Házhoz viszik a segítséget

Két kedves, mosolygós fiatal hölgy, KÖKÖVICS ANNAMÁRIA és ALBERT ADRIENN végzi a házi idősgondozást Szalacson. A lányok munkájukról beszéltek, később elkísérhettük őket a 86 esztendős Pólint Irénhez is.

Mindketten egy éve dolgoznak Szalacson, idősgondozói és ápolói végzettséggel rendelkeznek. Közel ötven emberrel foglalkoznak Szalacson és Ottományban is. Kevésbé súlyos és súlyosabb eseteket is ellátnak, mint mondták, van, akinek csak lelki gondozásra, beszélgetésre van szüksége, van, aki bevásárláshoz, gyógyszerek felíratáshoz vagy a kiváltáshoz kéri a segítségüket, de ha kell, sebet kötöznek, varratokat szednek ki. Vannak sztómás betegeik is, nekik havi harminc sztómazacskót tudnak adni, emellett pelenkát és betétet is beszereznek azoknak, akik vizeletürítési gondokkal küzdenek. Ezeket a Caritas Catolica jóvoltából biztosítják, akárcsak a különféle krémeket vagy Betadint, s mindezt ingyen, mivel a Caritast a helyi önkormányzat támogatja. Minden szolgáltatás, amit végeznek, ingyenes az egészségbiztosítással rendelkező betegeknek, és fut a Caritasnak egy uniós támogatású projektje, ennek jóvoltából a 65 év felettieket látják el.

A Caritasnak és a szalacsi önkormányzatnak van továbbá egy közös projektje, ennek eredményeként új autót vásároltak, illetve felújítanak egy helyiséget, illetve nagyon sok eszközt (tolókocsi, vécézőszék, ágytál, mankó) is beszereznek. Annamáriának és Adriennek lesz egy önálló irodája (a jelenlegi helyüket a háziorvossal osztják meg), egy laptopja és egy nyomtatója a mindennapi munkájukhoz, jelenleg ugyanis, ha adminisztratív teendőjük van, akkor azt az önkormányzatnál végzik el.

A két fiatal hölgy telefonos elérhetőségei ki vannak függesztve az orvosi rendelőnél, de fogadóórájuk is van; aki segítségre szorul, közvetlenül náluk jelentkezhet.

Az idősek egyébként nagyon örülnek nekik, mesélték, s erről pár perc múlva mi is meggyőződhettünk. Azoknak is, akik nincsenek benne a programban, megnyugvást jelent, hogy szükség esetén van kitől segítséget kérni. A járványhelyzet idején a két fiatal hölgy önkénteskedett is, besegítettek az önkormányzatnak ezzel, eljártak olyan emberekhez is, akik egyébként nem a pácienseik, segítettek akár a receptíratásban, bevásárlásban, de elmentek a rendőrökkel maszkot és kézfertőtlenítőt osztani, ha úgy hozta a szükség.

Láthatóan szeretettel fogadta Annamáriát és Adriennt, s velük együtt minket is otthonában Pólint Irén. Mint mondta, neki már az is nagy segítség, ha a gyógyszereit kiváltják, az orvosi rendelőben ugyanis sokat kell várni, ő pedig nehezen jár. Irénke néni azt is elárulja, nem viszi túlzásba a gyógyszerszedést, a lába miatt fájdalomcsillapítót is akkor vesz be, ha tudja, nehezebb kerti munkája lesz. „Itt a kertben minden megterem, ha meg tudjuk csinálni” – summázta. Nem járkál a faluban sem, emiatt érdekes a története annak is, hogyan szerzett tudomást az idősgondozói szolgálatról. A fia Magyarországon él, és a televízióból tudta meg, hogy működik ez a szolgáltatás, ő szólt róla édesanyjának. Mind mondta, neki szerencsére sebkötözésre nincs szüksége, de már az is jó, hogy a lányok megmérik a vérnyomását vagy a vércukorszintjét. Irénke néni Szalacson született, férjével Nagyváradon éltek és dolgoztak, nyugdíjasként költöztek vissza a faluba, de már 14 éve megözvegyült.

Készült a Szalacsi Polgármesteri Hivatal megbízásából

2020.08.04
Galéria
Pólint Irénhez érkeztük
Albert Adrienn és Kökövics Annamária útra készen
Kulcsszavak: