Megújult az Apolló palota
A Fő utca egyik emblematikus épülete az Apolló palota, amelyet nemrég újítottak fel külsőleg. Tegyük hozzá gyorsan: igen példásan, a műemlékvédelmi előírások tiszteletben tartásával.
Az 1974-ben kiadott műemléki lajstrom szerint az Apolló palota az oromzatán levő klasszicizáló szobrokról kapta a nevét. Ez téves, mert a palota az ugyanezen a telken levő egykori Apolló fogadó nevét „örökölte”. Még a XX. század első évtizedében is a Fő és a Szaniszló Ferenc (ma Mihai Eminescu) utca sarkán ennek a fogadónak a földszintes épülete állt, igaz, már lakásokká átalakítva. Az Apolló fogadót a XIX. század második évtizedében építették. Nagyvárad közgyűlése 1887 elején elhatározta, hogy a vele szemben levő sarkon, a Bárányka fogadó helyett egy új szállodát építenek. Ezzel egy időben arról is döntöttek, hogy a régi Apolló fogadót bérházzá alakítják.
Miután a Fő utcának ebben a kereszteződésében a másik három sarkon már felépült a két emeletes bérpalota, illetve a Széchenyi Szálló a Bárányka fogadó helyén, egyre sürgetőbbé vált, hogy rendezzék az utcának ezt a sarkát is. A város vezetése a bontást és egy új emeletes bérház építését támogatta, de egy ideig mégsem történt semmi. Majd csak 1908 őszén kezdték fontolgatni a városházán azt, hogy vagy saját forrásból felépítenek a fogadó helyére egy díszes kétemeletes palotát, vagy pedig eladják, hogy a vevő építsen bérházat oda. Kőszeghy József városi főmérnök saját számításai alapján azt javasolta, hogy a város ne adja el az ingatlant, de a további intézkedést már a tanácsra hárította. Ifj. Rimanóczy Kálmán beadvánnyal fordult a városi tanácshoz azt javasolva, bízzák meg őt, hogy a saját tervei szerint felépítsen itt egy emeletes bérpalotát. A tervet el is készítette, 1909. április 8-án bemutatták a számvevőségnek, s az elfogadhatónak találta.
Az egykori Apolló fogadó épületének sorsa tehát megpecsételődött. A város közgyűlése megerősítette: a fogadó helyére a város építtet szállodát vagy lakóházat, s azt majd bérbe adják. A törvényhatósági bizottság megbízta ifj. Rimanóczy Kálmán műépítészt, hogy az Apolló értékesítésére dolgozzon ki tervet. Rimanóczy terve 1911. március első napjaira el is készült, s főbb alapelveit Rimler Károly polgármester elé terjesztette Kőszeghy József városi főmérnök jelenlétében. A leendő Apolló palota négy szintjére Rimanóczy 22 lakást és 10 üzlethelyiséget tervezett. A lakásokat az akkori nagyváradi szükségleteknek megfelelően három-, négy- és ötszobásokra tervezte. A Fő és a Szaniszló utca sarkára egy nagy és díszes kávéházat képzelt el, teljesen modern formában, a budapesti New York kávéház mintájára, külön kártyaszobákkal, lépcsőkkel összekötött biliárdtermekkel és félemeleti páholyokkal. A tervet a bizottságok jóváhagyták, ezután Rimanóczy árajánlatot tett az építésre is.
A következő év tavaszán megtartották a versenytárgyalást a kivitelezésre, s a legelőnyösebb ajánlat beterjesztőjeként ifj. Rimanóczy Kálmán kapott megbízást. Júliusban a belügyminisztérium is jóváhagyta, hogy a város felépítse saját költségén a palotát, de ifj. Rimanóczy Kálmán ugyanebben a hónapban váratlanul elhunyt. Özvegye az iránta való kegyeletre hivatkozva arra kérte a városi tanácsot, hogy néhai férje legkiválóbb munkatársára, Krausze Tivadar mérnökre bízzák az építést, mivel „férje vele együtt dolgozta ki az Apolló építkezésének eddigi terveit, és vele állapították meg azokat a még szükséges műszaki munkákat, amelyeknek elvégzésében a tragikus halál gátolta meg”. Kérését méltányolták és elfogadták.
Áprilisban már javában folyt a palota építése, és két év múlva, 1914 nyarán már állt a magasföldszintű, háromemeletes, Jugendstil stílusú épület. A kávéházi megnyitót 1914. december 5-én tartották meg, a háborús körülmények ellenére is békebeli ünnepélyes keretek között, de a váradiak nehezen szoktak az új kávéházhoz, szinte mindannyiuknak megvolt már a kedvenc kávéháza. A kirobbant világháború sem kedvezett egy új kávéház népszerűségének.
Az épület stílusa a Jugendstillel rokon. Erre utalnak a díszítésekben gyakran visszatérő hegyes, a neogótikára jellemző formák, a sarokrész toronyszerű lefedése, az utóbbi tetejének megtört ívei, az attika záróvonalának törései, a díszes oromzat megjelenése a főhomlokzat középrizalitjának lezárásaként, az egymás alatti ablakok vertikális tagolással összefogott, markáns kiemelése. A díszítőelemek közül figyelemre méltó a német empire-t idéző, gazdag heraldikai díszítés: a nagy méretű címerpajzsok a sarki rész falsávjainak felső részén, amelyeket leveles füzér díszít, alattuk pedig a füzérekkel övezett vakkerethez kapcsolt gyűrűkből egy emelet magasságú szalagpár hull alá. Úgyszintén figyelemre méltók az ablakok és erkélyek virágos, girlandos díszítései.
Az egész épület lábazatszerű kiképzés benyomását kelti, mivel az egyenes síkú földszint feletti rész függőleges tagolású. A Szaniszló utcai homlokzatot a két megtört vonalú oromzatban végződő rizalit, míg a főhomlokzatot főképpen a középrizalit tagolja. Ez utóbbit az orommező síkjában négy nagy méretű kőszobor díszíti. Mint láttuk, a német Jugendstil korántsem egységes stílus, az új elemek mellett meghatározó a historizmus, a korai expresszionizmus és a különféle Heimatstil-motívumok szerepe. Mindez érezhető az Apolló palotán is.
Végezetül meg kell dicsérni az ingatlan jó minőségű felújítását. Vélhetően a tervező falkutatást is végzett, s így jutott arra az elhatározásra, hogy egy nagyon világos színt válasszon. Ez valóban előnyös a palota részére, de az idő meg a madarak is a tervezői elképzelés ellen dolgoznak majd.
