton meg fog érni, ezért mire már a körtvélyesiek, az érmellékiek megjelennek a piacon a maguk dinnyéjével, akkorára már telítődik a piac. A szupermarketek kínálata is rontja a mi termesztőink üzletét. Régebben, még 20-30 éve is, úgy 280 hektárról is beszélhettünk, ahol dinnye termett, ez most már lement tíz hektárra. Tegyem hozzá, a dinnyetermesztés az idén jól ment, jó ára is van, tehát arra számítok, hogy jövőre megint kedvet fognak kapni az emberek arra, hogy nagyobb területen, többen ültessenek dinnyét. Ha nem is termesztenek majd újra 280 hektáron, de remélem, a jövőben több család megélhetésébe segít be a dinnye.

– Látom, a dinnye mellett körte is került a címerükbe.

– Igen, hiszen a körtéről kapta a nevét Körtvélyes, körtésnek is nevezték régebben, és azért van kettő, mivel két falu tartozik a községhez. Ez a címer közel tíz éve született, jóváhagyásra volt benyújtva Bukarestbe, ezt a papírt nagyon nehezen kapjuk meg.

– Tehát nem a rajz ellen volt kifogásuk?

– Nem magával a rajzzal, hanem a leírásokkal volt gond, de azokat is számtalanszor elmagyaráztuk már nekik…

– Gondolom, románul a két körtét nem túl egyszerű a Körtvélyes névhez kötni…

– Igen, ezt nehéz megértetni.

– Érdekes Körtvélyesnek az elhelyezkedése: nagyon közel terül el az országúthoz, mégsem a községen halad át a zajos forgalom.

– Valóban, sokszor feltesszük a kérdést mi is magunkban: az, hogy a községen keresztülmegy a főút, az jó vagy nem jó? Bizonyos szempontból jó, mert ha keresztülmenne, akkor nem nekünk kellene a karbantartási munkálatokat megcsinálni. Ha viszont abból a szempontból nézzük, hogy így nyugodtabb a falu, nem dübörög sok száz autó mindennap keresztül a falun, nincs zajterhelés, nem rongálódnak az ingatlanok, akkor viszont szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz rögtön a főút mellett vagyunk, de a gyerekek mégis nagyobb biztonságban lehetnek az utcán, ha esetleg átszaladnak egyik oldalról a másikra. A szülők nyugodtabban hagyhatják a gyerekeket iskolába menni, az utcán játszani. És ha már a gyerekek kerültek szóba, nagyon fontos Körtvélyesen, mindig büszkén mondjuk el azt, hogy az iskoláinkba, óvodáinkba közel 600 gyerek jár.

– Ennek mi az oka?

– Szeretnek itt lenni a fiatalok, nagyon sok a fiatal. Próbálunk olyan közigazgatást folytatni, amivel a fiatalokat itt tudjuk tartani a településünkön. Az is segít, hogy helyben vagy a környéken akad munka.

– Ilyen szempontból már kedvezőbb Nagykároly közelsége, továbbá Érmihályfalváé?

– Károlyban is dolgoznak a körtvélyesiek, Margittára is mennek, Károly melletti településeken, bútorgyárban is. Körtvélyesen is van egy cipőgyár, Mihályfalván is ott a német, az olasz cipőgyár.

– Egy vadonatúj, még át sem adott községházán ülünk éppen. Miért volt erre szükség, illetve mitől lesz jobb a munkavégzés?

– 2008-ban elkezdődött ennek az építése, 2012-re a falak fel lettek húzva, tető alá lett téve. Ez annak idején kultúrközpontnak készült, ahol több intézmény dolgozott volna együtt: a posta, a gázszolgáltató, a rendőrség. Lett volna benne még rendőrségi szolgálati lakás, gyűlésterem, illetve vendégszobák. Később a tanács úgy döntött, ezt át kellene még gondolni, ki is fogja működni ezt a hatalmas ingatlant. Akkor az a döntés született, hogy a hivatalt költöztessük át ide, úgy rendezzük el a szobákat. Kikértük a szakemberek véleményét, hogy hogyan kell kialakítani a termeket, milyen tűzvédelmi felszerelés szükséges…

– Amúgy a régi szűkös már?

– Elég kicsi, zsúfolt. Most így a kettőt, ha összetesszük, a régi kicsi, ez meg hatalmas. De teret fog adni egyéb tevékenységeknek.

– Mikorra tervezik befejezni, illetve átadni?

– Ennek érdekében még egy tanácsi határozatot kell hozni, ha az megvan, akkor a telekkönyvezés következik, majd a pénzügynél kell bejelenteni a változást. Amikor mindezek megvannak, akkor kell értesítenünk a különböző intézményeket arról, hogy elköltözünk. Az új hivatal bútorzatára és a számítógépekre is egy uniós pályázaton, a GAL-Bihoron keresztül sikerült forrást szerezni. Minden iroda új bútort kapott, számítógépeket, nyomtatókat, ezek már mind el vannak helyezve, üzembe vannak állítva, egyedül azt várjuk, hogy a programozó, akivel szerződése van a hivatalnak, áttegye a programokat a régi polgármesteri hivatal gépeiről az új gépekre, és attól a perctől kezdve tudunk itt dolgozni.

– Ahogy jöttünk be a faluba, láttuk, térfigyelő kamerákat szereltek fel itt is, ahogy sok Bihar megyei településen. Nyilván ez a közbiztonságot szolgálja. Szükség volt rá, vagy inkább elővigyázatosságról van szó?

– Már nyolc éve elkezdtük szerelni a kamerákat, kisebb lopások mindig is akadnak, mert új és új emberek megpróbálkoznak azzal, hogy a más tulajdonát megszerezzék illegálisan. Amúgy nem jellemző a településre a lopás, ez köszönhető a kameráknak, az éjjeliőrnek is…

– Tehát van elrettentő hatásuk?

– A kamerák jó minőségű felvételt készítenek, este is jól lehet velük látni, a rendőrség már felhasználta ezeket, volt rá példa, hogy a kamerák segítségével fogtak el valakit. Kell a lelki nyugalom az embereknek, hogy a mindennapi munkájuk után az éjszakát biztonságban tudják tölteni. Régebben voltak sonka-, disznó-, tyúk-, biciklilopások, ezek mind megszűntek.

– Többeknek nyújtottak segítséget a tulajdoni helyzet rendezésében. Miben és kinek segítettek?

– Három évvel ezelőtt megkezdtük a telkeket felmérni azzal a céllal, hogy az emberek csak azért adózzanak, amijük van, nem valami másért. Kiderülhet, hogy esetleg a házpapírok nincsenek rendben, a szomszéddal való mezsgyemegosztások is rendeződnek, az emberek elkezdtek érdeklődni afelől, hogyan tudják elrendezni a saját tulajdonukat. Ebben a polgármesteri hivatal kell hogy segítséget nyújtson, ennek érdekében tavaly született is egy törvény, amely megengedte, hogy segítsünk a lakosságnak annak érdekében, hogy a tulajdonjog a beltelkekre meglegyen. Több mint száz kérvényt tettünk le, úgyhogy már száz tulajdonlapnál tartunk jelen pillanatban. Úgy tudom, Bihar megyében mi tettük le a dokumentumoknak több mint a felét. Ez hosszú távon lesz érdekes, hiszen, ha megszerzik a papírokat a tulajdonukra, onnantól kezdve be is fogják ezeket telekkönyvezni, ami egyszerűsíti majd mind a villanyhálózat, mind a gáz bevezetését, hisz ezeket már nem lehet tulajdonjogi igazolás nélkül beköttetni. Az örökösödésről ne is beszéljünk, nem szerencsés, ha valaki úgy hagy egy házat a gyermekeire, hogy az nincs telekkönyvezve.

– A járvány miatt idén sem a dinnyefesztivált, sem a traktor-derbit, sem más rendezvényt nem tudtak megszervezni. Miből is állnak ezek a programok?

– Még a költségvetésben is benne volt, hogy az idén is megrendezzük a dinnyefesztivált, és a traktor-derbit kibővítjük, és tanulva az előző év hibáiból, a kánikulára is fel fogunk tudni készülni. A dinnyefesztivált mindig sikerrel rendezzük meg, változatos programok vannak, nagyon sok embert megmozgatunk a környékről, úgy kell kialakítanunk ezeket a programokat, hogy minél többen vegyenek részt rajtuk. Ez igaz a traktor-derbire is, ennek a megszervezését környékbeli gazdák kezdeményezték. Ezt egyfajta szezonzárónak, mezőgazdasági kampányzárónak is szántuk, ilyenkor már le van aratva a búza, összejönnek a gazdák, hogy ezt megünnepeljék. Bemutatták azt is, kinek milyen traktorja van, és melyik az ügyesebb. Tavaly volt az első próbálkozás, úgy is terveztük, hogy ennek folytatása lesz, még Magyarországról is voltak érdeklődők, népszerű volt a traktorhúzó verseny is.

– A következő négy esztendőre vonatkozó tervei közül nevezzen meg egyet-kettőt, a legfontosabbakat!

– Az egyik ilyen a két települést összekötő út aszfaltozása, szélesítése, mert egyre nagyobb a forgalom rajta. Tehát egy aszfaltozási pályázat kellene. Ennyi gyermek mellé nagyon hiányzik egy sportterem, ahol a tornaórákat meg tudják tartani. Az udvaron, ha jó idő van, akkor lehet tornázni, de ha esik, akkor bent kell esetleg sakkozni. A már működő, megnyert pályázatokat is végig kell vinni. Egy másik cél lehet a mezőgazdasági utak fejlesztése, legalább a fő mezőgazdasági utakat le kell kövezni, hisz több millió eurós gépekkel járnak ma is ott megmunkálni a földeket vagy betakarítani.

Készült az Érkörtvélyesi Polgármesteri Hivatal megbízásából

2020.08.28
Galéria
Traktorhúzó verseny sem lesz az idén
Nagy István polgármester, mellette a község címere