A Körös-part egykori képeken
Csatolt képeinket a Fortepan online fotóarchívumból vettük át Széman György adományozó jóvoltából. Mindhárom felvétel a XX. század legelején készült.
A Fortepan archívuma szerint az első felvétel 1905-ből való. Fogadjuk el ezt a megállapítást, már csak azért is, mert sokkal hamarabb nem is készülhetett, hiszen a városházát 1904 tavaszán adták át. A képen a partfalat, az úttestet, valamint a Sebes-Körös vizében felállított uszoda építményének a tetejét is hó borítja. Emiatt a kép csak az 1905-ös esztendő első hónapjaiban készülhetett, esetleg ugyanezen év végén.
Ezt az „uszodát” minden ősszel elbontották, kora nyáron pedig újra felépítették. Ne gondoljon senki valamilyen elegáns építményre. Amint a képen is látható, fagerendákból, deszkákból ácsolták össze, elzárva a folyó vizének egy részét. Természetesen fából összetákoltak több öltözőt is, külön a nők és a férfiak számára, de a bekerített „uszodát” is két részre osztották a nyáron hűsölni és úszni óhajtók neme szerint.
A városnak ezt a legrégibb folyóvízi uszodáját Feldmann Jakab létesítette még 1855-ben. Minden évben lebontotta, majd újjáépítette egészen az 1902-ben bekövetkezett haláláig. De a Körösben való strandolás ettől még tovább folyt, mivel az uszoda vezetését Feldmann Jakab özvegye vette át. Utoljára 1909-ben adtak ki engedélyt az itteni uszodára. Így ért véget egy olyan létesítmény története, amely több mint fél évszázadon át a váradiak egyik kedvenc nyári szórakozóhelye volt.
De maradjunk továbbra is a Körösnél. A képen látható újvárosi lejtős partfalat 1890-ben alakították ki. A Nagy hídtól a Körös utca elejéig a partot terméskövekkel rakták ki. A járda menti korlátot egyszerűen fagerendákból ácsolták össze, ami nem vált a Szent László tér díszére. Csak a vashíd felépítése után vált időszerűvé új partfal kiépítése az itteni lejtős, terméskövekből kirakott helyett. Ezzel az új városháza biztonsága mellett a Körös utca bevezető szakaszának kiszélesítését is meg akarták oldani. A pénztelenség és a nagy fokú centralizáció miatt ez a fontos beruházás csak 1911 elejére valósult meg. Az elkészült vasbeton Körös-gátat egy rövid ideig még fakorlát szegélyezte. A ma is látható díszes, műkő oszlopos fémkorlátot Vágó László terve alapján ugyanezen esztendő végére építették meg.
A második kép azok közé a ritka felvételek közé tartozik, amelyeken a Nagy híd, későbbi nevén a Baross híd látható. Nem találták volna eléggé mutatósnak, esztétikusnak a fotográfusok ezt a vashidat? Nem hinném, hiszen a Bémer és Szent László teret összekötő Kis híd se sokkal mutatósabb nála, végül is mindkét híd vasszerkezete hasonló, azaz felső ívekkel ellátott, rácsos vasgerendás. A Szent László téri hídról ellenben számtalan képeslap készült.
A Nagy híd alapkövét 1892 februárjában tették le; May Sándor művezető mérnök a bal oldali hídfő kövei közé egy urnát helyezett, abban egy pergamen volt a hídépítést megörökítő szöveggel. A Sztaroveszky utcai régi fahidat 1891 júliusában kezdték bontani. Az új híd építését már 1892 januárjában megkezdték a hídlábakkal és a betonra épített kőfalakkal. 1892 júliusában kezdtek hozzá az első vasszerkezetek lerakásához, és még ugyanezen év szeptember első napjaira elkészült teljes egészében az átkelő. A próbaterhelés után még ugyanebben a hónapban át is adták a forgalomnak.
A hidat a második világháború váradi végnapjaiban a visszavonuló német csapatok fel akarták robbantani, ez nem sikerült, de a híd megsérült. Helyreállították, majd az ötvenes években lebontották, hogy szélesebb, tartósabb vasbeton hidat építsenek a helyére. Jelenleg ismét dolgoznak rajta, szélesítik a közúti részt a járdák szélességének rovására.
Előre kell bocsátanunk, hogy a Sebes-Körös olaszi partjának vannak sokkal szebb és romantikusabb részei is, mint amit a harmadik képen megörökített egy ismeretlen fotográfus. A Sebes-Körösnek ez a szakasza a XIX. században sokkal szeszélyesebben kanyargott, szigeteket alakított ki, azoknak alakja, mérete gyakran változott, sőt volt olyan időszak is, amikor ezeket a kavicsos, homokos képződményeket teljesen elmosta a víz, hogy később máshol építse fel újra. A folyót csak később szorították a ma is ismert medrébe. Az 1859-ben kiadott Halácsy-féle térkép szerint a Körös vize ezen a részen három kisebb-nagyobb szigetet képezett ki úgy, hogy a jobb oldali keskeny folyóág a mai sétány területén alig hagyott a református templom előtt egy keskeny kocsiutat.
1890 nyarán lett kész a Garasos hídtól a Sztaroveszky hídig terjedő folyószakasz betonból készült kötőgátja. Még ugyanebben az évben tovább folytatták a partvédő munkát egészen a Szent László téri hídig. Ez után az 1896-os millenniumi ünnepségre parkosították a két híd közötti részt, és kialakították a közkedvelt korzót a sétány mentén frissen ültetett facsemetékkel.
A felvételen látható házak jó részét lebontották az 1960-as években, amikor az itteni toronyblokkot és a mögötte levő négyemeletes tömbházat építették. A képen még látható két Széchenyi téri emeletes háznak az udvari része, ezek máig megmaradtak.
De térjünk vissza a Körösnek a képen látható támfalára. Ez máig megmaradt, új korlátot kapott, és kialakítottak mellette egy néhány méter széles járdát, hogy az egykori Ezredévi emlékteret összekösse a Sztaroveszky utcának a hídfő melletti részével. A képen úgy tűnik, hogy ekkor ez a rész még magánterület volt, és az itteni Széchenyi téri telkek egészen a Körös partjáig nyúltak.
Távolabb a szemináriumi templom tornyának ismerős alakja látható. A templom a XIX. század derekán épült, s azóta a többszöri felújítások ellenére sem változott. Nem úgy, mint a mellette levő szeminárium épülete, amelynek homlokzatát 1925–1928 között neobrâncovenesc stílusban átépítették. Ha a Körös-part ezen szakaszának egykori állapotát összevetjük a maival, megállapítható, hogy a partrész nemrég teljesen új arculatot nyert a XXI. század jövendő évtizedeire.
Úgy tűnik, hogy a felvétel készítésekor a Körös vízhozama jóval meghaladta a mostani átlagot. Ennek okát talán abban kell keresnünk, hogy a híd utáni gátat csak jóval később építették, és a folyó vízhozamát sem szabályozták még a Nagyvárad feletti vízi erőműnél.
