Borászokító Székelyhídon
Lassan bátran kimondható, hogy Székelyhíd az érmelléki települések éllovasává vált a szőlészet és a borászat fejlesztése érdekében tett lépései nyomán. Az utóbbi történések fényében már az sem tűnik véletlenszerűnek, hogy itt tartottak első ízben borversenyt az érmelléki települések közül (az idén lesz a 26.) Az elmúlt években megalakított Szőlészek és Borászok Egyesülete több szakirányú rendezvény szervezésében vett részt. Alig néhány hónappal ezelőtt a nagykágyai 1. Számú Műszaki Középiskolában került sor a szőlőfeldolgozással kapcsolatos tanfolyam záró momentumára. A szakmai képzések sora januárban folytatódott egy háromnapos találkozóval, ennek Székelyhíd városi múzeuma adott otthont. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, már a következő tanfolyamon is túl lesznek az ágazatban érintettek, februárban a szőlőmetszés tudományába nyújtanak betekintést. A nyáron újabb, hasonló találkozóra kerül majd sor, alkalmanként az éppen esedékes szőlészeti-borászati teendőkre oktatják a gazdákat – tudtuk meg Pálfi Noémitől, az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének ügyvezető elnökétől.
A januári borismereti tanfolyam az említett egyesület és a Székelyhídi Polgármesteri Hivatal szervezésében valósult meg. A háromnapos ismeretátadás fejenként 700 lejbe került a résztvevőknek. Összesen tizenkilencen jelentkeztek, de közülük csak tizenheten fizették ki a summát, két „diáknak” a nagyváradi Borbarátnők Köre finanszírozta a részvételt. A két kedvezményezett kilétét sorshúzással döntötték el.
A tanfolyam nyitónapján elsőként Pálfi Noémi köszöntötte a Bihardiószegről, Érkeserűből, Érmihályfalváról, Margittáról, Micskéről, Nagyváradról és Székelyhídról érkezett borászokat. A szervező egyesület ügyvezetője a térség szőlészetéről és borászatáról mint egy darab gyémántról beszélt, amelyet közösen kell csiszolniuk, hogy ismét régi fényében ragyoghasson. Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere örömét fejezte ki, hogy a városhoz hasonlóan ez a rendezvény is befogadó, nem vált belterjessé, hisz a térség különböző településeiről érkeztek résztvevői. Az általa vezetett intézmény továbbra is támogatni fogja a hasonló kezdeményezéseket, hisz a térség felemelkedésének egyik fontos kiugrási pontja épp a borászat lehet – vélekedett az elöljáró.
A három nap alatt számtalan és sokszínű szakmai előadás hangzott el dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikusnak köszönhetően. Igyekezett átfogó képet nyújtani a borkóstolás technikájáról, a bor és az ételek párosításáról, a szőlőtermesztés környezeti alapjairól, megismertette a magyar borvidékek sajátosságait. Az első napon a természeti környezettel kapcsolatos tudnivalókat ismertette, a második napon a szőlőtermesztés és borkészítés módjával foglalkozott, a zárónapon pedig a borvidékek sajátosságait ecsetelte, s ebben kiemelkedő helyet kapott Tokaj mint a legígéretesebb magyar borvidék.
Az előadások mellett borkóstolót is tartottak minden nap, az előadó negyvennél is több borféleséggel feltarisznyázva érkezett Székelyhídra. A kóstolási technikák ismertetése során elhangzott: fontos az ízlelés által kapott információk helyes értékelése, ezek sok mindent elárulnak a nedűről. Ilyen a tiszta íz, a tartósságra utaló jelek, a szőlőfajta jellegzetességének és a termőhelyi karakternek a megléte. Az ízbeli követelmények mellett jelentősége van az illat és a letisztultság meglétének – sorolta dr. Mészáros Gabriella. Elmondta, hogy a mindennapi gyakorlás eredményeként a záró napon már megmutatkozott a leadott tanagyag sikeres alkalmazása. A résztvevők egy-egy adatlapon értékelték a kóstolt nedűket. Az első ízpróbán gyengébb eredményt elérők a képzés végére már jobban szerepeltek. Voltak olyanok is, akik már a kezdetektől kiválóan eligazodtak a bukék világában.
A borakadémikus úgy vélekedett, hogy jó az esély az érmelléki borászat egykori hírnevének visszaszerzésére, de a borászatot helyi sajátosságokkal kell társítani. Ilyen a gasztronómia, az Érmellék tárgyi öröksége, népi foglalkozások, hagyományok bemutatása stb. Továbbá figyelembe kell venni a helyi adottságokat, s a tájegységnek megfelelő szőlőfajtákat kell telepíteni. Ilyen tájspecifikus fajtaként említette elsősorban a bakatort, a királyleánykát, a furmintot és a juhfarkot.
Néhányan a jelenlevők közül saját boraik értékelésére kérték a szaktekintélyt. A borakadémikus elismerően szólt ezekről, véleménye szerint mind a borkezelési technikák, mint a tárolási módok alkalmazásának szempontjából megfelelőek. Több borospincébe is ellátogatott, s azt tapasztalta, hogy klímájuk, illatuk kifogástalan. Kérdésként vetődött fel az is, hogy a fahordóknak van-e még létjogosultságuk. A vörösborokat ajánlatos egy ideig fahordóban tárolni, a fehérek esetében ez mellőzhető – mondta. Véleménye szerint a tárolóedények anyagánál sokkal fontosabb azok tisztasága, mert egy idegen íz tönkreteheti a bort.
