Gyülekezeti önkéntesség

Ebben az évben, a járvány kitörése óta, akadályok gördültek a gyülekezeti élet kibontakozása elé, amúgy a gyülekezet átlag létszáma vasárnaponként megközelítette az ötven százalékot, 50-60 között, de ez most tovább csökkent. Amikor bevezették a szigorításokat, mi is online tartottuk az istentiszteleteket, mint más helyeken is. Lehet, az emberek hozzászoktak, hogy kényelmesebb volt otthon meghallgatni az istentiszteletet családias körülmények között. Nekem az a véleményem, hogy ez mégsem az igazi módja a közösség megélésének, hanem az, amikor templomban összegyűl a gyülekezet és közösségként is jelen van Isten dicsőségére és Isten dicsőítésére.

Amióta megengedték, hogy ismét templomban tarthassuk az istentiszteleteket, a korábbiakhoz képest némi csökkenés észlelhető a látogatottságon, talán ez annak is tudható be, hogy az emberek félnek a vírusfertőzéstől. Az idén nem volt konfirmálás, elmaradtak a gyermekfoglalkozások, a vakációs bibliahét, a szombaton megszokott vallásórák, a gyermek- és ifjúsági együtteseink heti rendszerességű próbái, nőszövetségi foglalkozások, felnőtt bibliaórák, énekkari próbák. Pünkösdkor viszont együtt vettünk úrvacsorát a gyülekezeti ház teraszán. Remélhetőleg túlleszünk majd ezen az állapoton, s újra indulnak a szokásos gyülekezeti alkalmak, foglalkozások.

Mennyire jellemző a gyülekezetben az önkéntesség?

Amennyire elvárható lenne, hogy egy közösségért mindenki dolgozzon, a létszám lehetne nagyobb is, többnyire ugyanazok veszik ki részüket minden munkában, legyen az temetőtakarítás, gyülekezeti munkák stb., nagyrészt presbiterek, de gyülekezeti tagok is, ha meg vannak szólítva, eljönnek.

Készült a Hegyközcsatári Polgármesteri Hivatal megbízásából