A görögkatolikusok katedrálisa
A görögkatolikus püspökség katedrálisa a Beöthy Ödön (ma Iuliu Maniu) utca 1. szám alatti sarki telken található. A korábbi templomkertet tavaly felszámolták, egybekapcsolva így a területet a Szent László térrel, s az impériumváltás centenáriumi ünnepe alkalmából két szobrot is felállítottak a katedrális közelében. Az első, Iuliu Maniut ábrázoló, egész alakos alkotás 2019. április 18-án a székesegyház mellékhomlokzata elé, a második, Demetriu Radu unitus püspök egész alakos szobra pedig két nappal később a szentély előtti térségre került.
Az unitus egyház klasszicizáló barokk stílusú váradi katedrálisa 1800–1810 között épült, tornyát 1803-ban emelték. Forgách Pál még a római katolikus egyházmegye kanonokjaként 1733-ban a Várad piacán levő saját házát adta a görögkatolikusoknak imaházként. Hogy pontosan hol lehetett ez a ház, azt ma már nem lehet tudni. Csáky Miklós püspök adománya ellenben már pontosan lokalizálható: „Szent László terének ugyanazon oldalán, hova püspöki lakát építé, csakhogy a másik, délnyugati szögletén, még 1739-ben szintén a várostól házat vett, és annak helyén, a nagyváradi piacnak legszebb szegletén, saját költségén az egyesült görögöknek egyházat épített.”
Nem maradt fenn egyéb írás arról, hogy milyen is lehetett ez a templom. Valószínűleg nem volt megfelelő építmény, főleg 1777-től, a görögkatolikus püspökség megalakulása után, amikortól székesegyházi feladatokat is el kellett látnia. Alkalmatlansága miatt, de talán az időközben vele szemben felépült impozáns ortodox templom hatására is, Ignatie Darabant görögkatolikus püspök (1789–1805) lebontatta, és 1800-ban egy új székesegyház építéséhez kezdett. A torony már 1803-ra elkészült, de a templom befejezése Samuil Vulcan püspökre (1806–1839) maradt. A Petre Dejeu által leírtakra hagyatkozó Biró József szerint 1806-ban lett kész. Hügel Ottó szerint viszont a templom tíz év alatt épült fel, tehát 1810-re. Ez utóbbi véleményt látszik igazolni Kiss Sámuel egykori utazó 1808-as levele, melyben a Szent László téren látottakat is megörökítette: „Ez itt, ez a cifra, templom nélkül való torony a görögöké, amaz nem éppen oly cifra, de a másiknál szebb torony a rácoké…” Rác templomnak a Holdas templomot nevezte Kiss, míg a magában álló torony a jövendő görögkatolikus székesegyházé volt. A hajó tehát 1808-ban még nem készült el, így az akár 1810-re is felépülhetett, ahogy azt Hügel Ottó állította.
A görögkatolikus székesegyházból az egyház megszüntetése nyomán 1948-tól Sf. Ierarh Nicolae ortodox templom lett. Majd csak 2006-ban kapta vissza az unitus egyház az egykori székesegyházát annak ellenére, hogy a felekezet már 1990-től törvényes keretek között működhetett.
A templom tornyának eredeti sisakjáról nem sokat tudunk, csak Schüzt József 1817-ben készített metszetéből következtethetünk arra, hogy némi hasonlóságot mutatott a szemben levő Holdas templom toronysisakjával. Az 1836-os tűzvész alatt elpusztult, akkor a templom fedele is leégett. Egész 1870-ig – ahogy Hügel írja – „közönséges négyszögletű cserépzsindellyel fedett, lapos teteje volt”. Ekkor építtette Iosif Papp Szilágyi püspök (1863–1873) saját költségén az új, barokkos bizantizáló stílusú tornyot, amely a horizontális terjeszkedésű hajóhoz viszonyítva aránytalanul magas. A nyolc fiatornyos toronysisak rézfedele állítólag „2356 darab arannyal czifráztatott ki”.
Ez a toronysisak is leégett 1907-ben, amikor az elkorhadt fedélszékét cserélték. A tornyot ideiglenesen – a premontrei templom tornyához hasonlóan – sátortetővel látták el, és majd csak 1910–1912 között újíttatta meg a sisakot Demetrie Radu püspök (1902–1920). Ez látható ma is.
A szakirodalom – így Petre Dejeura hivatkozva Biró József, de Constantin Olariu is – Giovani Quai építész munkájának tartja a toronysisakot. A valóság viszont más, még akkor is, ha eredetileg valóban rá gondolt a püspök. Amint a Nagyváradi Napló egyik korabeli számában olvasható: a belényesi Giovani Quai idegen hangzású neve ellenére egyszerű falusi kontár volt, még kőművessegédi végzettsége sem volt, ezért nem kapta meg a munkát. A lap szerint ifj. Rimanóczy Kálmánra bízták a toronysisak helyreállítását. A templom tervezője, kivitelezője máig ismeretlen.
A görögkatolikus székesegyház szentélyével a térnek fordul. Nem a legszerencsésebb megoldás. Talán ezért is gondoltak az 1930-as évek végén arra, hogy két tornyot építenek a szentély két oldalára, de végül ezt nem valósították meg. A templom 64 méter hosszú, 22 méter széles, a torony 60 méter magas. „Külső tagozása a barokk mozgalmasság és ornamentika hanyatlásáról beszél – fogalmazott Biró József diktori értekezésében. – Az egész templom jellegének megfelelő, széles, nehézkes és mégis erőtlen dórfejes pilaszterpárok tagolják mind a fő-, mind a mellékhomlokzatokat, melyeken trigliphsoros képszékkel bíró koronázópárkány fut körül, s ad a székesegyháznak erősen klasszicizáló jelleget.”
A templom alaprajza latin keresztet formáz. Tágas hosszanti hajójának az inkább széles, mint magas páros hevederei kompozitfejezetes félpillérpárokon nyugvó párkányvállakon pihennek. Kereszthajójának karzatokkal beépített, rövid szárnyai a századfordulón mindinkább erősödő centrális irányt árulják el. Központi négyzetes tere fölött csehboltozású, pendentifek nélküli függőkupola emelkedik.
A katedrális díszítése elsősorban Mihai Pavel püspök érdeme. Az ő megrendelésére készítette el a díszes keretezésű freskókat 1892-ben Szirmai Antal festőművész. A hajó boltszakaszaira a következő képek kerültek: Jézus a gyermekek között; A hegyi beszéd; Pavel püspök felajánlja Máriának a székesegyházat. Az orgonakarzat fölötti falon éneklő angyalkórus látható. Szintén Szirmai festette a pazar aranyozású, barokkos architektúrájú, 34 képből álló ikonosztázt, azaz azt a magas képfalat, amely a keleti hagyományok szerint elválasztja a szentélyt a hajótól mind a görögkatolikus, mind a görögkeleti (ortodox) templomokban.
A váradi görögkatolikus székesegyház szerepel a műemlékek lajstromában. Sor- és kódszáma: 213. BH-II-m-B-01058.
