Szalacsi lánglovagok egykor és ma

Az Érmelléken egykoron kiterjedt nádasok voltak. A falusi emberek leleményesek voltak, a csíkban és halakban, madárpopulációban gazdag vizes területekről kikerítették az asztalra valót. A tetőfedéshez pedig „kéznél” volt a kifogyhatatlan mennyiségű nád. Ugyanakkor gyúlékonysága miatt veszélyforrást is jelentett: ha egy házban tűz ütött ki, szinte biztos volt, hogy az porig égett. Ilyenkor örültek, ha sikerült meggátolni a lángok tovább terjedését. Ezért veszély esetén fokozottan szükség volt a közösség összefogására.

A szalacsi tűzoltóság az elsők között

Az 1867-es kiegyezést követően jöhettek létre helyi tűzoltóságok Magyarországon. A szalacsiak éltek a lehetőséggel, néhány éven belül tűzoltó egyesületet hoztak létre. „Jótékony” kezeknek köszönhetően sok-sok dokumentum, fontos írat, jegyzőkönyv semmisült meg a régmúlt időkből, ennek ellenére a helyi lánglovagok működéséről maradtak fent híradások. Ilyen például néhai Fazekas András tűzoltósági kiskönyve, ebből nyomon követhető az akkori tűzesetek leírása. Ugyanakkor más településekkel ellentétben itt megóvták a régi szerkocsikat, szivattyúkat is. Még a régi rendszer helyi vezetői is sérthetetlennek érezték a tűzoltóságot.

Manapság sincs ez másként, Horváth Béla polgármester és helyettese, Vida Attila maga is tagja a csapatnak. A régi értékek megóvásában még a „szerencse” is a kezükre játszott. Magyarországi testvértelepülésükön, Rákóczifalván él egy ügyes kezű restaurátor, Balázs Antal, aki Kósa Lajos ottani polgármester közbenjárására elvállalta a tűzoltókocsik felújítását. Mostanra már egy kiállításnyi tárgy gyűlt össze korabeli eszközökből, és találtak is nekik külön múzeumteret Ottományban, az egykori Csipkés-kúria felújított melléképületében.

Új székhelyen a jól felszerelt tűzoltóság

A faluközponthoz közel, új épületben működnek a helyi tűzoltók. Lécz Imre tekintete elhomályosodik, amikor fia, Attila tágra nyitja a szertár kapuját. „Sohasem reméltem, hogy ezt is megérem; ilyen jól felszerelt önkéntes tűzoltóság még a környéken sincs. Évtizedeken át én voltam a parancsnok, nem győztük toldani-foldani, javítani a felszereléseket. Nehéz munka volt, de szerettük, örültünk a hálás tekinteteknek, amikor segíteni tudtunk. Hat emberre volt szükség, hogy a kézi szivattyúval pumpálni tudjuk a vizet. Aratás idején két pár ló mindig készenlétben állt, hogy a lajtos kocsival baj esetén vinni tudják a vizet. Azért szép idők voltak azok is, tűzoltóbálokat is szerveztünk” – sorolta az idős parancsnok.

Lécz Attila nem adta alább az apjánál, jelenleg ő a helyi tűzoltók dirigense. Hálásak a település mostani vezetőinek, nekik köszönhetően sokat léptek előre felszereltség és szakmai tudás tekintetében is. A régi düledező épületük helyébe három éve húzták fel a mostanit.

Immár elmondható, motorizált egység a szalacsi. Jó állapotban lévő, nyolcszemélyes tűzoltókocsijuk van a több, motoros szivattyú mellett. Pályázati úton sikerült beszerezniük egy kis ATV-t, amely 250 liter víz szállítására alkalmas (képünkön). Nagy előnye, hogy a nehezen megközelíthető, szűk helyekre is be tudnak jutni vele. Új ruházatot is kapott mind a húsz önkéntes. Tudásuk gyarapítása végett tanfolyamra járnak. Korábban a Magyar Tűzoltó Szövetség tartott szakmai előadásokat a községben.

A helyi tűzesetek és katasztrófahelyzetek kezelése mellett oda mennek segíteni, ahol szükség van rájuk. Nemrég Székelyhídon szivattyúzták a vizet, Fugyivásárhelyen pedig egy család leégett házának újjáépítésénél segédkeztek.

Készült a Szalacsi Polgármesteri Hivatal megbízásából