Két pincelovag egy családban

A pálinkakészítés alapos szakmai felkészülést és tapasztalatot igényel. A tóti születésű, jelenleg margittai/tóti lakos, Lőrincz János 1961-ben, mondhatni, beleszületett ebbe a mesterségbe. Gyermekkorát Tótiban töltötte. Abban az időben a pálinkafőzés tiltott dolog volt, éppen ezért édesapja a saját készítésű mini lepárlójában házuk padlásán készítette el a gyümölcspálinkákat. A padlás azért bizonyult jó helynek, mert az illat fölfelé szállt, így a fináncok nehezebben „foghattak szagot”.

A családi portán termett gyümölcsből készült a pálinka. Akkoriban még az volt az általános szokás, hogy a másra nem használható, selejtes gyümölcs került a cefrébe, de Lőrinczék már akkor is érett, egészséges, megmosott alapanyagot használtak. János mindig az apja mellett tüsténkedett, és mindenben segített. A gyermekkorban tanultak pedig mélyen rögzülnek a memóriában, és általában örökre megmaradnak. Így járt ezzel riportalanyom is. Elemibe Tótiban járt, majd tizedik osztályig Margittán folytatta tanulmányait. A szakközépiskolát Temesváron fejezte be, autó-villanyszerelői szakon. A szakdiploma mellett az autóvezetői jogosítványt is megszerezte. Kezdetben gépkocsivezetőként dolgozott Temesváron, majd az almaszegi (Bihar megye) szénbányában. 1986-ban került újra közelebb szülőfalujához: az áramszolgáltató vállalat margittai kirendeltségének ügyfélszolgálatán kapott állást. Egy év múlva megnősült, házasságából egy leány- és egy fiúgyermek született.

Új fejezetet nyitott életükben az is, hogy 2002-ben Lőrincz János úgy döntött, vállalkozóként keresi meg mindennapi kenyerüket. Szódavíztöltőt hozott létre a tóti szülőházában, és mind a mai napig sikerrel üzemelteti. Mivel vállalkozóként a maga ura volt, és szabadabban oszthatta be munkaidejét, elhatározta, feleleveníti a gyermekkorban tanultakat, és folytatja a pálinkakészítést, amit már nem tiltott törvény. 2007-ben vásárolt egy üstöt, a szülői ház egyik helyiségében állította üzembe, és hozzákezdett a pálinkafőzéshez, immár szakszerű eszközökkel. Változatlanul a kertjükben megtermett gyümölcs volt az alapanyag. Saját használatra készítette a finomabbnál finomabb párlatokat, és hogy ismétlődjön a történelem, leánya segédkezett neki.

Nem a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosítottak. Ismerőseik, barátaik, akik kóstolták pálinkáikat, dicséretükkel igazolták, hogy jó munkát végeznek. Főzeteik szépen elálltak pincéjük hordóiban, minőségük az évek teltével nem változott, sőt az öregedés jót tesz a pálinkának. A 2017-es monospetri borkóstoló versenyen találkozott Lőrincz János a hegyközkovácsi Papp Zoltánnal, aki pálinkakóstolókat szervez, és utóbbi arra biztatta, vigye el italait ezekre a megmérettetésekre. Lőrincz megfogadta a tanácsot, és elsőre hét pálinkával nevezett be három kategóriában: borpárlat, törköly és gyümölcspálinka. Őt magát is meglepte, hogy kiemelkedő pontszámmal mindegyik itala dobogós helyen végzett. Jólesett az elismerés, jót tett az önbizalmának, és ugyanebben az évben a létavértesi (Magyarország) pálinkaversenyen is bemutatta termékeit. Onnan két arany, két bronz és három ezüst minősítéssel tért haza.

Egyértelmű lett, hogy amit csinál, azt jól végzi, és érdemes folytatnia. Szélesítette az ízvilágot, és birsalmából, sőt déligyümölcsből is készített párlatot. Fehérborból főzött párlatait pedig kökénnyel ízesítette, ez újdonságnak számított, de értékelték a versenyeken. Eddig 12 ízt próbált ki, és ez a szám valószínűleg nagyobb lesz a következő évek során. 2011-es évjáratú borpárlatával elnyerte a Nagy Arany díjat, mely a kategória fődíja volt. 2018-ban a magyarországi Kecelen a Magyar pálinka hete elnevezésű Kárpát-medencei pálinka- és párlatversenyen díjazták az érlelt szilva-, törköly- és ágyas köményes pálinkáját. A szakmai zsűri mellett a társadalmi zsűri is különdíjjal jutalmazta.

A társadalmi zsűrit a részt vevő pálinkafőzők alkotják. Ennek taglétszáma elérheti a 100 főt is. Lőrincz János munkájának méltó elismerése volt, hogy pálinkalovagi címmel tüntették ki. Az oklevelet ünnepélyes keretek között a keceli Szentháromság-templomban vehette át a lovagrend nagymesterétől. Lovagrendi tagként nemzetközileg elismert szakember lett, így 2018-ban már zsűritagként kapott meghívást a Szilágybagoson megrendezett „Férfinap” pálinkakóstoló versenyére. Ennek a versenynek sem kellett nélkülöznie a Lőrincz-féle párlatokat, mivel időközben leánya, Anita eltanulta édesapjától a mesterséget, és saját párlataival nevezett be.

Anita 2016-ban készítette első pálinkáját, cseresznyéből, és azóta folyamatosan bővíti az ízskálát. Úgy látszik, méltó utód lesz, hiszen cseresznye- és törkölypálinkája dobogós lett, sárgabarack-pálinkája pedig megkapta a fődíjat.

Lőrincz János a 2019-es keceli megmérettetésen is tarolt, hiszen mind a hét benevezett itala díjat nyert. Diólikőrje arany minősítést kapott, érlelt borpárlata (konyak) pedig a társadalmi zsűri arany különdíját nyerte el. Leánya is részt vett a versenyen saját párlataival. Kökény- és törkölypálinkája bronz minősítést kapott. Ennél is nagyobb megtiszteltetés volt az, hogy ő is pálinkalovagi oklevelet kapott, a hölgyek esetében ez pincekirálynői címet jelent. Az elismerést szintén a templomban adták át, ünnepélyes keretek között.

Az eredmények és a lovagi címek apát és lányát motiválják, szinte kötelezik a további munkára. Mindkettőjüknek ez a hobbija. Nem ipari mennyiségben készítik a finomabbnál finomabb párlatokat, csak a saját, a családi és baráti kör használatára. A kökény mellett áfonya-, feketeribizli- és hecsedliágyon érlelt párlatokat is készítettek, de úgy tervezik, hogy újabb ízeket próbálnak ki, és a minőséget még magasabb szintre emelik.

Jelen írásban az elnyert díjaikból csak szemelgettem, hiszen okleveleik több asztalt is beterítenének. A pálinka mellett a családfő szívesen készít finom borokat is, s azokkal szintén arany és ezüst minősítéseket ért el. Az évek során valószínűleg fogunk még hallani pálinkás és boros berkekben a Lőrincz névről.