Levendulatermesztő fotós

A technika robbanásszerű fejlődésével az utóbbi évtizedekben sok szakma gyökeres változáson ment át. Ezek közé tartozik a fényképészet is. A monospetri VÉGSŐ ANDRÁS már gyermekkorától a fotográfia elkötelezett híve lett.

A digitális fotómasinák elterjedésével egyre kevesebbet járnak az emberek hivatásos fényképészhez. A telefonokba épített kamerákkal tulajdonképpen mindenki a zsebében hordoz egy fényképezőgépet, így ritkán van szükség szakemberre. Fényképészt ma már csak a legfontosabb életesemények, elsősorban az esküvők megörökítésére vesznek igénybe az emberek. Maga a fénykép itt is elveszítette vezető emlékrögzítő szerepét, azt a mozgókép, a videofelvétel vette át. Végső András hivatásos fényképésszel beszélgettem az igen jelentős változásról.

Mi kellett ahhoz, hogy valakiből hivatásos fényképész legyen? Mikor kezdett fényképezni?

– Mint minden más szakma esetében, ezt a tevékenységet is elsősorban szeretni kell. Én már ötödikes koromban nagyon érdekesnek tartottam a fényképezést, és igyekeztem minden kelléket beszerezni hozzá. Keveseknek volt még akkor fényképezőgépük, fotó elkészítéséhez szükséges felszerelésük még kevesebbeknek. Akkor ez még menő szakmának számított. Először én is csak fényképeztem, a negatív előhívását és a fényképkészítést a fotóstúdióban végezték. Később apránként mindent beszereztem, és önállósíthattam magamat. Autodidakta úton sajátítottam el a szakma fortélyait. A képeket ekkor még csak saját magam vagy a közeli barátok számára készítettem. Ezek fekete-fehér fotók voltak. Egy jó kép hosszú folyamat eredménye volt: be kellett állítani a fényerőt, az exponálási időt és a távolságot, majd a legmegfelelőbb pillanatban kattintani. Ezzel megvolt a negatív, azt elő kellett hívni, majd fényképpapírra vinni és fixálni, vegyszeres folyadékban, sötétkamarában, szigorúan előírt receptek szerint. Az utolsó lépés a vizes fotó megszárítása és méretre vágása volt. Ez volt az igazi fényképészet, hiszen nem a gép, hanem az ember végezte a munkát. Érettségi után elvittek katonának, így egy időre abbahagytam a fényképezést.

Katonaság után folytatta a fotózást?

– Már előtte is kijártam falura, hogy felajánljam szolgáltatásomat. Kaptam megbízást, főleg lakodalmakra. Megpróbáltam munkát keresni a margittai fotóstúdióban, de mivel monospetri lakos voltam, városi személyi igazolvány hiányában elutasítottak. Végül Zilahon fogadtak, és onnan küldtek el a bukaresti kétéves fotós szakiskolába. Sikeresen elvégeztem, utána szerencsére változtak a törvények, és 1976-ban munkába állhattam Margittán, a Record Szövetkezet által működtetett fotóstúdióban. Akkor 11 hivatásos fényképész dolgozott ott. Az volt a fekete-fehér fényképezés virágkora. Sokan jöttek stúdiófotózásra, főleg életesemények után. Ahogy a lakosságnál a gépek száma szaporodott, a filmeket hozzánk hozták kidolgozásra. A színes filmek megjelenése után még több munkánk lett. Kidolgozásuk nagyobb szakértelmet követelt, így „házilag” kevesen vállalkoztak rá. Mi készítettük az igazolványképeket is. Jó volt akkor fényképésznek lenni, és tisztességesen meg lehetett élni belőle. A nagy változást a digitális gépek megjelenése és elszaporodása hozta.

Hogyan érintette ez a szakmát?

– Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy megölte. Az viszont tény, hogy gyökeresen megváltoztatta. Megszűnt a filmtekercs méretéből adódó számbeli korlát, a fotó azonnal látható lett, addig lehetett kattintgatni, ameddig nem sikerül a kép. Persze ezek attól még amatőr képek, de egyre kisebb igény van professzionális felvételekre. A modern gépekkel a kép fotópapírra tevése a minimálisra rövidült. A régebben szakértelmet igénylő munka ma már nyomtatássá egyszerűsödött. A nagy türelmet, sok időt és hozzáértést igénylő retusálást szintén pillanatok alatt elvégzi a számítógépes program. Ma már bárki lehet fényképész, és sokan annak is tartják magukat, kellő hozzáértés hiányában is. Bár a gép szinte mindent elvégez, a kellő pillanat elkapása ma is a fotós szemén múlik. Ezáltal adja vissza a kép az illető esemény hangulatát. A hivatásos fényképészek nem használják a fényképezőgépek automata beállítását, hanem kézileg adják meg a paramétereket. Viszont tény, hogy egyre kevesebb munkánk van. Az igazolványképeket is ma már helyben, az illető intézményben digitálisan készítik, nem kell fényképészhez menni. Lakodalmakon már többkamerás, esetenként drónos felvételeket kérnek. Ez jelentős befektetést igényel, én nem vállaltam. Egyedül, vállalkozóként dolgozom, a régi munkahelyem stúdióját bérlem, de így sem vet fel a munka. Stúdiófotót nem kérnek, esetenként igazolványképeket készítek. Ha van rá igény, terepmunkát is vállalok.

Ön miként reagált a szakmában bekövetkezett változásra?

– A bevétel kiesését mindenképpen pótolni kellett. Elég nagy kertünk van – 8300 négyzetméter –, ezért öt évvel ezelőtt családi alapon elkezdtük a levendulatermesztést. Sikerünk lett vele, gyakran járunk kiállításokra, ismertek lettünk, így a termék nagy részét otthonról tudjuk értékesíteni. Tavaly egy budapesti kiállításon is részt vettünk. Csokrokat, illatzsákocskákat, -párnákat, szörpöt egyaránt készítünk, és palántákat is forgalmazunk. Elégedett vagyok, helyreállította a családi költségvetést. Bihar megyében mi voltunk az első termesztők, ma már vannak konkurensek. Három éve kezdtük az átállást a biogazdálkodásra, nemrég kaptuk meg az igazolást. Úgy gondoljuk, ebben van a jövő. Szeretnénk ezáltal a külföldi piacra is betörni.

Ön közéleti tevékenységet is vállal. Kérem, beszéljen erről is!

– A Monospetri Német Demokrata Fórum ötvenfős alapító gárdájának egyik tagja vagyok, és immár 12 éve az elnöke. Tagjainknak valamilyen szinten német felmenőik vannak. Különböző összejöveteleket szervezünk, a legnagyobb és leglátványosabb az évente megtartott szüreti fesztivál, a Traubenfest. Ez tulajdonképpen az egész falu ünnepe lett. Idén leszünk húszévesek, és ezt méltóképpen meg akarjuk ünnepelni. A tisztséget mindaddig vállalom, ameddig a tagság igényt tart rá. Örömmel segítek ezen a téren is, úgy érzem, ezáltal válik teljessé az életem.

 

2018.04.29
Galéria
Végső András a fényképészet mellett levendulát termeszt
Fotóstúdiójának kirakata egyben régi fényképezőgépek tárlata is
Betakarítás a levendulaültetvényen
Monospetri hagyományos szüreti bálját a Végső András vezette Német Demokrata Fórum szervezi